Az idén március 24-re esik a Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeztető virágvasárnap, a húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hetének, a nagyhétnek a kezdete.
A keresztény világ ezen a napon azt ünnepli, amikor Jézus szenvedése előtt felment Jeruzsálembe, hogy az ünnepi pászkavacsorát ott költse el tanítványaival. Az Olajfák hegyénél két tanítványát előre küldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen az állaton vonult be a városba. Az ujjongó nép tiszteletadásként pálmaágakkal integetett, és így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Máté 21,8)
Az egyházi liturgiában már az első századoktól gyökeret vertek a bevonulást felelevenítő szertartások. Jeruzsálemben 400-ban ünnepi menetben vonultak a pálmaágakat lengető hívek az Olajfák hegyéről a városba. Nem sokkal később Konstantinápolyban, majd a 11-12. században Rómában is meghonosodtak a virágvasárnapi szertartások, a hívek magukkal hozott pálmaágai megáldásának szokása bizonyíthatóan a 8. század közepére nyúlik vissza. Az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt, és a vértanúkkal is összefüggésbe hozták.
Azokban az országokban, ahol nincs pálma, a korán bimbódzó fűzfa vesszejét, a barkát szentelik meg a katolikus templomokban. A barkát az ünnep vigíliáján, azaz szombaton szerzik be, egyes településeken ez a harangozó feladata, máshol lányok, legények és gyerekek szedik. A virágvasárnapi szertartás a barkaszenteléssel kezdődik, majd körmenettel folytatódik. A szentmisén ekkor olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. A megszentelt barkát a következő év hamvazószerdája előtt elégetik, ezzel jelöli meg a hívek homlokát a pap.
hirdetésA szentelt barkához több hiedelem fűződik. A legelterjedtebb szerint, ha a templomból jövet lenyelnek belőle egy-két szemet, az megvéd a hidegleléstől és a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert akkor nyáron sok lesz a légy, ezért a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen. Más helyeken, így például Gyimesben csak a szentelt barkát szabad bevinni a házba, mert ha megszenteletlenül kerül oda, elhullanak a csirkék és más aprójószágok.
Virágvasárnapi szokás több palóc községben a kiszehajtás, a tél temetése.
A lányok női ruhába öltöztetnek egy szalmabábut, amelyet körülhordoznak a faluban, majd levetkőztetik, a szalmát pedig elégetik vagy vízbe dobják, hogy elűzzék a telet és a betegségeket.
Virágvasárnap tilos a munka, főként a mulatság. A Mátraalján úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, mert letáncolnák a fákról a virágot. A népszokás szerint ekkor kell elvetni a virágmagvakat, mert szebbek és illatosabbak lesznek a növények.
(MTI)
Címlapkép: Szandaváralja, 1967. március 12. – A falu asszonyai, fiatal lányai viszik ki a kiszebábut a község határába, a Nógrád megyei településen. Egykoron a népviseletbe öltöztetett szalmabábut a község határában azért égették el, hogy a betegséget kiűzzék a faluból. Fotó: MTI/Bereth Ferenc
