Több ezer rejtélyes csontvázat rejtett a tömegsír

Vágólapra másolva!

Ebben a tömegsírban úgy rendezték el a férfiak, nők és gyermekek csontvázait, mintha sietve temették volna el őket. De vajon miért és hogyan kerültek a tömegsírba?

Vágólapra másolva!

pestisjárvány tömegsír járvány pestis

Hogyan kerültek az emberek a tömegsírba?

Egy építőipari vállalat épp egy új idősek otthonának építését tervezte a nürnbergi Szent Sebestyén idősek otthona közelében, és az építkezés megkezdése előtt régészeti felmérést végeztek az ingatlanon. Az ásatásokat Melanie Langbein városi régész és csapata végezte, ám amit ott találtak, az teljesen váratlanul érte őket. A felmérés során ugyanis egy ősi tömegsírt tártak fel, amelyben több mint ezer férfi, nő és gyermek csontváza volt.

Ilyen felfedezés még soha nem történt, és őszintén szólva, senki sem gondolta volna, hogy ez lehetséges

– mondta Langbein egy sajtóközleményben, amit a ZME Science online tudományos portál idéz. – Ez lehet Európa eddigi legnagyobb tömegsírja, mivel a felfedezett csontvázak száma a következő napokban meghaladhatja az ezerötszázat is.

Hozzátette: semmi nem utalt arra, hogy ezen a területen temetkezések lennének, így arra számítanak, hogy a számuk kettőezerre vagy még ennél is többre tehető, ami Európa legnagyobb tömegsírjává teszi.

A haláleseteket nem zsarnoki uralkodó, háború vagy brutális megszálló, hanem valószínűleg baktérium okozta.

A csontvázak mellett a régészek ezüstérméket, kerámiadarabokat és egy eredetileg 1634-ben írt feljegyzést is találtak, amely egy 1632 és 1633 közötti bubópestis-járványról tesz említést. Ahogy arra a tudósok emlékeztetettek, a bubópestis vagy fekete halál a leggyakrabban előforduló pestisjárvány, amit a Yersinia pestis baktériumot hordozó bolhák terjesztenek. Az emberi szervezetbe jutva megtámadja a nyirokcsomókat, súlyos lázat, reszketést és duzzanatot okoz.

Halmokba temették őket

A betegség ma már viszonylag könnyen kezelhető antibiotikumokkal, de a 17. századi embereknek nem volt gyógymódjuk a pestisre. A történelmi feljegyzések szerint Nürnbergben az 1300-as évek közepétől kezdve mintegy tízévente pusztított egy pestisjárvány. A dokumentumból az is kiderül, hogy

ez a pestis az 1630-as években 15 ezer halálos áldozatot követelt, így valószínűleg ez volt a legsúlyosabb pandémia.

Ez azt jelentheti, hogy Nürnberg teljes lakosságának (akkori becslések szerint 50 ezer fő) a 30 százalékát megölte. A 15 ezerből körülbelül kettőezer embert temettek el egy olyan helyen, amely történetesen ugyanaz a hely, ahol az ásatás jelenleg is folyik.

A halál időpontjának további megerősítésére Langbein és csapata szénizotópos kormeghatározást is alkalmazott. Felfedezték, hogy az érmék és más leletek az 1620-as évekből származnak, míg a csontvázak 1474 és 1638 közöttiek – mindez arra utal, hogy

temetésük egybeesett azokkal az időszakokkal, amikor a pestisjárvány sújtotta a várost.

A régészek szerint Nürnbergben vannak olyan, ősi temetők, amelyek kifejezetten a pestis áldozatainak eltemetésére szolgáltak. Ezeknek az embereknek a maradványait azonban halmokba temetve találták meg.

Ez nagyszámú halottat jelenthet, akiket rövid időn belül el kellett temetni, tekintet nélkül a keresztény temetkezési gyakorlatra

– magyarázta Langbein, aki szerint a csontvázak elrendezése a sírban tovább árulkodik arról, hogy a holttesteket sietve temették el.

A felnőtteket egymásra halmozták, a gyerekeket pedig a felnőttek közé illesztették, hogy a korlátozott helyet teljesen kihasználják. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy a pandémia kitörése végett kijelölt temetők már megteltek.