Irán a jelenleg a világ egyik legveszélyesebb latorállama, de ne feledjük Julija Navalnaja szavait: ahogy Oroszország nem Putyin, Magyarország nem Orbán, úgy Irán sem Khamenei. Az országban a nyomor feneketlen, az infláció az egeket veri, a gazdaság haldoklik, egyre nagyobb a munkanélküliség, de a legkomolyabb bajban az oktatás van.

(Képünk illusztráció)

Erről írt áttekintést Jurij Macarszkij, a téma szakértője, akinek nyomán én is megpróbálkozok képet adni az iráni helyzetről, bár a saját ismereteimmel és egyéb forrásokkal is kibővítem az eredetit, amely ugyan elég alapos, de miért ne legyen még alaposabb? Akkor lássuk, miről van szó.

Kezdjük ott, hogy az iráni vallási fanatikusok új főellenséget találtak maguknak: Noura Daeit, a Bayern München korábbi támadójának, Ali Daeinek a 13 éves lányát.

A keményvonalasokat felháborította egy videó, amelyen a tinédzser fejkendő nélkül jelent meg. A saría törvényeire hivatkozva a bigottan vallásos politikusok büntetést követelnek a lány, az apja és a videó készítője részére. A 2022-es széles körű tiltakozások ellenére, amelyek kifejezetten a hidzsáb kötelező viselése ellen irányultak, a muszlim radikálisok egyre nagyobb szerepet játszanak az iráni társadalomban. A legproblémásabb terület az oktatás: mivel az iskolák világi tanárok helyett teológusokat toboroznak, egyre több tinédzser választja egyszerűen a lemorzsolódást.

A saría előtt mindenki egyenlő. De egyesek egyenlőbbek, mint mások

Ali Daei 2007-ben fejezte be sportolói pályafutását, de otthon, Iránban továbbra is hírességnek számít. Daei a mai napig a második helyen áll Cristiano Ronaldo után a nemzeti válogatottban szerzett gólok számát tekintve, és továbbra is az ország népszerű futballistája, aki gyakran szerepel a televízióban, hogy kommentálja a nagy horderejű sporteseményeket.

Februárban a Football 360 című online műsor forgatócsoportja Daei otthonában forgatott. A forgatás alatt a lánya belépett a szobába, megölelte az apját, és váltott vele néhány kedves mondatot. A műsor házigazdáját, Ardel Ferdosipour sportújságírót, a család régi barátját meghatotta a jelenet, és megsimogatta a lány haját.

Amikor a műsor adásba került, nemcsak a futballrajongók, hanem a vallási fanatikusok figyelmét is felkeltette. Az X-en (korábban Twitter) és más közösségi hálózatokon több olyan bejegyzés jelent meg, amely elfogadhatatlannak ítélte az ilyen viselkedést. A focistát, a lányát és az újságírót azzal vádolták, hogy megsértették az iráni törvényeket, amelyek megtiltják, hogy kilenc évnél idősebb lányok hidzsáb nélkül jelenjenek meg nyilvánosan, a férfiaknak pedig az tilalmas, hogy olyan nőket érintsenek meg, akik nem rokonaik. A felháborodott felhasználók azonnali jogkövetkezményeket követeltek a videóban szereplők számára, és csodálkoztak azon, hogy az ügyészség és a bíróságok még nem léptek fel ellenük.

A tüntetések visszhangja

Az iráni hatóságok talán rájöttek, hogy a Daei család vagy Ferdosipour újságíró zaklatása visszaüthet rájuk. Ali Daei támogatta a 2022-es kormányellenes tüntetéseket, de tartózkodott a hatóságok elleni közvetlen felhívások megfogalmazásától. A közösségi médiában több millió követővel rendelkező Daei hazájában nagy befolyással bír, ezért a központi kormányzat nem akar túl nagy nyomást gyakorolni rá, nehogy provokálják több millió rajongóját. Ugyanez igaz Ardel Ferdosipurra, az öntörvényű újságíróra is, aki liberális álláspontja miatt már régóta nem tetszik a hatóságoknak. Népszerűsége az irániak körében olyan nagy, hogy a hatóságok csak odáig merészkedtek, hogy elbocsátották a televízióból, de online oldalát – tehát közönségét – megtarthatta.

Az ilyen prominens személyiségek elleni megtorlás új lendületet adhat a most szunnyadó tüntetéseknek, amelyeket a hatóságok csak hatalmas vérontás árán voltak képesek elfojtani. Emberi jogi aktivisták szerint 2023 szeptemberére, amikor a kormányellenes zavargások már egy éve tartottak, legalább 551 tüntetőt öltek meg és nagyjából húszezret tartóztattak le. Az ENSZ a tavalyi iráni kivégzések rekordszámát (legalább 834) is azzal hozza összefüggésbe, hogy a kormányzat demonstrálni akarta a másként gondolkodók számára Teherán szándékainak komolyságát.

A tiltakozásokat, amelyek erőszakhullámot váltottak ki a hatóságok részéről, maga a hidzsáb kérdése váltotta ki. 2022 szeptemberében az Erkölcsrendőrség őrizetbe vette a 22 éves Mahsa Amini-t, mert nem megfelelő módon viselte a fejkendőjét; néhány nappal később a lány meghalt az őrizetben. A hatóságok egy meghatározatlan krónikus betegséget neveztek meg halálának okaként, de Iránban sokan meg vannak győződve arról, hogy a rendőrségtől elszenvedett verésbe halt bele. Ennek következtében több ezer tüntetés söpört végig az országon a központi kormány politikája ellen.

Itt meg kell jegyeznem, hogy az irániak nem csak „úgy gondolják” miszerint agyonverték szegény Mahsa Aminit, hanem egészen pontosan tudják is. Mikor Mahsa Amini már haldoklott, az Erkölcsrendőrség kórházba szállította, ahol (valószínűleg az egészségügyi személyzet értesítése alapján) már ott volt két újságírónő. Ők látták a lány fején a külsérelmi nyomokat, le is fényképezték, meg is írták az esetet, meg is jelent. Tulajdonképpen ez az írás robbantotta ki a tiltakozásokat, amelyekből paraszthajszál híján forradalom lett. Természetesen mindketten börtönben vannak.

A radikálisok úgy vélik, hogy nem az erőszak, hanem a Daeihez hasonlóakkal szembeni engedékenység válthatja ki a következő tiltakozási hullámot. Az Iszlám Forradalom Stabilitási Frontja – egy szélsőjobboldali parlamenti szövetség, amely a Kitartás Frontja néven is ismert – weboldalain a Daei család és Ferdosipour újságíró azonnali felelősségre vonását követelik. A szövetség elítéli az igazságszolgáltatás szelektív hozzáállását, amely hajlamos figyelmen kívül hagyni a prominens személyek által elkövetett vétségeket, és kitart amellett, hogy a lány és egykori focista apja elleni megtorlás elmaradása „feldühítheti a közvéleményt és a híveket”.

Az új radikalizmus kora

A Kitartás Frontja az iszlám forradalom legradikálisabb támogatóit tömöríti. Az iráni konzultatív gyűlés 290 képviselői helyéből 23-at ennek a szövetségnek a képviselői foglalnak el. Viszonylag kis létszámuk ellenére a vallási tanokhoz való legszigorúbb ragaszkodást hirdető radikálisok jelentős befolyással rendelkeznek. A Kitartás Frontjának képviselői például elérték, hogy a parlament elfogadja az elhunyt nők hidzsáb nélküli portréit ábrázoló sírkövek tilalmát. A temetőket nem csak arra utasították, hogy ne állítsanak új, sértő képeket tartalmazó sírköveket, hanem arra is, hogy a meglévőket bontsák le.

A temetői kezdeményezések a hatóságok válaszát jelentették a tömeges tiltakozásokra. Eleinte úgy tűnt, Teherán hajlandó engedményeket tenni a tiltakozóknak, sőt, még a társadalomban sokak által gyűlölt Erkölcsrendőrség feloszlatásának lehetőségére is utalt, azonban a hatalmon lévők hamarosan elvetették e liberális lépés gondolatát, ehelyett még inkább növelték az elnyomást. Ami az iráni radikális politikát illeti, a sírkövek lerombolása viszonylag még enyhének tekinthető lépésnek számít.

Az Amnesty International jelentése szerint több mint 100 iskolából több ezer középiskolás diáklány – és emlékezzünk arra, hogy számos iráni városban a tizenéves lányok alkották a tüntetések magját – került kórházba egy ismeretlen anyag okozta mérgezés tüneteivel. Az emberi jogi aktivisták meg vannak győződve arról, hogy a tömeges mérgezéseket a hatóságok azzal az egyetlen céllal szervezték, hogy megfélemlítsék a lányokat, vagy legalábbis kórházba juttassák őket, hogy megakadályozzák a tüntetéseken való részvételüket. Eközben a hatóságok fenntartották, hogy a mérgezés tüneteivel kórházba szállítottak többsége valójában túlhajszolt, stresszes volt, vagy egyszerűen csak nehéz életszakaszon ment keresztül.

Az „iráni szellemiséget” népszerűsítő oktatási reform

Mivel az iskolák a tiltakozások melegágyai, a konzervatív politikusok és az őket támogató vallási fanatikusok figyelmének fókuszában állnak. A középiskolások és egyetemi hallgatók mellett tanáraik és professzoraik is gyakran váltak a kormányellenes mozgalom mozgatórugóivá. A tüntetések csúcspontján Irán legfelsőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah iráni tanárokkal találkozott, és utasításokat adott nekik, hogyan reagáljanak a diákok körében tapasztalható ellenvéleményre.

Az idős teológus többek között megerősítette az oktatási rendszer reformjának szükségességét. A reformok nem sokkal ezután valóban elkezdődtek, csak épp nem abba az irányba haladtak, amit a tiltakozó pedagógusok és diákok kértek. Ehelyett a kormányhoz való hűtlenséggel gyanúsított tanárokat elkezdték elbocsátani vagy korai nyugállományba kényszeríteni, az új tanároknak pedig átfogó ideológiai képzésen kellett részt venniük, mielőtt munkába állhattak volna.

Ennek eredményeképpen Iránban körülbelül 200 000 tanár hiányzott az idei tanév kezdetén. A kormány úgy döntött, hogy a tanárhiányt a leghűségesebb híveinek bevonásával pótolja: országszerte 7000 iskola kapott új igazgatóként és oktatóként síita papi szemináriumi végzősöket. A szokásos iskolai tantárgyak tanítása mellett az új munkatársak feladata a „hagyományos iráni szellemiség” ápolása is a diákokban.

Az iráni oktatási minisztérium jóváhagyott egy célzott oktatási programot, amely arra ösztönzi az iskolákat, hogy több teológust alkalmazzanak. Ennek eredményeként több mint 20 000 frissen végzett szeminaristát helyeztek el iskolai osztálytermekben. Még Irán hivatalos médiája is megkérdőjelezte e megközelítés megfelelőségét.

Mérsékelt iráni újságírók rámutatnak, hogy a teológusok nehezen teremtenek kapcsolatot a diákokkal, ami miatt azok elidegenedettnek érzik magukat, és így fogékonyabbak a radikális ellenzék csábítására. A teokratikus rezsim azonban, amely az uralma elleni minden tiltakozást az isteni rend aláásására tett kísérletnek tekint, és amely nem hajlandó még kisebb engedményeket sem tenni a világi társadalomnak, nem lát más lehetőséget, mint az iskolai és egyetemi oktatás rendszerének egyre vallásosabbá tételét. Végül is Vlagyimir Putyin orosz elnök javaslata, miszerint orosz iskolákat nyitnának Iránban, aligha tekinthető életképes lehetőségnek.

Igaz, az iráni és az orosz iskolai tantervben sok a közös – ahogy a két szövetséges autoriter agresszorállamban is –, de messze nem azonosak. Még Oroszország egykori kulturális miniszterének, a talpnyaló kvázi-történész Vlagyimir Medinszkijnek sem sikerülne olyan tankönyvet írnia, amely kielégítené mind főnöke dicső varég múltra vonatkozó téveszméit, mind az iráni ajatollahok síita miszticizmushoz való ragaszkodását, valamint az iráni vezetők azon megközelítését, hogy az iskolai oktatás az igazi vallásos hithez vezető út.

A legtöbb iráni előtt súlyosbodó szegénység és bizonytalan kilátások állnak. Ezzel párosulva a hivatásos tanárok pedagógiai készségekkel és képzettséggel nem rendelkező teológusokkal való helyettesítése egyre több diákot késztet arra, hogy még az érettségi előtt elhagyja az iskolát. 2015-2016-ban az iráni iskolások kevesebb mint 1%-a nem fejezte be tanulmányait; napjainkban azonban a lemorzsolódási arány 5,5% körül mozog.

Egyre több diák hagyja el az osztálytermeket az érettségi előtt.

Iránban csak az elmúlt két év folyamán mintegy 3 millió diák hagyta el az iskolát. Az ellenzék a hatóságokat hibáztatja, akik a jelek szerint jobban el vannak foglalva az Izraellel és a Nyugattal való szembeszegüléssel, mint egy modern, versenyképes gazdaság megteremtésével, amelyben az oktatás komoly prioritást élvez.

A mai Iránban az oktatás nem garantálja a virágzó jövőt. Sok hátrányos helyzetű tinédzser hagyja ott az iskolát és vállal szakképzetlen segédmunkát, mert sem ők, sem a szüleik nem hiszik, hogy egy teológiai iskolában szerzett bizonyítvány javítja az elhelyezkedési esélyeiket. A statisztikák őket igazolják: Iránban minden tizedik felsőfokú végzettségű férfi és minden ötödik diplomás nő munkanélküli a nemzetközi szankciók okozta gazdasági stagnálás miatt, amelyet viszont az ajatollahok zsarnoki politikája idézett elő.

Tanárok, diákok forradalma?

Idekívánkozik még egy tegnapi hír az Iran Internationalról. Eszerint a perzsa újév alkalmából kiadott nyilatkozatában a Tanítói Egyesületek Koordinációs Tanácsa „a nép uralmát” követelte, mivel Irán az iszlám köztársaság születése óta a legnagyobb fenyegetéssel néz szembe teokratikus rendszere miatt.

A tanács Telegram-csatornáján kedden közzétett nyilatkozatában kiemelte a „változás és átalakulás” szükségességét, és leszögezte: „A nép uralmával, szolidaritásával és összetartásával minden akadály elhárul az emancipáció és az egyenlőség útjából”.

A nyilatkozat rámutatott továbbá az ideologizált és áruvá tett oktatás káros hatásaira, amelyek „a diákok tanulási motivációjának megfojtásához, a szegénység miatti növekvő lemorzsolódási arányokhoz és a gyermekmunka elterjedéséhez” vezetnek.

A tanács aggodalmát fejezte ki az „iskolák militarizálódása” miatt is, kiemelve a büntetőintézkedéseket, amelyekkel a tiltakozó tanárok és jogvédők szembesülnek különböző területeken, többek között az oktatás, a foglalkoztatás, a nők jogai, a környezetvédelem és a művészetek területén.

Kiemelve a kivégzések számának riasztó növekedését és az LMBTQA+ közösségre gyakorolt nyomást, a tanács az „antidemokratikus kormányzásnak, a hegemón erőszaknak és a hatalmat gyakorló személyek elszámoltathatósága hiányának” tulajdonította az eseményeket, amelyeket a hónap elején tartott választásokon is kiemeltek, amelyeket az irániak többsége a tömeges korrupció miatt nagyrészt bojkottált.

A Koordinációs Tanács legutóbbi nyilatkozata annak tükrében született, hogy az elmúlt évben több tucatnyi tanárt vettek őrizetbe és idéztek be, mert az elnyomó rezsim ellen tiltakoztak, és a tanács tagjaira komoly nyomást gyakoroltak az ország biztonsági erői.

A nyilatkozat elismeri továbbá, hogy az ország különböző részeiből származó diákok kulcsszerepet játszottak az iszlám köztársaság politikájával szembeni ellenállás kinyilvánításában a Mahsa Amini 2022-es halála által kiváltott tüntetések kezdete óta.

Ne feledjük: Iránban tegnap kezdődött az újév, a Norouz, ők egy hétig szokták ünnepelni sok mindenfélével, tűzugrástól lakomáig. Hát, idén keserű lesz a falat, tavaly is az volt, tavalyelőtt is.

Óperencián is, üveghegyen is innen...

Mindenesetre nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem: ismerek egy országot, ami pár éve még Közép-Európában volt, most mintha a Balkánon feküdne, ahol már az idei tanév is komoly tanárhiánnyal kezdődött, a következőben még nagyobb lesz ez a probléma, és ahol az állam az oktatásban ugyanígy a nemzeti hagyományok ápolását helyezi előtérbe. Ahol a diákok és tanáraik együtt tüntetnek egy jobb oktatási rendszerért. Sőt, ennek az országnak a vezetője is jóban van a Kreml urával és szeretné javítani a kapcsolatait Iránnal. A gazdaság ebben az országban sem áll jól, itt is magas az infláció... és ebben az országban is érvényes Alamolhoda ajatollah tegnap kinyilatkoztatott meghatározása.

Alamolhoda ugyanis világosan megmondta, hogy a politikailag releváns társadalmi rétegek azok, akik a klerikális rendszert követik. „Az iszlámban a többséget nem fogadják el automatikusan” – mondta, majd így folytatta: „A többség alatt a vallásos és engedelmes többség értendő, nem pedig az engedetlen és lázadó többség”.

Tulajdonképpen csak egy szót kell ebből elhagyni (azt, hogy „iszlám”) és máris érvényesé válik abban a bizonyos országban – de hát az összes hasonlóság kizárólag a véletlen műve lehet, ahogy a filmek végén szokták írni.

Ráadásul Iránhoz képest még olajunk sincs.

Úgy látszik csak egyfajta autokrácia létezik ezen a világon.

Nem mondom, elég randa. És nem csoda, ha mindenhol unják már. Talán véget kéne vessünk neki.

Szele Tamás