Az angliai Norton Disney nyugodt vidékén amatőr régészek egy római kori rejtvényt találtak. Egy kéthetes régészeti ásatás során római dodekaédert fedeztek fel, egy rejtélyes leletet. Ez egyike annak a több mint százharminc hasonló eszköznek, amelyet korábban Európában találtak, és a legújabb a római Nagy-Britanniában talált harminchárom műtárgy közül.
Mindegyik nagyon hasonlóan néz ki, bár mindegyik egyedi a maga módján. Rendeltetésük az évek óta tartó kutatások ellenére továbbra is rejtélyes.
Bár ezeknek a római építményeknek a pontos célját nem lehet pontosan meghatározni, mégis jelentősek. A leletet a Norton Disney History and Archaeology Group, egy lelkes önkéntesekből álló csapat találta meg, akik fémdetektorokkal elásott római érmékre vadásztak. Richard Parker, a csoport titkára a dodekaédert „életük leletének” nevezte: a figyelemre méltóan jól megőrzött és sértetlen, tizenkettő oldalú fémtárgy 1700 évet élt túl a föld alatt.
A grapefruitra emlékeztető méretű, rézötvözetből készült dodekaéder tizenkettő lapos, ötszögletű, kör alakú kivágásokkal és sarokcsapokkal ellátott lapjával tűnik ki. A legtöbb más, töredezett dodekaéderrel ellentétben ez a különleges lelet ép és kiválóan megőrződött. Egy másik egyedi jellemzője, hogy ez a nemrég feltárt darab valamivel nagyobb, mint a többi talált dodekaéder, bár mindegyik elfér egy ember tenyerében
– magyarázták a kutatók a ZME Science online tudományos portálnak.
Néhányan úgy gondolják, hogy vallási tárgyként használták őket, talán az asztrológiához kapcsolódtak, vagy akár a gonosz szellemek elűzésére szolgáló talizmánként. Mások inkább haszonelvű szerepet javasolnak: lehet, hogy kötéshez, szövéshez vagy távolságméréshez használták őket.
A lyukak méretének változatossága olyan találgatásokhoz is vezetett, hogy talán naptárként használták őket a mezőgazdasági célú vetés optimális időpontjának meghatározásához.
Az elméletek közül azonban egyiket sem sikerült meggyőzően bizonyítani. A leletek – amelyek némelyike az első századból származik – nem rendelkeznek történelmi utalásokkal. Az ókorban senki sem írt róluk vagy készített vázlatokat, esetleg festményeket, amelyek ilyen tárgyakat ábrázolnának. Innen ered a rejtély.
Az az elképzelés tűnik a legkevésbé valószínűnek, hogy a dodekaédereket távolságmérésre használták volna, mivel minden eddig talált eszközből hiányzik a szabványosítás. De ez nem jelenti azt, hogy csak a látszat kedvéért készítették.
Hatalmas mennyiségű idő, energia és szakértelem kellett egy dodekaéder elkészítéséhez, tehát nem világi célokra használták, különösen akkor nem, ha rendelkezésre állnak olyan alternatív anyagok, amelyek ugyanezt a célt elérnék. A legvalószínűbb felhasználási mód szerintünk a rituális és vallási célú
– írta a csoport egy blogbejegyzésben.
Hozzátették: a római társadalom nagyon babonás volt; így a helyi vallási gyakorlattal való lehetséges kapcsolat a jelenlegi „munkaelmélet”, de további vizsgálatokra van szükség.