Hiába próbálkozik Kate Winslet, nem érhet Orbán Viktorék nyomába

Hiába próbálkozik Kate Winslet, nem érhet Orbán Viktorék nyomába

Kate Winslet A rezsim egyik jelenetében (Fotó: IMDb)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Büszkék lehetünk magunkra, Magyarország nélkül aligha készült volna el az HBO új sorozata, az itthon március 4-én debütált A rezsim. A Kate Winslet főszereplésével forgatott, hatrészes miniszéria egy fiktív közép-(kelet-) európai autokrácia széthullását dokumentálja, az excentrikus diktátor, Elena Vernham figuráját követve. S bár az Orbán-rezsim (is) egyértelműen inspirálta az alkotókat, a művészet ezúttal képtelen felvenni a lépést az önkényuralom valóságával. A rezsimből semmit sem tudunk meg a diktatúra természetéről, és hiába a fekete humor, nevetni sem nagyon lehet a szatírán.

Mintha Wes Anderson egy falusi lagzi másnapján rendezné meg a Ceausescu házaspár kivégzését, de géppisztolyok híján modoros és kiszámítható történetekkel untatná őket halálra. Az autokrata rezsim szintézise a manír áldozatául esik: gesztusok, akcentusok, színek és formák – élettelen struktúráknak kellene mozgásba hozniuk a diktatúrát, de a félelem, a talpnyalás és a hatalomvágy őrült játéka jóval több mint a díszítőelemek egymásra halmozása. Ironikus önreflexió lenne mindez, az érintettség hiányának kigúnyolása, vagy egy nyugati filmes valóban ilyennek képzeli el a kelet-európai diktatúrát?

Elena karakterében persze felismerhetünk valós alakokat Eva Peróntól Marine Le Penen át Vlagyimir Putyinig (hogy a fent megidézett druszáját ne is említsük), és az sem véletlen, hogy Orbán Viktor is kötelezően feltűnik az ihletforrások között, de bármilyen jó színész, Kate Winslet nem érhet a felsoroltak nyomába. Ahogy szeretett vezérünk rosszul szabott öltönyében, hasát kidüllesztve áll, mint egy óvodás anyák napján, és közben egy bekokainozott gyík tempójában nyalogatja a száját – erre születni kell, megtanulni nem lehet. Az autoriter rezsim hiteles ábrázolásához kevés az évtizedes alkotói rutin, mert tapasztalat híján nehéz tartalommal megtölteni a szögesdrótnál jobban butító szólamokat.

Lehet persze ezt jól is csinálni. Armando Iannucci skót író-rendező politikai szatírája, a 2017-es Sztálin halála remek arányérzékkel vegyíti a groteszket a vérfagyasztó valósággal, és még a nevetésben is képes felidézni a terror rettenetét. Winslet diktátorában érezhető hasonló szándék, ám a végeredmény megmarad a vezér eszközkészletének felsorolásánál. A nevenincs tizedesből Elena Vernham legfőbb bizalmasává előlépő brutális marcona, Herbert Zubak karaktere elevenebb, köszönhetően Matthias Schoenaerts játékának. A belga színész mintha konstans robbanást fojtana el magában, és csak olykor engedné szabadjára a detonációt – akkor azonban kő kövön nem marad. A rezsimet azonban sem ő, sem a korábbi kancellárból vidéki fogságba száműzött ellenzéki vezetőt játszó Hugh Grant nem menti meg az unalomtól. A kérdés csak az, hogy előbb megbukik-e a rendszer, mint ahogy lekapcsoljuk a sorozatot.

A rezsim – amerikai szatíra, írta: Will Tracy, rendezte: Stephen Frears és Jessica Hobbs, HBO Max, 2024

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/9. számában jelent meg március 8-án.