Hogy miért szeretem annyira a Budapest Ritmót? Mert ez a fesztivál jelenti számomra a szezonkezdést – és mert olyan, akár egy nagy, ezerszínű, vidám forgatag, amelyben sosem tudhatod, mi történik majd veled. De egy biztos: akármi is, azt imádni fogod. Ha viszont picit tudatosabban vágnál neki idén a koncerteknek, akkor mutatom, ki az én nyolc kedvencem. Csepelyi Adrienn ajánlója a Bartók Tavasz égisze alatt megrendezett világzenei fesztiválhoz – a végén lejátszási listával, hogy hangolni is tudj!
Jelena Popržan – Szerbia/Ausztria
Az újvidéki, Ausztriában élő brácsaművész… – ez eddig egy nem túl izgalmas mondat, ugye? Hallgass csak bele Jelena dalaiba, és egy szót se kell többé leírnom, ott fogsz csápolni az első sorban! No de hogy én is komolyan vegyem magam, és ne csak ömlengjek:
Jelena és az ő brácsája egy olyan, egyszerre lehengerlően dögös és imádnivalóan finom kombó, amely észrevétlenül beragad egy hétre az autód lejátszójába – és aztán még ráhagysz egy hetet, mert annyira megszereted…
De előre szólok: ne lepődj meg, ha a piros lámpánál néha headbangelésen kapod magad!
Na, ez tipikusan az a koncert lesz, amiről úgy jössz ki, hogy fogalmad sincs, mi történt, de kérsz még, mert úgy érzed, mintha töltőre raktak volna. A dél-afrikai zenekar stílusa a törzsi pszichedéliától a bantu punkon át a feel good remixekig elbír mindent – és valójában ennél jobb ajánlólevél szerintem nem is kell.
A Hangvető által szervezett Budapest Ritmo idei jolly jokere ez a koncert, mert ember nem létezik, akit elviszel rá, és ne fülig érő szájjal jönne ki a végén. Andalító afro-francia dalok, amelyeket olyan érzés hallgatni, mintha egyszerre merítkeznél meg a langyos tengerben, a madárcsicsergésben és valami édes virágillatban. Hogy ennek semmi értelme? Próbáld ki, utána majd érteni fogod!
Kép forrása: Budapest Ritmo/ Gerald Toto ⓒSandra Mehl
Gaye Su Akyol – Törökország
Szívem csücske ez a csodálatos nő, akinek hangja édes, mint a rózsavizes lokum, zenéje meg erős, mint a török fűszerek. Azon túl, hogy elfogult vagyok a török nyelvvel, Gaye Su Akyol akkor is 10/10, ha egy kukkot se értesz abból, amit énekel. Anatóliai népzene rockkal átitatva, dögös és vad, s mélyen benne valami olyasfajta melankólia, ami teljesen magával ránt.
Egyetlen „török” szóval: rakınrol.
Kép forrása: Budapest Ritmo/ Gaye Su Akyol
PUULUUP – Észtország
Az észt Ramo Teder és Marko Veisson a talharpa, az ősi északi hangszer mesterei – csak épp egészen máshogy nyúlnak hozzá, mint bárki. Nem kesztyűs kézzel, azt leszögezhetjük: torzítják, mint a gitárt, loopolják (azaz végtelenítik az élőben rögzített dallamokat), szétcincálják és összerakják, mindezt úgy, hogy a live act alatt lényegében bármi megtörténhet. És általában meg is történik. De hát ezért megyünk, nem?
Kép forrása: Budapest Ritmo/ Puuluup_foto_Taavi_Arus
Jó tanács: táncolós cipőben menj, mert nem adok öt percet, és tombolni fogsz akkor is, ha néptáncszakkörről jöttél, és akkor is, ha hard techo-buliba mész tovább.
Cerys Hafana – Wales
Kép forrása: Budapest Ritmo/ Cerys Hafana
Cymri nyelven énekelt varázslat, imádság vagy népdal: ha szereted az éteri hárfahangokkal kísért, már-már meditatív muzsikát (vagy fogalmad sem volt, hogy szereted, de a playlistben rákattansz), akkor ott a helyed. Cerys Hafana – ha mindenképpen hivatkozási pontokat kell megadni hozzá –, akkor a Björk, Loreena McKenitt, Aurora tengelyen helyezkedik el, és úgy szakít ki a nyüzsgésből, mintha nemcsak térben, de időben is másik dimenzióba kerültél volna.
Luca Bassanese & La Piccola Orchestra Popolare – Olaszország
Amilyen piccola ez a zenekar, akkorát fog szólni. Zenéjük elsőrangú orvosság a télvégi letargiára, a bánatra és bármilyen szürkeségre. Ha nem lenne elég az őrült olasz ritmus és szöveg, ott vannak a rézfúvósok – róluk meg tudjuk, hogy elfújják a legrondább felleget is, nem?
Kép forrása: Budapest Ritmo/ photo by AIDA music
A végén már ösztönből fogod óbégatni, hogy „ola, ola, ola, drinking Coca Cola” – és Supermannek érzed majd magad! De ha operaáriát adsz majd elő velük, akkor se jöjj zavarba. Ez a koncertjeiken teljesen normálisnak számít.
Salif Keïta – Mali
Az afropop egyik legendájának hatalmas szerepe volt abban, hogy Mali egyedülálló zenei kincse megmaradt és újjászületett.
Kép forrása: Budapest Ritmo/ Salif Keita (c) Thomas Dorn
Összetéveszthetetlen hangját az is ismeri, aki azt hiszi, hogy semmit sem tud a világzenéről, mert koncertek helyett csakis elektronikuszenei partykba jár – dalainak remixei a világ összes lemezjátszóján megfordultak már. A tanácsom a következő: menj el, add át magad, táncolj.
És ha már tánc: a koncertek után mindennap buli kifulladásig, olyan DJ-kkel, mint például a bosnyák antropológus DJ Sabs), akit veszprémi fellépésén nem akarták leengedni a pult mögül. És akkor beszéljenek helyettem most a dalok, amiket összeválogattam nektek:
Kiemelt képek forrása: Budapest Ritmo/ Gaye Su Akyol; Budapest Ritmo/ Salif Keita (c) Thomas Dorn; Budapest Ritmo/ Cerys Hafana
A „bélázás” lassan fogalommá válik: valami olyasmit jelent, hogy képesek vagyunk létrehozni valamit abból, ami körülvesz minket, és szabadon játszani vele. Ez jellemzi a Bélaműhely nevű kivételes közösségi zenei projektet, amelynek ózdi foglalkozására látogatott el Héda Veronika és Chripkó Lili. Riport.
A merevedési zavar nagyon gyakori probléma, ennek ellenére még mindig tabunak számít. Mit él meg egy férfi, ha nem képes „teljesíteni”? Hogyan hat a partnerre az erekció hiánya, és mit tehet a pár, hogy a szexuális életük rendbe jöjjön? Fallah Nóra szexuálpszichológussal Z. Kocsis Blanka beszélgetett.
Egy lány története, aki az egész családját elvesztette a háborúban, és a származásáról sokáig sejtelme sincs. Egy asszony története, akinek úgy lesz gyereke, hogy megmenti egy másik asszony csecsemőjét. Egy család története, amely egy sötét titok köré íródik. És Erdély története is a második világháború után: úgy elmesélve, ahogy még nem hallottuk. Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regényéről írt Kurucz Adrienn.
