Hogy mi várhat az emberiségre, ha bejönnek a klímakutatók előrejelzései, arra az eddig a globális felmelegedés átkainak többségétől megkímélt európai emberek is ízelítőt kaphatnak, ha Spanyolország déli autonóm tartományára, Andalúziára irányítják tekintetüket: az országnyi tartomány Costa del Sol régiójában (melynek központja Malaga, és amely régióba Marbella város is tartozik) több hónapos aszályos időszakot követően olyan mértékű vízkorlátozások léptek életbe, amelyek az elsősorban idegenforgalomból élő régió teljes gazdasági összeomlásához is vezethetnek.
A korábbi, fokozatos vízkorlátozások után most már ott tartanak, hogy éjszakánként egyáltalán nincs víz a csapban, értesítette lapunkat a régió egyik kisvárosában élő olvasónk. A vízhiányt a globális felmelegedés és az azt figyelembe nem vevő, a változásokhoz nem adaptálódó, a természeti erőforrásokat végletesen kihasználó emberi tevékenység együttesen okozza. Az elmúlt években a nyarak rendkívül aszályosak és forróak (rendszeresen 36-38 fokos napközbeni hőmérsékletűek) voltak, ami hozzájárult a víztározók szintjének csökkenéséhez. A téli esős évszak sem volt olyan csapadékos, mint a korábbi években, és emiatt sem tudtak a természetes és mesterséges víztározók eléggé feltöltődni – a hegyekben lévő Istan természetes tóból kialakított, 57 hektométeres (azaz 57 milliárd literes) kapacitású La Concepción víztározó, amely a régió nagy részének vízutánpótlását biztosítja, mindössze 17 százalékos töltöttségen állt.
Mindezek miatt már tavaly ősszel vízvételezési korlátozásokat vezettek be. Fokozatosan elzárták a szőkőkutakat, utcai csapokat, betiltották a növényzet locsolását, az autómosást, majd a kerti medencék feltöltése után a lakossági vízkorlátozás került sorra. Előbb csak éjszakánkénti nyomáscsökkentéssel, ám mostanra már teljesen el van zárva éjszakára a lakossági víz, azaz ilyenkor inni csak ásványvizet lehet, a vécét lehúzni pedig csak előkészített vízzel lehet vödörből, állítja olvasónk. Fejenként és napi 160 liter vízben van jelenleg meghatározva a vízfogyasztás.
A globális felmelegedés és ebből fakadóan a hidrológiai ciklus átrendeződésén kívül a másik fontos, vízhiányt okozó tényező az emberi felelőtlenség. A régió nevét (Costa del Sol, azaz: Nappart) is onnét kapta, hogy a tengerparton nyáron szinte mindig napos az idő, ez pedig elsőrendű turistacélponttá tette a környéket. Az idegenforgalom kimagasló, és az utóbbi időben felépült vagy épülőben lévő ingatlanok száma is jelentős. Számos úgynevezett golfó, azaz, kimondottan külföldieknek felépült, golfpályás lakónegyed is épült, és ezek számát, illetve a beépíthető területet egyáltalán nem korlátozták, miközben az építkezéseken rengeteg vízet használnak el, a golfpályák vízigénye pedig közismerten nagy. Minden olyan döntés, amely a turizmusra negatív hatással lehet, gazdasági visszaesést okozhat: pár nappal ezelőtt az idegenforgalomból élők (illetve a vízigényes szakmák művelői, mint a kertészek vagy úszómesterek) „sin jardines ni piscinas nos vamos a la ruina”, azaz „kertek és medencék nélkül tönkremegyünk” feliratú molinót tartva tüntettek a vízkorlátozások ellen.
A helyiek viszont nincsenek felkészülve a klímaváltozásra. Miután a tengerparton a levegő páratartalma elég magas, és reggelente a kicsapódó pára miatt a parton elég buja a növényzet, ám a környékbeli hegyeken alig van összefüggő erdős terület, ami megtartaná és lassanként eresztené vissza az esetleges esővizet. A helybeliek pedig kevés helyen fogják meg a hegyekből a part irányába lezúduló patakok vizét, és azok nagyrészt szabadon ömlenek a tengerbe. Sőt, az újabb és újabb építkezésekkel, miközben egyre nagyobb terhet raknak a közműhálózatra és növelik a környék vízigényét, tovább csökkentik a vizet esetleg megfogó természetes vegetáció felületét, tovább növelve a talajeróziót.
Ahhoz, hogy ne legyenek további vízkorlátozások, több hétnyi megszakítás nélküli esőre lenne szükség, állítja az Istan-tavi víztározót üzemeltető cég vezetője, Matilde Mancha. A helyzet annyira rossz, hogy a közel 70 ezres lakosságú Estepona város helyi önkormányzata már január végén brakkvíz-deszalinizáló berendezés üzembe állításáról határozott (a brakkvíz vagy félsósvíz olyan víz, amelynek a sótartalma nagyobb, mint az édesvízé, de kisebb, mint a tengervízé).
