A középkori London lovagi tornáin vitézkedő hátasok java importból származott
Geoffrey Chaucer abban biztosan nem lódított a Canterbury mesék című 14. századi gyűjteményének első, A lovag meséjeként (The Knight's Tale) közismert történetében, hogy a középkori angol lovagok magasan képzett lovak nyergében mérkőztek meg egymással a lovagi tornákon. Most az is kiderült, hogy a középkori lovas mérkőzések hátasainak zöme importból, de nem a legendák szerinti ibériai tenyésztőktől került Angliába – írja a Science.
A Science Advanced folyóiratban március 22-én megjelent tanulmány szerint a Temze és a Westminsteri apátság között húzódó területről előkerült lómaradványok vizsgálata alátámasztja, hogy már a középkorban is kiterjedt lókereskedelmi hálózat működött Európában.
Az írásos források, például az Equitium Regis néven a királyi udvar lovait név, nem és származás szerint lajstromozó 13.-14. századi lóregiszter alapján eddig az volt a közmegegyezés, hogy a legrangosabb előkelőségek spanyol és olasz importból szerezték be hátasaikat. Ám ezt mindeddig sem bizonyítani, sem cáfolni nem sikerült régészeti bizonyítékokkal. Ennek egyik alapvető oka, hogy a hulladék eltüntetését szolgáló dögkutakból a lóhúst fogyasztását tiltó 8. századi egyházi tilalom miatt ebből a korszakból elvétve kerültek elő csontmaradványok.
A középkori királyi székhelytől mintegy 750 méteres távolságra fekvő területen az 1990-es években megkezdett feltárások során előkerült 70 egyed szokatlanul ép, teljes vagy közel teljes csontváza azt mutatja, hogy a korabeli lovaknál magasabb és robusztusabb állatok valóban a lovagi tornák hátasai voltak. Összenőtt hátcsigolyáik alapján a kutatók arra következtetnek, hogy valamennyien jelentős terhelésnek volt kitéve életükben, minden jel szerint feltehetően súlyos páncélzatú lovasaik miatt, erre utalnak a korabeli feszítőzablák okozta fogazati kopásnyomok is, továbbá, hogy maradványaik a lovagi tornák ismert főhelyszínének közeléből kerültek elő.
Az Exeteri Egyetem régészei kíváncsiak voltak a lovagi hátasok származására, születésük, felnevelésük és kiképzésük pontos helyére is, ezért a lófogakat oxigén- és stroncium izotópos módszerrel vizsgálták. Az izotópanalízissel ugyanis az általuk fogyasztott víz és takarmány földrajzi régiónként eltérő összetétele is kideríthető. Az eredmények szerint a lovak fele biztosan felnőtt korában érkezett a brit szigetekre, de nem az Ibériai-félszigetről, hanem a mai Észak-Olaszország, Svájc területéről, illetve Skandináviából, de akadt olyan egyed is, amely már 1,5-2 éves sihederként került a középkori Londonba, de néhány állat már bizonyosan választási korától angliai legelőkön cseperedett, ami arra utal, hogy a vizsgált időszakban már működtek helyi elit tenyészetek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: