Erőltetett növekedés helyett már inkább osztalékot várnak el az olajcégek részvényesei
Jelentős, de egyes elemzői várakozásoknál és a korábbi évek szintjénél kisebb osztalékfizetést terjesztett elő a MOL vezetése. Az óvatosság a cég szempontjából érthető és racionális, a részvényesek esetleges csalódottsága viszont jól mutatja, milyen nehézségek jellemzik az olajcégek osztalékfizetési stratégiáját szerte a világon. A befektetők elvárásai egyre inkább a részvényesi kifizetések irányába tolódtak el, egy-egy kiemelkedő év rendkívüli osztaléka pedig könnyen beépülhet a várakozásokba.
Magasabb olajár, kisebb fegyelem
Az 1990-es évek végi alacsony olajárak idején még nagy pénzügyi fegyelmezettségre volt szűkség a túléléshez az olajiparban, és csak a legígéretesebb projekteket hagyták jóvá. Aztán Kína ugrásszerű gazdasági növekedése az olaj árára is hatott, a hordónkénti 8-10 dolláros szintről 2008-ig egészen 140 USD/hordóra drágult. Majd a 100-120 USD/hordós ár egészen 2014-ig nagyjából meg is maradt.
Ilyen árak mellett azonban az olajipar pénzügyi fegyelme semmivé foszlott. Mindenki úgy gondolta, beleértve a befektetőket, hogy a magas ár örökké fennmarad, a cégek pedig csak a növekedésre koncentráltak. Számos gyenge lábakon álló projektet hagytak jóvá, amelyek sokszor közel sem teljesítették az ígéreteket.
Beszédes adat, hogy a kilencvenes évek végén a jóváhagyott projektek átlagosan 95 hordót hoztak a végső befektetési döntésnél előterjesztett 100 hordóból, a 2010-es évek elejére ez a szám 77 hordóra csökkent. A késések, költségtúlfutások mindennaposak voltak, ráadásul mindez fejlettebb technológia mellett.
2014 után aztán, amikor az olajár beszakadt, a problémák a felszínre buktak, és sok befektető elvesztette a türelmét. Az agresszív növekedési projektek helyett inkább magasabb részvényesi kifizetést követeltek. És valóban, az utóbbi években már sokkal inkább a részvényesi kifizetés vált azzá az eszközzé, amely a leginkább versenyképessé teheti az olajcégeket a befektetők szemében.
Mit díjaznak a részvényesek?
17 európai és észak-amerikai integrált olaj- és gázipari céget vizsgáltunk meg, hogy megnézzük, hol milyen mértékű részvényesi kifizetéssel éltek a 2017-2023-as periódusban. Ez nem volt egy nyugalmi időszak, beleesik a Covid és az orosz-ukrán háború kitörését követő turbulens periódus is.
Jól látható, hogy az öt nagy vezető olajipari vállalatból négy (Shell, BP, Exxon, Chevron) igen magas részvényesi kifizetéssel élt, a profitjuk több mint 80 százalékát fizették ki osztalék vagy részvény-visszavásárlás formájában. A vállalatok túlnyomó többségében ez a szám relatíve magas, 50 százalék feletti. A két régiós vállalat, az OMV és a MOL, de leginkább a MOL azonban jelentősen az iparági átlag alatt maradt ezen a téren.
Amint az alábbi ábrán látható, azok a vállalatok – többek között a MOL és az OMV – amelyek alacsony részvényesi kifizetéssel éltek, az operatív cash flow-juk jelentős részét beruházásokra fordították ezen időszakban.
Érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy az öt legnagyobb nemzetközi olajipari vállalat (Exxon, Chevron, Shell, TotalEnergies, BP)
AZ ELMÚLT HÉT ÉV SORÁN NEM IGAZÁN EMELTÉK AZ ALAPOSZTALÉK-KIFIZETÉSÜKET, HANEM A TÖBBLETET RÉSZVÉNY-VISSZAVÁSÁRLÁS FORMÁJÁBAN JUTTATTÁK EL A BEFEKTETŐKNEK.
Egy rendkívüli osztalékfizetéssel szemben ennek az az előnye, hogy így a befektetők hosszútávú elvárásaiba nem épül be ez a kifizetés, valamint kommunikálhatják azt a piac felé, hogy a vállalat alulértékelt. (Valamint, ha tényleg alulértékelt, akkor részvényesi értéket is teremthetnek így a rendkívüli osztalékkal szemben.) Ezzel szemben az OMV és a MOL könnyen abba a csapdába eshet a korábbi évek magas rendkívüli osztalékfizetései miatt, hogy az beépül a részvényesek elvárásai közé, mint ahogyan erre utalnak is jelek.
Mindezek mellett pedig a befektetők már kevésbé lelkesek az olajipari cégek beruházási terveivel kapcsolatban, szemmel láthatóan azokat a cégeket díjazzák, amelyek csak a legnyereségesebb projektekbe ruháznak be, és az ezen felüli többlet cash flow-t erőltetett növekedési projektek finanszírozása helyett kifizetik a részvényesek számára.
Az olyan cégeket pedig, amelyek alacsony kifizetés mellett erőteljesen fókuszálnak a növekedésre, egyenesen büntetik.
Osztalék az OMV-nél és a MOL-nál
Ahogyan tehát korábban már említettük, a MOL és az OMV osztalékfizetési gyakorlata kis mértékben eltér a globális trendektől, az OMV esetében viszont annyival egyszerűbb dolga van a befektetőknek, hogy a cég az egyik legtranszparensebb tőkeallokációs és osztalékfizetési politikával rendelkezik.
