A gyermekvédelem állami feladat, a mindenkori kormányon múlik, hogy az állam ad-e több erőforrást az ágazatnak

Indíthat a kormányzat átfogó ellenőrzést, alávetheti pszichológiai vizsgálatnak a vezetőket, ám szakértők szerint mindenekelőtt megfelelő forrást kellene biztosítania az ágazatnak.

– A gyermekvédelmi szakellátás súlyos alulfinanszírozottsága szakemberhiányhoz, katasztrofális tárgyi feltételekhez és visszaélésekhez is vezethet – mondta lapunknak Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója. – A gyermekvédelem állami feladat. A mindenkori kormányon múlik, hogy az állam ad-e több erőforrást az ágazatnak. A gyermekjogi megközelítés az, hogy amire szüksége van a gyereknek, ahhoz joga is van. De ahhoz, hogy ez teljesüljön, jóval több pénz kellene, például az gyermekotthonokban élők ruháztatásra, étkeztetésre, felzárkóztatásra, illetve az ott dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésére, szakemberképzésekre.

Szlankó Viola szerint az ágazatban szinte minden dolgozó alulfizetett és óriási a szakemberhiány: például évek óta 1500-2000 nevelőszülővel van kevesebb, mint kellene. Ezért hiába írja elő a jogszabály, hogy a 12 éves kor alatti, családjukból kiemelt gyerekeket nevelőszülőknél kell elhelyezni, ez sokszor lehetetlen, a gyerekek oda kerülnek, ahol épp hely van. És mindig van 50-150 újszülött is, aki kórházban várja a sorát, mert nincs a szükségleteiknek megfelelő gondozási hely.

Az anyagi megbecsülés, a szakma vonzóbbá tétele és az, hogy végül csak hozzáértő, felkészült szakemberek dolgozzanak az ágazatban már csak azért is fontos lenne, mert a gyerekvédelem magas kockázatú hely. Most viszont sokszor túlterhelt, feszült, felkészületlen gyermekvédelmi szakemberek gondoskodnak nagyon nehéz sorsú, traumákat átélt, gyakran komoly viselkedészavarokkal küzdő gyerekekkel.

Gondokról árulkodik azt is: jelenleg összesen 16 gyermekjogi képviselő dolgozik és látja el a 23 ezer – gyermek- és lakásotthonban, vagy nevelőszülőnél élő – gyerek érdekképviseletét országszerte. Mellettük fontos feladata van a gyermekvédelmi gyámoknak is, akikhez a jogszabály szerint fejenként 30 gyerek tartozik, de a valóságban ez 40-50 is lehet. Nem reális, hogy egy szakember ennyi gyerekkel tudjon olyan érdemi kapcsolatot kialakítani, amiben a gyerek őszintén el tudja mondani a problémáit és mer segítséget kérni – mondta a szakértő.

Szlankó szerint nem a most is hatályos, 1997-ben íródott Gyermekvédelmi törvénnyel van a baj: az a mai kor szellemének is megfelel, „de sosem állt rendelkezésre kellő pénz és erőforrás a törvény minőségi módon történő megvalósítására.” A törvény 2018-ban kiegészült egy protokollal, amely a gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézményekben és javítóintézményekben felmerült gyermekbántalmazási esetek kivizsgálását és kezelését foglalja össze. „Ez egy jó szakmai anyag, csakhogy sok gyermekvédelmi szakember nem is ismeri, illetve gyakran nincs idő, kapacitás annak minőségi alkalmazására. Hiszen sokszor tűzoltásban vannak, előfordul, hogy műszakonként fele annyian dolgoznak, mint kellene” – magyarázta az UNICEF Magyarország munkatársa.

A szexuális bántalmazás a legtraumatizálóbb bántalmazási forma, tudatos visszaélés, kizsákmányolás. „Pszichológusként az a véleményem, hogy nagyon fontos a gyermekvédelemben dolgozók alapos pszichológiai szűrése, de önmagában a bántalmazást nem oldja meg” – vélte Szlankó Viola.