Ma már nem kérdés, hogy világszerte paradigmaváltás zajlik az energiarendszerben, ami radikálisan átalakítja a termelés, elosztás és felhasználás elmúlt száz évben kialakult gyakorlatát. Az ellátás a jól szabályozható hagyományos fosszilis erőművek felől a klímavédelmi, a költségoldali és energiaszuverenitási megfontolások miatt is szükségszerűen az időjárásfüggő, ingadozó termelésű megújuló források felé tolódik el, miközben a végső energiafelhasználásban az új típusú fogyasztók megjelenésével járó elektrifikációs trend hatására egyre nagyobb a villamos energia részaránya.
A napelemek, elektromos járművek és -töltők, illetve a hőszivattyúk terjedése sürgető kényszerré teszi különösen az elosztó hálózat fejlesztését. A néhány nagy erőmű termelésének a fogyasztókhoz való eljuttatására tervezett rendszer mind kevésbé képes megbirkózni a gombamód szaporodó, kisebb-nagyobb decentralizált, megújuló erőmű és a megugró felhasználói igények jelentette kihívásokkal. Az új típusú termelő- és fogyasztó eszközök tömege által okozott torlódási, illetve feszültségingadozási problémák sok helyen már az ellátásbiztonságot veszélyeztetik, a kapacitás szűkössége pedig nemcsak a nap- és szélerőművek hálózati csatlakozása előtt képez akadályt, hanem a növekvő fogyasztói igények kiszolgálása is egyre kevésbé egyértelmű.
A tervek és várakozások alapján a zöldátállás, valamint az áramigény növekedése a következő években tovább gyorsul: 2030-ig a decentralizált energiaforrások száma mintegy hétszeresére, beépített teljesítőképességük közel háromszorosára, az elektromos járművek száma pedig tizenháromszorosára nő, és csak Európában akár további 60 millió hőszivattyút telepítenek majd.
Az előrejelzések szerint 2040-ig világszerte összesen több mint 80 millió kilométernyi hálózatot kell bővíteni vagy felújítani, ami megfelel a teljes meglévő globális hálózat hosszának.
Magyarországon hasonló folyamatok zajlanak, a nemzetközi tendenciák alól pedig a következőkben sem vonhatjuk ki magunkat.
A hálózati kapacitás érdemi növelése tehát halaszthatatlan feladat, amit azonban már nem lehetséges pusztán a rendkívüli beruházási idő- és munkaerő-igényes klasszikus, „még több vasat” alapú infrastruktúra-fejlesztéssel megoldani. A jó hír az, hogy ma már digitális megoldások bevonásával az elektromos hálózat tehermentesíthető, a hagyományos hálózatfejlesztés jelentős részben kiváltható, a már meglévő infrastruktúra kapacitása pedig viszonylag gyorsan, akár 25-50 százalékkal is növelhető.
A digitális megoldások alkalmazása olyan új készségekkel látja el a hálózatmenedzsmentet, amelyekkel az ma nem rendelkezik. A hálózat okosításával megnyílik az út az infrastruktúra állapotának valós idejű figyelemmel követése, az üzemzavarok esélyének minimalizálása, a tervezhetőség javítása, így összességében a hálózatüzemeltetés hatékonyságának magasabb szintre emelése előtt.
A jelenlegi időszakban és a következő jó néhány évben a hálózat rugalmasságának fokozása olyan létfontosságú teendő, amely nélkül elképzelhetetlen az energiatermelés, -tárolás és -felhasználás gyorsan változó körülmények közepette is fenntartható összehangolása.
A smart metering, a rendszer digitális iker formájában történő modellezése, a felhasználó oldali válasz, illetve a mikrogridek és energiaközösségek kiépítését lehetővé tevő és egyéb digitális megoldások igénybevételével
a hálózatok mindenkori igényekhez igazodó, tágabb rendszerszempontokat is figyelembe vevő, akár távolról történő kontrollálása a korábbiaknál jóval nagyobb fokú flexibilitás mellett valósítható meg.
Ma már világszerte egyre több helyen ismerik fel, hogy a fokozódó feszültségingadozási és áramlási torlódási problémák kezelésének legcélravezetőbb és költséghatékonyabb módja a közép- és kisfeszültségű hálózatok rugalmasságának növelése a digitális, illetve szoftveres megoldások alkalmazásával. Az új technológiák bevetésével például Bécsben, Milánóban és Münchenben is sikerült érdemben javítani a helyi hálózat üzemeltetésének hatékonyságát, nem csupán további megújuló termelők és fogyasztó berendezések az ellátásbiztonság fenntartása mellett való rendszerbe integrálását, hanem jelentős, akár 50 százalékos energiamegtakarítást is elérve. Legutóbb Rómában döntött úgy a regionális hálózati engedélyes, hogy pilot program keretében algoritmusokkal továbbfejleszti a fogyasztókat is bevonó, minden érintett számára kölcsönösen előnyös rugalmassági piacát, hogy végeredményben intelligensebbé, rugalmasabbá és jövőbiztosabbá tegye a hálózatot.
Összefoglalva, az új technológiák igénybevételével a lehető legtöbbet lehet kihozni a jelenlegi hálózatokból, amelyek lehetővé teszik a hálózatüzemeltetés elodázhatatlan optimalizálását, gyakorlatilag újrakonfigurálását. Ez biztosíthatja, hogy az átviteli és elosztó hálózatot kezelő társaságok továbbra is képesek legyenek kielégíteni a lakossági és az üzleti szféra igényeit az ellátásbiztonság, megfizethetőség és fenntarthatóság hármas követelményének megfelelve. A digitális technológiák lényegében elkerülhetetlen és alternatíva nélküli alkalmazásának minden feltétele adott, és a hálózati kapacitás fejlesztésének sürgős jellegére tekintettel ebbe mielőbb célszerű is belevágni.
