– Ha jól tudom, korábban mással foglalkoztál. Hogyan történt a pályakorrekció az életedben?

– Igen, első végzettségemet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarán szereztem. A gyerekeim születése előtt magyar és történelem szakos tanárként pár évig tanítottam, illetve osztályfőnök is voltam. Nagyon szerettem, nosztalgiával gondolok vissza arra az évekre. A váltás az életutam változásából eredt, a szülés-születés téma a saját anyaságommal érkezett az életembe, és elég tartósnak tűnik.

– Hány gyereked van?

– Három.

– Elárulod a tudatlanabbaknak, hogy pontosan mit csinál egy dúla?

– Ez a hivatás a perinatális, szülés körüli időszakot öleli fel a várandósság tervezésétől a gyermekágy időszakáig, vagy akár még tovább is. Információval és lelki támasznyújtással segítjük a családokat, hogy felkészülhessenek a szülésre és a gyermekágyas időszakra. A várandósság alatti konzultációkon megismerjük az adott család igényeit, kéréseit, félelmeit, hátterét: a kialakuló bizalmi kapcsolat a szüléskísérésnél mindhármunknak, azaz az anyának, az apának és a dúlának is biztos pontja lesz. A szülést követően meglátogatjuk őket, és segítünk akár a háztartásban is. Több kolléganőm kifejezetten ebben a gyermekágyas időszakban van jelen, őket gyermekágyas dúláknak hívják. Több társam rendelkezik pszichológusi, perinatális szaktanácsadói végzettséggel, ők pedig a szülésélmény feldolgozásban is segíthetnek.

– Mennyire elterjedt ez a lehetőség, és mennyiben számít luxusnak?

– Én hat éve vagyok dúla, azóta egyre ismertebb és egyre nagyobb igény mutatkozik rá: az biztos, hogy a naptáram mindig gyorsan megtelik. Ma már köztudott, mennyire fontos a szülésnél a biztonság, a békesség, a szeretet, amit egy ismerős arc, egy empatikus segítő már a jelenlétével is megteremthet. Aki ezt a szeretetben való megtartottságot tapasztalja, vagy érezte a hiányát egy korábbi szülésnél, alapvető emberi igénynek és nem luxusnak gondolja.

Mérlegre lehet tenni, hogy mi számít jobban: egy erőt adó szülésélmény, ami az egész gyermekágyat, a gyermekkel való kapcsolódást könnyebbé teszi, vagy az a rengeteg tárgy, amit – nyilván a fogyasztás érdekében – alapvetőnek tüntetnek fel a gyártók. Az újszülöttnek csak az édesanyjára van szüksége és az egész család indulása sokkal kiegyensúlyozottabb, ha az anya mentálisan és fizikailag is jól van a szülés után. Ezt persze a dúla fogadása nem garantálja, de az információátadás, a lelki támogatás magabiztossá teszi az családokat, megértik, mi történik velük, mik a lehetőségeik, és hogyan tudnak partneri kapcsolatot kialakítani a szülőszobán. Így jóval kompetensebbnek érzik majd magukat a továbbiakban.

– Egy ilyen szolgáltatás nem nagyon drága?

– Szerintem érdemes akár több dúlánál kérdezősködni, mert egyáltalán nincsen szó teljesen elszállt árakról. A többség azért is kér fel dúlát, mert megfizethetőbb a magánkórházaknál.

– Leginkább kik veszik igénybe a segítségedet? Értem ez alatt a kort, a társadalmi helyzetet…

– Tágul a kör, és nagy örömömre egyre több kora huszonéves pár is jelentkezik. Néhány évvel ezelőtt főként a nehéz szülésélményt átélő nők kerestek meg a következő várandósságukkal. Meglátásom szerint a középosztályból érkező felkérések vannak többségben, de igyekszem önkéntes munkában is segíteni, például látogatok anyaotthonokat.

– Mennyi idős volt a legfiatalabb, és mennyi a legidősebb kliensed?

– A legfiatalabb 18 éves, és anyukája ajánlására keresett fel engem. A legidősebb 44 éves volt.

– Számodra mit jelent a szülés, a születés élménye?

– Egy misztérium, egy időtlen csoda, egy olyan ártatlan pillanat, ami mentes minden manírtól, megjátszástól, megfeleléstől vagy elvárástól. Számomra megunhatatlan jelen lenni, hiszen az összes szülés és család más, nincs két egyforma történet.

– Milyen kapcsolatban vagy kórházakkal, orvosokkal, szülészekkel?

– A szülőpár meghívására érkezem az adott kórházba, sokszor számomra is ismeretlen környezetbe, ismeretlen szakemberek közé. A fogadtatásom változó, erre alaposan fel vagyok készülve. Kínosan figyelek, hogy betartsam a kompetenciahatáraimat, és próbálok jó kapcsolatot kialakítani az ott dolgozókkal. Ez természetesen minden résztvevőn múlik: én arra törekszem, hogy az édesanya számára a legtámogatóbb hangulat alakuljon ki, és szerencsére az idő múlásával sok helyen vagyok már ismerős, gyakran megforduló dúla.

– Volt valamilyen rossz élményed, tapasztalatod? Ha igen, mi volt az?

– Inkább nehéz élményeknek mondanám. Előfordul, hogy a szülés alatt olyan bánásmódban van része az anyának, ami nem segíti elő az ellazult állapotát, hanem félelemmel tölti el, feszélyezi, elbizonytalanítja. Szerencsére is szükség van, hogy ezeket a helyzeteket elkerüljük, és ez számomra nem könnyű, mert nem tudom kivédeni, legfeljebb átkeretezni.

– Mit tanácsolsz azoknak, akik valamiért nem (csak) jól élik meg a várandósságot?

– Tudják, hogy nincsenek egyedül és kérjenek segítséget, nem kell mindent elbírni! A várandósság az élet része, az élet pedig nem kiegyensúlyozott utazás, ahogy a várandósság sem az. Közösen azonban minden könnyebb. Tájékozódj a lehetőségeidről és találd meg azt az utat, ami legtöbbet segít, hogy jól legyél!

– Mesélnél a praxisodból történeteket? Kiknek és hogyan tudtál segíteni?

– Engem is kötelez a titoktartás, ezért konkrét történeteket nem mesélhetek el, de szívesen megosztok olyan véleményeket, amikhez a családok előzetesen hozzájárultak.