A prioritási sorrendben a cégnél az organikus beruházások szerepelnek az első helyen, tehát a karbantartási beruházások, a stratégiai transzformációs és a fenntarthatósági projektek. Ezután következik egy minden évben növekvő vagy legalább stagnáló alaposztalék-fizetés. Ezután költenek a vállalat transzformációját elősegítő vállalati felvásárlásokra és összeolvadásokra (M&A), és ezután jön a sorban a nettó hitelállomány alacsonyan tartása.
Itt zárójelben megjegyeznénk, hogy jelenleg minden jelentős olajipari vállalat elég konzervatív mérleggel, alacsony nettó hitelállománnyal működik, ezen pedig a jelek szerint nem is kívánnak változtatni a kiszámíthatatlan makrogazdasági és geopolitikai helyzet miatt.
A részvényesek felé a rendkívüli juttatások pedig az utolsó helyen szerepelnek az OMV prioritási listáján, tehát ha a fent említett célok megvalósítása után is jut még erre forrás. A vállalat 2022-ben vezette be ezt az új tőkeallokációs politikát és azóta a 2022 és 2023 pénzügyi év után is fizetett rendkívüli osztalékot.
A 2022-es év után ez könnyen érthető, hiszen a vállalat rekordmennyiségű 7,8 milliárd eurós operatív cash flowt termelt, miközben csak 2 milliárd eurónyi beruházást hajtott végre, így az anyavállalat tulajdonosainak fizetett 1,65 milliárd eurónyi osztalék (2,33 milliárd a leányvállalatok kisebbségi tulajdonosaival együtt) könnyen kijött a büdzséből.
A 2023-as év erősen lecsökkent 5,7 milliárd eurós operatív cash flow-ja és 3 milliárd eurós beruházása mellett ugyanekkora mértékű teljes osztalékfizetés már sokkal feszítettebb költségvetést jelent. Részben az segíti ezt a magas mértékű kifizetést, hogy a vállalat 828 millió euróért értékesítette a malajziai érdekeltségeit, amiből a kifizetés akkortájt fog megtörténni, amikor osztalékot kell fizetni a cégnek, és annak nagyjából felét fedezi.
Ahogyan azt már említettük, sok befektető arra számít, hogy az OMV biztosan tartja majd ezt a magas osztalékfizetési szintet, ám a vállalat nem győzi hangsúlyozni, hogy a rendkívüli osztalék nem jelenti azt, hogy azt a következő években is fizetni fogja.
A MOL osztalékfizetési politikája kevésbé transzparens, mint amit az OMV-nél látunk, az olajiparban azonban inkább ez a megszokott és az OMV a kivétel. Az azonban feltételezhető, hogy nagyon hasonló gondolatmenet alapján határozza meg az éves osztalékfizetését.
A cég nemrég tette nyilvánossá az igazgatóság által előterjesztett 2023-as év utáni osztalékfizetési javaslatát, ami 150 Ft-os alap és 100 Ft-os rendkívüli osztalékból, azaz összesen 250 Ft-ból áll. A befektetők jelentős része ennél magasabb osztalékra számított, a piaci konszenzus 300 Ft volt. És voltak elemzők, akik ennél is magasabb osztalékot vártak, részben abból kiindulva, hogy már az előző két évben is 300 forint felett fizetett a MOL, részben pedig abból, hogy azt feltételezték, hogy a cég nem akar a legfőbb régiós versenytárs OMV szintje alá menni.
Hogy 2023-as év után a MOL elővigyázatosságból alacsonyabb osztalékot fizet, mint a korábbi években ugyanakkor érthető.
Egyrészt sokkal alacsonyabb profitot és cash flow-t ért el 2023-ban, mint a minden szempontból kiemelkedőnek számító 2021-es és 2022-es évben. Továbbá nincs semmiféle eszközértékesítés kilátásban, ami rövidtávon javíthatná a cash flow-t. Másrészt a jelenlegi negyedéves jelentésekből származtatott 2023-as eredmények még nem tartalmazzák a Szlovákiában fizetendő extra adót, ami várhatóan 50-100 milliárd forintos sávban fog mozogni és tovább rontja majd a 2023-as eredményt. További szempont, hogy a cég stratégiai frissítése során évi 50-75 milliárd forinttal növelte a beruházási tervét, míg a cég EBITDA célja változatlan maradt 1100 milliárd forint körül.
A magas beruházási szint miatt az elmúlt 15 évben a cég a profitjának 20-30 százalékát fizette ki osztalékként, a többit pedig visszaforgatta beruházás formájában. Egyedül a 2021-es és 2022-es év után volt valamivel nagyobb arányú kifizetés, amikor a profit 39 százalékát és 43 százalékát fizették ki. Egy 300 Ft-os osztalék már közel 60 százalékos kifizetést jelentett volna.
Óvatosságra inthette a céget az is, hogy a környező országok meghosszabbíthatják a kivetett extra adókat, illetve hogy továbbra is hatalmas a bizonytalanság a geopolitikában és ezáltal az olajiparban. A MOL egyelőre még mindig nagy mértékben függ az orosz olajtól és csak véges határidővel kapott mentességet a szankciók alól. Véleményünk szerint ezen tényezők tükrében teljesen érthető és racionális döntésnek számít, hogy a MOL idén visszafogottabb maradt az osztalékfizetés terén.
(Borítókép forrás: Getty Images)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
