Nem kegyelmeztek a kommunisták a leghíresebb pesti srácnak

A Széna-téri felkelők először elküldték a fiatal kora miatt

Mansfeld Péter tragikusan végződő életét sanyarú gyermekkor vezette be. Apja alkoholizmusa nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fodrászüzlettel rendelkező szülők a válás mellett döntsenek. Az alig 10 éves gyerek anyjával maradt két testvérével együtt, bár előtte rövid ideig intézménybe kényszerült. Csepelen esztergályosnak tanult, ahol a „szakma legjobb ipari tanuló” verseny második helyezettje lett. Mansfeldet sok minden érdekelte, többek között a nyúltenyésztés, foci, de a legnagyobb szenvedélye az autóvezetés volt, habár jogosítvánnyal nem rendelkezett. Mikor az 1956-os forradalom alatt a Széna téri fegyveres csoporthoz csatlakozott, az ő feladata volt, hogy gépkocsin szállítson fegyvert és élelmiszert.

Bár Szabó János, a felkelés parancsnoka – akit csak „Szabó bácsinak” szólítottak – a fiú első megkeresésekor elküldte őt a fiatal kora miatt, mégis később megengedte, hogy csatlakozzon. 

A csatlakozásától az elfogásáig terjedő időszakban a lázadó magatartású fiú számos olyan cselekményt követett el, amelyet későbbi kommunista vádlói igyekeztek a lehető legrosszabb színben feltüntetni. Barátaival együtt több fegyverszerző akciót is szervezett, többek között Piros László volt belügyminiszter villájából géppisztolyokat és kézigránátokat is eltulajdonítottak. Csavar a történetben, hogy még aznap egy civil ruhás rendőr elkobozta azokat.

Csak pár év szabadságvesztésre számítottak

Nem rettent meg az autólopástól sem. Ám az egyik „csak kölcsönvett” autót egy rendőrös üldözés miatt összetörte. Társaival együtt elfogták, de Mansfeld három napon belül megszökött. Barátja, Blaski Gábor felajánlotta lakását bujdosás céljából, de a fiú nem fogadta el. Helyette a Rózsadombon, egy szalmakazalban aludt. A fegyveres csoportot alapító baráti társaság célja rablótámadások sorozatának végrehajtása volt. 

A postahivatalok kirablását lopott rendőregyenruhákban szándékozták kivitelezni. 1958. február 19-én azonban Mansfeldet letartóztatták, mint a rendszer ádáz ellenségét. 

A börtönben a két „pesti srác”: Blaski és Mansfeld szöggel lyukat fúrva a falon, azon keresztül beszélgettek. Három-négy év letöltendő börtönbüntetésre számítottak, bár Blaski aggódott, hogy „nehogy 10 év legyen belőle”. Ugyanezen év szeptemberében elkezdődött a per. A bátor Mansfeld a vizsgálat alatt tett arról, hogy a bíróság és az ügyész rosszindulatát kivívja: többször is cinikus hangon válaszolt. Például így nyilatkozott: „egy kis balhét akartam csinálni, a rendőr menjen oda dolgozni, ahová való, a gyárba”. 

1990-ben rehabilitálták a legfiatalabb „pesti srácot”

Első fokon életfogytiglanira ítélték, 1959-ben viszont az ítélet halálbüntetésre módosult. Mansfeld hiába kért kegyelmet és perújrafelvételt, pár nappal 18. születésnapja után, 1959. március 21-én kivégezték.

Halálának hírére édesanyja idegösszeomlást kapott. A fiú testét jelöletlen tömegsírba dobták, ezen felül nem engedték, hogy a sírhelyet akár csak a közeli családtagok is meglátogassák. 

Elterjedt tévhit, hogy a kivégzéssel megvárták volna, hogy nagykorúvá váljon, valójában a korai Kádár-rendszerben a vonatkozó törvények alapján már a 16 éves kort betöltött fiatalokat is ki lehetett végezni politikai cselekményért. Bár Mansfeldet nem az 1956-os tevékenységéért ítélték el, hanem az 1958-as akciói miatt. 1990-ben rehabilitálták és temették újra. 2008 óta a Rózsadombon egy park is viseli nevét a megtorlások legfiatalabb mártírjának.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.