Mindegyiket kivétel nélkül szeretetből tesszük. És valószínűleg egyikünkre sem haragszik miatta IGAZÁN a gyereke. De attól még, hogy szeretnek, lehet, hogy néha irtó cikinek tartanak. Ez van. Mi sem imádtuk, amikor fejhangon visítottak a homokozóban. De nem is szerettük őket tőle kevésbé.
Túl mélyen vagyunk a privát szférájukban
Az a helyzet, hogy ha a kezünkbe nyomnak egy aprócska emberi lényt, és mi vagyunk a felelősek nemcsak azért, hogy eleget eszik, iszik, alszik, de még azért is, hogy pontosan számon tartsuk, hányszor cseréltünk rajta aznap pelenkát, és mi volt benne, hát nem csoda, ha a felelősség picit - mondjuk úgy - hozzánk nő.
Persze, tudjuk, hogy a gyerekünk közben felnő, lehet, hogy önálló háztartást vezet, esetleg egy saját vállalkozást irányít alkalmazottakkal. Attól még nem árt néha rákérdezni, hogy ebédelt-e. És ha igen, mit. És ugye elment az orvoshoz azzal a kiütéssel. Mi van, ha a múltkori náthája fertőződött felül valamivel? És ha már itt tartunk: volt ma már vécén?
Persze, tudjuk, hogy a gyerekünk közben felnő, lehet, hogy önálló háztartást vezet, esetleg egy saját vállalkozást irányít alkalmazottakkal. Attól még nem árt néha rákérdezni, hogy ebédelt-e. És ha igen, mit. És ugye elment az orvoshoz azzal a kiütéssel. Mi van, ha a múltkori náthája fertőződött felül valamivel? És ha már itt tartunk: volt ma már vécén?