Van-e közgazdasági értelemben különbség aközött, hogy 399,5, vagy 400,5 forintba kerül egy euró? Nincs sok. De a közgazdaságtanban a lélektannak is nagy szerepe van, és alighanem a 4-essel kezdődő árfolyam olyan pszichikai gátat szakít át, ami után a gazdaságban több szereplő kezd el félni a még masszívabb forintgyengüléstől. Jó lenne ezt elkerülni.

E sorok írásakor valamivel 397 forint felett van az euró jegyzése.

Ugye ez egy olyan mutató, ahol a magasabb érték a gyenge, vagyis attól tarthatunk, hogy vészesen közel kerültünk a 400 forintos euróhoz. Ez pedig már egy lélektani határ, amit jó lenne elkerülni, mert onnan még nehezebb megállítani a gyengülést.

Szerencsére erős évünk volt, nem utolsósorban a magas forintkamatoknak, a 2022-ben kísértő 410, 420, 430 forintos jegyzések nem voltak jellemzőek, de visszatérhetnek.

Belföldi okok

Sajnos azzal az illúzióval gyorsan érdemes leszámolni, hogy a gyengülésben nem volt semmilyen magyar faktor.

Nem, a fejlődő piacok mostanában nyugodtak voltak, nem szálltak el a nekünk oly kellemetlen energiaárak, általában is inkább optimisták voltak a tőkepiacok.

Ha pedig elfogadjuk, hogy az idei masszív forintgyengülésnek hazai okai voltak, akkor érdemes megnézni, hogy melyek is voltak ezek.

Paradox módon azt fogjuk látni, hogy az okok között lehettek valóban negatív tényezők, nehezen csökkenthető költségvetési hiány, veszekedés a jegybank vezetője és a kormánytagok között, vagy rosszabb exportteljesítmény. De valójában egy erősen pozitív ok is szerepet játszott a gyengülésben. Szépen, gyorsan apadt az infláció, lehetett csökkenteni az alapkamatot is, így, a kevesebb inflációs problémával viszont a külföldi befektetők már nem szaladtak hozzánk az extrán magas kamatok reményében.

Kamatszint és infláció

Ha megnézünk egy euró/forint chartot,az egészen biztosan látható, hogy az év eleje óta elég sokat esett a forint az euróval szemben, hiszen a 2024-es évet 380 forintos árfolyammal kezdtük, és most már nagyon közel van a 400, vagyis legalább 5 százalékos a gyengülés..

Egészen pontosan nem lehet megmondani, hogy ennek mi az oka, vagyis inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy a sok ismert okból, melyiknek mekkora a súlya.

Kezdjük a kamatszinttel.

Egy éve ilyenkor a Magyar Nemzeti Bank 18 százalékot is fizetett a nála elhelyezett pénzek után, mert nagyon szerette volna hűteni a gazdaságot, letörni az inflációt.

Az akkori irányadó kamat éppen megfeleződött, ma az alapkamattal megegyező irányadó kamat már csak 9 százalék.

Mi hozzátehetjük, hogy szerencsére, hiszen az tényleg megsüvegelendő, hogy egy év alatt az infláció 25 százalékról, 3,7 százalékra olvadt.

Csak éppen a külföldi befektetőt nem az érdekli, hogy a budapesti boltokban mennyibe kerül egy liter tej, őt az érdekli, hogy mennyi kamatot kap a pénze után. A 18 százalék nagyon vonzó volt, a 9 százalék már csak kicsit vonzó, ezért kevesebben jönnek és váltanak eurót, dollárt, svájci frankot forintra. ha pedig nem váltanak, sőt esetleg még vissza is váltanak, az gyengíti a forintot.

Nincs akkora export

Ha nem jönnek befektetők, de a magyar cégek sokat exportálnak, az ellensúlyozhatja a pénzügyi befektetők hiányát.

A magyar cégek euróban értékesítenek, de forintban adnak fizetést, vagyis a piacon forintot vesznek, ami erősíti a magyar fizetőeszközt.

Ilyen hatás van most, mert hálistennek pozitív a külkereskedelmi egyenlegünk, csak éppen nem azért, mert olyan acélos lenne az exportunk, inkább azért, mert az import apadt.

Részben az alacsonyabb energiaáraknak hála, de a magyar háztartások importfogyasztása is apadt, ami megélhetési problémákra is utal. Vagyis fogalmazzunk úgy, hogy van külkereskedelmi pozitívumunk, de ha minden rózsás lenne, lehetne ennél sokkal nagyobb is a plusz.

MNB-kormány konfliktus

A végére hagytuk a feketelevest. Hiszen a forint gyengülését az is okozhatja, hogy a jegybank és a kormány változó intenzitással, de konfliktusban van egymással.

A jegybank azt panaszolja fel, hogy a jegybanktörvény tervezett módosítása csorbítaná a függetlenségét, a kormány azt mondja, hogy erről szó sincsen, a jegybank függetlensége nem sérül, csak a kormány bizonyos területeken nagyobb kontrollt szeretne szerezni.

De azért az is világít, hogy szakmai nézetkülönbség is van, a kormány alacsonyabb kamatokat szeretne, gyorsabb növekedést, élénkítést, míg a jegybank a forint és az alacsony infláció védelmében nem szaladna.

Igaz, utóbbi megjegyzéshez azért azt is hozzátehetjük, hogy legutóbb az MNB 100 bázispontos kamatcsökkentéssel azért nem is volt annyira óvatos. Félreértés ne essék, egyelőre nincs nagy roham, nincs pánik a forint piacán, de jó lenne, ha ez nem is alakulna ki.

A 400-as határ

Nem szaladtunk végig a makrogazdasági mutatókon, de azért vegyes képet mutatnak.

Az ipari termelés még mindig alacsony, a belföldi fogyasztás mér éledezik, a magas adósságszolgálat miatt a költségvetési hiány nehezen szorítható le, de az nagyon pozitív, hogy az embereknek van munkája.

Ebben a vegyes hangulatú hírözönben mindenki a forintra és a 400 forintos lélektani határra figyel.

Az MNB mindig elmondja, hogy nincsen árfolyamcélja, de nem akar importált inflációt, így, mondhatjuk azt is, hogy az erősebb forintban érdekelt, a kormány akár gyengébbet is elfogadna, mert azt gondolja, hogy az javítja a magyar cégek versenyképességét, exportteljesítményét.

Az biztos, hogy még nincs dráma, de az is látszik, hogy trendszerű a forint gyengülése. Ma még mintha keresné a helyét a forint, 397 felől lehet visszaerősödni is, de ha átcsúszunk a 400 forintos pszichikai szinten, ott több ember fejében megszülethet a gondolat, hogy több megtakarítást érdemes devizában tartani, vagy akár egy-egy szerződést (bérbeadást) érdemes euróban fixálni. ha pedig a magyar társadalomban megint erősebben benne van a forintgyengülés kockázata, az öngerjesztő folyamatokat indíthat el.

Hiszen közgazdaságilag a 398 és a 399 között nincsen nagyobb differencia, mint a 399 és a 400 között, de a közgazdaságtan nemcsak hideg matematika, hanem szentimentek sokasága is. Jó lenne a dzsinnt nem kiengedni a palackból.