Miért fáj az amputált láb?

Arra az egyszerűnek tűnő kérdére, hogy "Hol fáj?" Thomas Frey-nek sajnos egyáltalán nem könnyű válaszolnia – a fájdalom eredete ugyanis már nem a teste része többé. A férfi több mint 30 éve veszítette el a lábát egy súlyos balesetben, ám szinte azonnal az eset után erős fájdalmat érzett azon a helyen, ahol korábban a lába volt. Ezt nevezi a szakirodalom ún. fantom végtagfájdalomnak, vagy egyszerűen csak fantomfájdalomnak. A jelenség pedig meglehetősen gyakori, ugyanis az amputáltak több mint 70%-a tapasztalja ezt a fájdalmat rövidebb-hosszabb ideig.

Mi okozza az amputált láb fájdalmát? 

Ahogy fentebb is írtuk, a fantomfájdalmak elsősorban a végtagok elvesztése után lépnek fel, de érezhetjük ugyanezt egyéb testrészek elvesztése után is, mint a mellek vagy a fogak.

A neurológiai állapot jellemzően az amputáció után kezdődik, de hónapokig is eltarthat, sőt – ahogy Frey esetében is – a fájdalom gyakran krónikus, és élete hátralévő részében fennállhat. A férfi úgy fogalmazott, hogy a fájdalom a migrénhez hasonló, hiszen ezek főként "néhány másodpercig tartó impulzusok. Aztán öt percig ismét csend lesz, de órákig is eltarthat, a fájdalom pedig elviselhetetlen, és korlátoz a mindennapi életben."

– tette hozzá szomorúan.

Egy-egy testrész elvesztése a barátok, kollégák, sőt még a családtagok számára is nehéz megérthető, s bármilyen fájó, gondot jelenthet szerencsétlenül járt embertársunkkal akár együttérezni is. "Még mindig emlékszem apám reakciójára. Azt mondta: Ne csinálj felhajtást!" - emlékezett vissza Frey.

Az orvosi szakirodalomban már a 16. században is vannak utalások a "fantomfájdalomra", de a kutatók máig keresik a jelenség részletes magyarázatát. Thomas Weiss fiziológus szerint egy amputáció következtében megváltozhat az egész idegrendszer, tehát az idegpályák átalakulnak a csonka végtagban, sőt a gerincvelőben és az agyban is.

A legjelentősebb változások a szakember szerint az agy elsődleges szomatoszenzoros kéregnek nevezett területén következnek be, amely érzékeli a test ingereit. Itt minden testrészhez hozzá van rendelve a saját területe, egyfajta testi térképet alkotva.

- fogalmazott Weiss. "Ekkor az agy szomszédos területei elkezdik ingerelni ezt a nem használt területet, amelyt funkcionális átszervezésnek, vagy funkcionális szerkezetátalakításnak nevezünk. Az adaptív agy ezt teszi: alkalmazkodik az új körülményekhez, és ez alapvetően pozitívum kellene legyen, de azok számára, akik elvesztették egy testrészüket, negatív. Azok az emberek, akiknek különösen adaptív agyuk van, nagyobb valószínűséggel szenvednek fantomfájdalomtól" - mondta Weiss, aki szerint ezek a változások nem magyarázzák meg teljesen a jelenséget.

Ma a kutatók az idegrendszer egyéb területeit vizsgálják, hogy kiderítsék, miként járulnak hozzá a fantomfájdalomhoz, sőt górcső alá vették a lehetséges genetikai okokat is, ám a vizsgálat nagyon összetett, hiszen a fájdalom érzése egyénenként eltérő. "Néhány amputált személynek egyáltalán nincs fantomfájdalma, másoknak pedig olyan súlyosak a fájdalmai, hogy öngyilkosságra készülnek" - figyelmeztet Weiss.

Hogyan szüntethető meg a sokszor elviselhetetlenül erős fájdalom? 

Egyes esetekben erős fájdalomcsillapítók segíthetnek enyhíteni a fantom végtagfájdalmat, ám ezek némelyike súlyos mellékhatásokkal rendelkezhetnek, ez pedig további terhet jelent számukra. 

Az alkalmazott terápia során Frey egészséges lábát a tükör előtt mozgatta, ezzel pedig „becsapta” az agyát, hiszen a mozgás az amputált lábához kapcsolódott, így a taktilis kéregben kialakuló hibás és fájdalmat okozó struktúrák részben visszafejlődnek és a fantomfájdalom csökkent, a férfi pedig úgy fogalmazott, hogy elkezdett benne áramlani az energia és képes volt abbahagyni az erős fájdalomcsillapítók szedését is.

A virtuális valóság szüntetheti meg a fantomfájdalmat 

A tükörterápia természetesen maga a tükör nélkül is működhet: az alkalmazások és a virtuális valóság élményei ugyanis ugyanazt a hatást kelthetik, de Frey szerint döntő fontosságú, hogy ki, milyen hozzáállással néz szembe a fájdalmával, ugyanis míg „a krónikus fájdalomban szenvedő betegek gyakori problémája, hogy háborút hirdetnek a fájdalom ellen, pedig jobban tennék, ha az életük részeként kéne tekintenének rá, elfogadnák, barátukká tennék a fájdalmat” – fogalmazott.