Martinek János: „A befejezés az egyik legnehezebb döntés egy sportoló számára”

A folytatás már nem volt ennyire diadalmenet... Utána sajnos nem sikerült a vébé, de összeszedtem magam és az atlantai olimpián harmadik lettem.

A következő időszak nehéz, küzdelmes volt. 1997-ben nem kaptam kedvezményeket az akkori kapitánytól, hanem bedobtak a fiatalok mellé. Felvettem a harcot, és győztem, kiharcoltam az Eb-részvételt, de addigra fizikailag elfáradtam, nem teljesítettem jól. Ez elhozta a fájdalmas zárást is: lemondtam a válogatottságot, de itthon még versenyeztem egy évig. Ez, a befejezés az egyik legnehezebb döntés egy sportoló számára, pláne ilyen hosszú pályafutás után. Nekem sem volt könnyű...

Jött a civil élet, ami nem is volt annyira civil. Az öttusázás lezárásakor az életemet meghatározó döntésben segített, hogy 17 évig a Honvédban versenyeztem: beöltöztem hivatásos katonának és sporttisztként tevékenykedtem. Aztán foglalkoztam diáksporttal, majd 2013-ban tértem vissza az öttusába, sportigazgatóként, majd főtitkárként, három évvel később pályázat útján lettem a férfiaknál felnőtt- és juniorkapitány, ma pedig már a férfi és a női nemzeti csapatot is vezetem. Fordult a kocka, most már több időt töltöttem sportvezetőként, mint a másik oldalon, sportolóként.

Harminc év alatt az ember magánélete is rengeteget változik. Akkor még csak egyéves volt a kislányom, aki most már 31. Belőle nem lett élversenyző, de szereti a sportot, a mozgást, ami mindig fontos szerepet játszott az életében. Az is lényeges, hogy a panelből kertes házba költöztünk. Nem sportolok: amikor visszavonultam, megfogadtam, hogy tíz évig nem mozgok, s ezt azóta is tartom. Jó, néha beöltözöm vívni, illetve nagyon közel van hozzánk Dunakeszin a repülőtér, a kutyánkkal szoktunk a szabadba menni, ami egy 3,5-4 kilométeres túra. Másra nincs is időm a sok verseny miatt, de ha lenne, azt a családtól venném el, ezt pedig nem szeretném, és nem is lenne fair.

Ritkábban olvasom a nyomtatott sajtót, csak akkor veszek újságot, ha a sportágról, a csapatról, vagy rólam szól egy-egy beszámoló... és a sikereinkről. Remélem, hogy a jövőben is gyakran olvashatok a sportágamról, magunkról, a jó eredményeinkről, akár újabb harminc évig.

BLIKK DOSSZIÉ

Blikk 30