Történelmi csúcson járt az arany árfolyama: van-e még szufla a nemesfémben?

Az elmúlt néhány évben az arany árfolyama többször is próbálkozott a 2000 dolláros unciánkénti szint áttörésével, tartósan azonban egészen 2024 elejéig nem sikerült e pszichológiailag is fontos szint fölé kerülnie. Idén februárban azonban a jegyzésár új történelmi csúcsot beállítva megközelítette a 2200 dollárt. Bár az elmúlt napokban kisebb korrekciót látunk a piacon, az árfolyam továbbra is 2100 dollár felett tanyázik. Az arany szárnyalása nem elszigetelt jelenség volt, a részvénypiacok vagy a bitcoin is új historikus csúcsokra ért, és a fejlett kötvénypiacokon is emelkedtek az árfolyamok.

Furcsának tűnhet, hogy a klasszikus menedékeszköznek tekintett arany a részvénypiacokkal kéz a kézben száguld, ezért ebben az írásban arra keressük a választ, hogy mi áll a csúcsdöntések hátterében, és ami még fontosabb: emelkedhetnek-e még a jegyzések?

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Két olyan tényezőre világítunk rá, amely megítélésünk szerint meghatározó szereppel bírt abban, hogy a nemesfém árfolyama az intuíció ellenére történelmi csúcsokat ért el: a kamatok alakulása és a jegybankok aktivitása.

1. Reálkamatok

Historikusan az arany árfolyama és az amerikai reálkamatok között rendkívül erős negatív korreláció van (ha emelkedik a reálkamat csökken az arany árfolyam és fordítva), ami két csatornán érvényesül. Ha a kockázatmentes (reál)hozamok magasak/emelkednek, megnő az arany tartásának alternatíva költsége, kevésbé éri meg a kamatot, hozamot nem fizető nemesfémben parkoltatni a pénzeket. Ha viszont csökkennek a reálkamatok, az arany tartása relatíve olcsóbbá válik, ami növeli iránta a keresletet. Az emelkedő amerikai kamatok mindeközben a dollárt is erősítik, ami megdrágítja a dollárban jegyzett aranyat a nem dollár alapú vásárlók számára. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed szigorítási ciklusa lezárult, és az idén nagy valószínnűséggel elindul a kamatcsökkentési ciklus.

Bár a korábban vártnál lassabban, de az infláció normalizálásával párhuzamosan a (reál)kamatok emelkedése is megáll, majd süllyedni kezd, ami felértékeli az aranyat.

Ez előretekintve támogatja az aranyat, de nem ad magyarázatot arra, hogy az elmúlt évtizedek legagresszívabb kamatemelési ciklusa alatt, a reálkamatok dinamikus növekedésének időszakában miért maradt stabil, majd indult szárnyalásnak az arany? Vagyis miért gyengült a reálkamatok és a nemesfém közötti inverz kapcsolat?

2. Jegybanki vásárlások

Itt jönnek képbe az arany piacának fontos szereplői: a jegybankok. A jegybanki tartalékokban hagyományosan szerepel az arany, mint tartalékeszköz, de gazdaságonként eltérő mértékben. A nyugat-európai gazdaságokban hagyományosan magas az arany részaránya a tartalékokban, míg a feltörekvő gazdaságokban tradicionálisan nem az arany volt a fő tartalék eszköz. Ez azonban az elmúlt években megváltozott. Sok feltörekvő jegybank masszív aranyvásárlásokat eszközölt, aminek motivációja a dollártól, eurótól való függőség csökkentése, a tartalékok diverzifikálása, vagy éppen a szankciók megkerülése miatt. Oroszország, Törökország vagy éppen Kirgizisztán jelentős vásárlásokat hajtott végre, tartalékaikon belül ma már jelentős arányt képvisel az arany.

2010-2021 között éves átlagban kevesebb mint 500 tonna aranyat vásároltak a világ jegybankjai, 2022-2023-ban azonban éves átlagban 1000 tonna feletti mennyiség landolt a jegybanki tartalékokban.

Ez egy stabil és erős keresletet támaszt a nemesfém iránt, és bőven képes volt ellensúlyozni, hogy a pénzügyi befektetők ugyanebben az időszakban nettó eladók voltak a piacon.

A fő kérdés persze az, hogy innen hogyan tovább. Van-e még szufla az aranyban, vagy a rali kifullad, és érdemi korrekció következik?

Az aranypiaccal foglalkozó elemzők egyedi előrejelzései között természetesen vannak eltérések, abban azonban a többség egyetért, hogy összeomlás nem körvonalazódik, az árfolyam több oldalról is támasztva van.

A kamatkörnyezet a következő 1-2 évben támogató lehet az arany számára. A globális kamatciklus fordulásával párhuzamosan a reálkamatok emelkedése megáll, majd fokozatosan mérséklődés várható. Arra azonban kicsi az esély, hogy 1-2 éven belül mélyen negatív reálkamat környezet alakuljon ki. A kamatok alakulása így támaszt nyújthat az aranynak, de önmagában ahhoz valószínűleg nem elég, hogy az év eddigi részében látott tempóval tovább szárnyaljon az árfolyam.
Mindeközben a jegybanki vásárlások a következő negyedévekben is masszív keresletet generálhatnak. A tavalyi évben az összes vásárlás körülbelül negyede Kínához kötődött, de az ázsiai óriás tartalékain belül még így is 5% alatt van az arany aránya. A prognózisok szerint Kína a következő években komoly szereplő marad a vételi oldalon.
A sokkok sorozata után a piac megtanult együtt élni a geopolitikai feszültségekkel. Sokszor tűnhet úgy, hogy ezek a kockázatok nem is léteznek. De léteznek, a feszültségek bármikor kiéleződhetnek, ami szintén az arany iránti keresletet növelheti.

Ezek azok a körülmények, amelyek alapján a legtöbb elemző viszonylag derűlátó az árfolyamkilátásokkal kapcsolatban: a piaci konszenzusok idén és jövőre is stabilan 2000 dollár feletti éves átlagos árfolyamot mutatnak. Érdemi visszaesést tehát nem vár a piac, az azonban, hogy képes lesz-e újabb csúcsokat ostromolni a jegyzés a kockázati hangulattól, illetve a pénzügyi befektetők magatartásától függhet.

A jegybankokkal ellentétben ugyanis a pénzügyi befektetők (pl. befektetési alapok, magánszemélyek) az elmúlt egy évben és még az idei év elején is nettó eladói pozícióban voltak. Kérdés, hogy a csúcsdöntést, majd az azt követő konszolidációt látva „beszállnak-e a buliba” és megjelennek-e a vételi oldalon - jellemzően ez az a tényező, amit a kilátások szempontjából felfele mutató kockázatként azonosíthatunk.

Függetlenül azonban attól, hogy a következő egy évben hoz-e átlag feletti nyereséget az arany vagy „csak” stabil marad, a nemesfém továbbra is fontos diverzifikációs, kockázatcsökkentési eszköz -egy jól összerakott befektetési portfólióban helye van.

(A cikk szerzője, Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője)