Passzív eutanáziában halt meg Sztankay István, a fia árulta el

Idén szeptemberben lesz tíz éve, hogy 78 éves korában elhunyt a legendás színész, Sztankay István, akit egykor a legsármosabb művésznek tartottak. Színészi tehetsége mellett különös ismertetőjegye volt mély, búgó hangja, amelyet hallva bárki ráismert. Halálát nagy veszteségként élte meg a művésztársadalom, és nevét máig a szakma nagyjai között emlegetik.

Fia, Sztankay Ádám nemrég a Best magazinnak nyilatkozva idézte fel, min ment keresztül édesapja a halála előtt. Ahogy a lapnak kifejtette, a színész Alzheimer-kóros lett, és mindig tartott az időskori feledékenységtől – a szakmájából kifolyólag pedig attól is, hogy nem tudja majd megtanulni a szerepeihez szükséges szöveget.

Mint kiemelte, még azelőtt felhagyott a színészettel, hogy ez bekövetezett volna. Sztankay elmondása szerint olyan rossz állapotba viszont sosem került az édesapja, hogy ne ismerte volna fel a szeretteit. Élete utolsó heteiben ugyanakkor már nagyon legyengült, mivel se inni, se enni nem akart.

Kimondatlanul is a ma sokat vitatott passzív eutanáziát választotta

– jelentette ki.

Lehetséges a passzív eutanázia

Az eutanázia görög eredetű szó, amelyet csak a XVII. századtól használnak a „jó”, a „kegyes”, illetve az „irgalmas” halál megjelölésére. Kétféle formáját különböztetik meg: az aktív és passzív eutanáziát. Az aktív formája a halálba segítés, míg a passzívé a meghalni hagyás. 

Jelenleg csupán három országban engedélyezik az aktív eutanáziát: Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban.További néhány európai országban – így többek közt Angliában, Norvégiában, Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban – szigorú feltételek mellett lehetséges a passzív eutanázia, köztük Magyarországon is. 

Magyarországon 1998 óta az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény – az emberi méltóság részeként meghatározható önrendelkezési jog alapján – elismeri a passzív eutanáziát.

A passzív eutanázia gyakorlásának pedig szigorú alaki feltételei is vannak, amellyel ebben a cikkünkben foglalkoztunk bővebben. 

(Borítókép: Sztankay István 2012. január 30-án. Fotó: Beliczay László / MTI)