„Egy féléves gyermek lázával nem tudnak semmit kezdeni” – Sokan panaszkodnak az ügyeletre, a pomázi és a szentendrei polgármester átadta a listát

Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár egyelőre elutasította, hogy a szentendrei ügyeleti ponton legyen gyermekorvos is, Pomázon és Tahitótfaluban pedig állítsák vissza az ügyeleti pontot.

Listát készít a Momentum országgyűlési képviselője, Sebők Éva arról, hogy az új ügyeleti ellátóhelyeken pontosan hol és mikor dolgozik gyermekorvos is. Ehhez a politikus most az Országos Mentőszolgálattól kért adatokat, miután a porcsalmai kisfiú halála után három héttel még a legegyszerűbb kérdéseire sem tudott válaszolni az egészségügyért felelős Belügyminisztérium nevében Rétvári Bence miniszterhelyettes. Így például arra sem, hogy a kisfiút ellátó mátészalkai ügyeletes szakembernek volt-e gyermekorvosi szakképesítése, illetve ki állította fel a diagnózist. (Az egyéves kisfiú azután halt meg, hogy az ügyeletes orvos a hányással és hasmenéssel küzdő gyereket hazaküldte).

Sebők Éva szerint a józan paraszti ész is azt diktálná, hogy egy ilyen új rendszer bevezetésekor az esetlegesen felmerülő problémákról és azok megoldásáról pontosan és megbízhatóan tájékoztasson a kormányzat. A politikus elmondta: ha a hatóságoknak és a kormányzatnak nem is volt elegendő ideje a porcsalmai kisfiú halála körülményeinek tisztázására, ő maga annyit időközben megtudott, hogy a kisgyermeket nem gyermekorvos vizsgálta, majd küldte haza.

Nemcsak az ország keleti részében, hanem Pest megyében is nehéz gyermekorvost találni ügyeleti időben. Legutóbb március elején járt Fülöp Zsolt, Szentendre és Leidinger István, Pomáz polgármestere Takács Péter egészségügyért felelős államtitkárnál, akitől azt kérték, korrigálják a Dunakanyarban élők észrevételei alapján az új rendszert. Ehhez már lakossági tapasztalatokkal megerősített „hibajegyzéket” is átadtak az államtitkárnak, aki egyelőre hajthatatlan maradt, és elutasította a polgármesterek kérését, hogy a szentendrei ügyeleti ponton legyen gyermekorvos is, valamint Pomázon és Tahitótfaluban állítsák vissza az ügyeleti pontot.

A szentendrei járásban online kérdőívvel és mobil applikáción is gyűjtötték az ügyelettel kapcsolatos lakossági panaszokat. Ezek jó része állítja: továbbra nehezen elérhető a 1830-as számon a központi ügyelet, noha az Országos Mentőszolgálat szerint a működésében csak az első hétvégén voltak fennakadások.

Egy tahitótfalui asszony például február 21-én 40 percet várt hiába a 1830 válaszára, hogy mi tegyen 40 fokos lázzal fekvő kisfiával. Egy hatéves pomázi fiú anyja mogyorós süti utáni allergiás reakció miatt hívta a számot, ám csak azután hívták vissza, miután a már ellátott gyerekkel haza is ért. Egy 15 éves fiú szívdobogásos, fulladásos tüneteit az 1830 diszpécsere pánikrohamnak minősítette, a szülők ennek ellenére elvitték gyereket a szentendrei ügyeletre, ahol ellátást kapott – derül ki a panaszokból.

Az önkormányzati felmérés egyebek mellett igazolta, hogy Vácra és Budapestre nehezen jutnak el a bajban lévők. Az ellátásra szoruló válaszadók mintegy kétharmadának másfél-két órába telt, mire a Dunakanyarból eljutott a segélyhelyre. „Szeretnénk kérni, hogy valaki nézzen már bele egy térfigyelő kamerába és mérje fel, hogy szerda délután fél 6-kor hogyan lehet eljutni Szentendrére” – panaszolta egy érintett. – Áll Pomáz, áll a 11-es. Ha sürgősségi ügyeletre van szükség, akkor ez minden, csak nem sürgősség. Az 1830-on nagyon készségesek, de egy féléves gyermek lázával nem tudnak semmit kezdeni, kapcsolnak orvost, orvos nincs bent, visszakapcsol, stb. Lassan ezt a számot már senki nem fogja hívni, mert nincs értelme, és ha nincs életveszély, úgysem lesz megoldás. (…) A pomázi felnőtt ügyeleten ilyenkor már rég ellátták a családot mert oda legalább el lehetett jutni rövid időn belül – írta az egyik érintett.

„A 7 éves fiamnak kellett segítség” – írta egy se nem elégedett, se nem elégedetlen szülő. „Hányt és hasmenése volt. Próbáltunk vele ügyeletre menni, de folyamatosan hányt, és gyenge volt. És annyira fájt a hasa, hogy állni nem tudott a lábán. Péntek 0 óra 20 perckor indítottam a hívást. 24-25 perc volt, mire az 1830-on valakit kapcsoltak. Elmondtam, mi a probléma. A hölgy egy kis kioktatás után tájékoztatott arról, hogy Szentendrén nincs gyermekorvos, és mennyivel egyszerűbb lett volna, ha mi visszük be a gyereket az ügyeletre. (Kocsink nincs). Riasztja az ügyeletet, de nem tudja, mikor fog hozzánk érkezni. A teljes hívás – kapcsolással együtt – 30 perc 25 másodperc volt. Az ügyeletes kocsi nagyjából egy óra 20 perc környékén érkezett meg. Az ellátás 5-10 percig tartott” – áll az egyik esetleírásban.

Egy másik szülő arról írt: „Kisfiammal (6 éves) vasárnap délután voltunk a Szentendrei ügyeleten. A füle fájt, ezért felhívtam a 1830-as telefonszámot, ahol azt a tájékoztatást kaptam, hogy a Szentendrei ügyeleten meg tudják fülkürttel vizsgálni, így megkaphatja a szükséges gyógyszert is. Az ügyeleten, amikor elmondtam, hogy telefonon mit tanácsoltak, az ügyeletes orvos közölte velem, hogy ő nem fül-orr-gégész és nem vizsgálja meg a kisfiam fülét. Az egyetlen vizsgálat, amit a gyermekemen végzett az az volt, hogy megnyomta kívülről a füleit! Mindemellett az orvos stílusa is mérhetetlenül lekezelő volt! Vizsgálatok hiányában az antibiotikumot ugyanúgy felírta nekünk!”