Csak a kötelező minimumot nyújtja az állam az ukrajnai menekülteknek, így felértékelődik a civil és a nemzetközi szervezetek szerepe
- Cikksorozatunk első részében azt jártuk körbe, hogy hány ukrajnai menekült élhet Magyarországon, most az itthoni lehetőségeiket és kihívásaikat tekintjük át.
- Közvetlenül az orosz–ukrán háború kitörése utáni időszakban az volt a legfontosabb feladat, hogy a felkészületlen magyar menekültügyi és befogadórendszert elözönlő menekültek közül senkinek ne kelljen az utcán aludnia.
- Mára az érkezők száma csökkent, a hangsúly az integrációra került.
- A kötelező minimum megvan az állam részéről, de a kormány láthatóan igyekszik kivonulni a területről.
- A segítő szervezetek egy részéről az állam annak ellenére sem vesz tudomást, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtanak az ukrán menekülteknek, ami alapesetben az állam felelőssége lenne.
- Az állam nincs felkészülve a kivételek kezelésére, pedig ilyenek bőven vannak.
Elhúzódó káosz és adakozó kedv
Ahogy a háború kitörése is váratlanul érte a magyar kormányt, úgy sem a döntéshozók, sem a menekültügyi rendszer nem volt arra felkészülve, hogy menekültválság lesz. Az első hetekben rengetegen érkeztek Ukrajnából, magyar oldalon mégse tudott senki semmit arról, hogy kinek milyen feladatot kellene ellátnia. A cikkünk készítése során megkérdezett, teljesen eltérő hátterű és felépítésű segítő szervezetek kollektív emléke erről az időszakról a káosz. Az első hetek tapasztalatai viszont azt is megmutatták, hogy állami szerepvállalás nélkül is mindent meg lehet oldani, bár a központi irányítás és tájékoztatás hiánya lelassította az érkezők problémáinak kezelését.
A segítő szervezetek koordinációját csak több hónapos késéssel kezdte meg az állam, de egy jelentős részük tevékenységéről már ekkor sem vett tudomást, és ez a hozzáállás az elmúlt két év alatt sem változott.
A háború kitörésekor széles körben mozdult meg a társadalom, ami egyszerre segítette és nehezítette a menekültekkel foglalkozó szervezetek munkáját. Egyrészt óriási volt a társadalmi segítségnyújtás, az adományokból forrásbőség alakult ki, másrészt azzal, hogy mindenki a maga eszközeivel akart segíteni, a központi koordináció hiányában a káosz is fokozódott. Ekkor még inkább arra kellett megtanítani a segíteni akarókat, hogy mi jelent valódi segítséget.
Az önkénteseket koordinálók 2022 nyarán, nagyjából fél évvel a háború kitörése után hangulatváltozást kezdtek érzékelni. Nem tudni, mennyire járult hozzá ehhez a 2022-es parlamenti választások eredménye és a kormányzat élesedő ukránellenes narratívája (fontos kiemelni, hogy ez sosem irányult a háború elől menekülőkre). Annak egészen biztosan szerepe volt az adakozási kedv csökkenésében, hogy a növekvő infláció és rezsiárak mellett megváltoztak a segíteni vágyók gazdasági lehetőségei is. A nemzetközi szervezetek ezt a változást kicsit később, 2022 őszén kezdték érezni, és bár karácsony környékén – elsősorban az adományoknál – mindig tapasztalható egy kis fellendülés, a segítő kedv csökkenése általános tendenciává vált. Ahogy minden válság esetében történni szokott, a társadalom figyelme ugrott a következő témára.
Sajátos állami jelenlét
A háború elején visszaütött az, hogy a 2015-ös migrációs válság után rendkívül erős lett a kormány részéről a „Magyarország területére senkit nem engedünk be” narratíva. Az Ukrajnából menekülőket így teljesen legatyásodott menekültügyi rendszer fogadta.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már tagja vagy a Körnek?
Itt tudsz belépni.