Máig nincsenek kibeszélve a kommunista diktatúra okozta traumák

Vágólapra másolva!

Az Országgyűlés 2013. december 17-én fogadta el a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló 2013. évi CCXLI. törvényt, ami tíz éve, 2014. január elsején lépett hatályba. A törvény bevezető rendelkezése szerint a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) a kommunista diktatúrával kapcsolatos állami emlékezet megőrzésével, valamint a diktatúra hatalmi működésének feltárásával foglalkozó testület. Az elmúlt egy évtizedben a NEB mint tudományos műhely számos olyan publikációt, illetve tanulmánykötetet jelentetett meg, amelyekben több új és alapvető fontosságú felismerést tettek közzé az 1945 és 1990 közötti korszak történetéről. Az eddig elért legfontosabb eredményekről és a legújabb kutatási területekről Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke nyilatkozott az Origónak.

Elter Tamás

Vágólapra másolva!

diktatúra kutatás kárpótlás levéltár

Az 1945 és 1990 közötti korszak igazából csak a rendszerváltás után vált egyes történelmileg fontos, és korábban elhallgatott részletekre is kiterjedően kutathatóvá. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága tíz éve történt felállításának is az volt az egyik legfontosabb célja, hogy a kommunista diktatúra, a Rákosi, majd a Kádár-rendszer évtizedeinek, pontosabban az önkényuralmi rendszer működtetésének a körülményei minél pontosabb feltárásra kerüljenek. Mik a szervezet legjelentősebb célkitűzései, és mit tart ezek közül kiemelten fontos kutatási területnek?

A magyar Országgyűlés a rendszerváltás után csaknem negyedszázaddal később hozta létre független testületként a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, de a NEB-nek megfelelő intézmények, illetve szervezetek ennél már jóval korábban létrejöttek az egykori szovjet tömb utódállamaiban. A rendszerváltás után Magyarországon is létrejöttek olyan műhelyek, amelyek a 20. századi totalitárius diktatúrák kutatásával foglalkoztak, de a NEB lett az a speciális jogosultságokkal felruházott intézmény, amely kifejezetten a kommunista diktatúra történetét kutatja. A magyar testületnek a lengyelországi IPN, vagyis a Nemzeti Emlékezet Intézete szolgált egyfajta mintájául. Tehát a Nemzeti Emlékezet Bizottságának felállításával ebbe a már létező nemzetközi intézményi kapcsolathálóba kerültünk bele.

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke
Fotó: Ladóczki Balázs - Origo

A NEB tudományos-szakmai tevékenysége három főbb pilléren nyugszik, ezek egyike az iratfeltárás és kutatás, valamint az eredmények közzététele tudományos, illetve ismeretterjesztő publikációk formájában. A másik fontos pillér az áldozatok emlékének megőrzése, a harmadik pedig a transzgenerációs traumák feldolgozása, az információs kárpótlás és a társadalmi emlékezet ápolása. Ez utóbbi talán az egyik legösszetettebb, és éppen ezért kiemelten fontos működési területünk. Sokszor tapasztaltuk ugyanis, elsősorban a mikroközösségekben, hogy a kommunista diktatúrák okozta elfojtott traumák generációkon átívelve egészen a napjainkig megmaradtak. 2016-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából egyetemi hallgatók közreműködésével gyűjtöttük ezeket a családokban élő emlékeket, illetve traumákat.

1956 őszén autók helyett tankok dübörögtek a fővárosban, itt éppen a Margit hidat zárja le két monstrum. A kommunista diktatúra generációkon átívelő traumákat okozott
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Ennek során számos ismeretlen történetre derült fény, köztük szép számmal olyanokra is, amelyek még akkor, évtizedekkel később is félelemmel töltötték el az érintetteket. Éppen ezért ez nemcsak történelmi, hanem igen komoly lélektani aspektusokkal rendelkező kérdéskör. Mindez arra döbbenetes példa, hogy ezek a sok-sok évtizedes elfojtott traumák mennyire mélyen beépültek a mikroközösségek kollektív tudatába.

Mik a tanulságai az előzőekben említett traumáknak, illetve áldozattörténeteknek, és ezek mennyiben részei az úgynevezett információs kárpótlásnak?

Az áldozattörténetek a diktatúra működésének hétköznapjaira világítanak rá, azokra az egyéni szinten jelentkező kényszerhelyzetekre, „kompromisszumokra”, amiket az érintettek igazából soha nem tudtak feldolgozni. Megdöbbentő, hogy ezek a hatások még most is léteznek, egyfajta generációs átöröklődés következményeként. Ezért számít különösen fontos feladatnak, hogy mindezeknek megfelelő történeti kereteket adjunk, például az úgynevezett rendhagyó történelemórákon, illetve az ehhez kapcsolódó előadásokon. A munkánkban tehát nemcsak a fontos alapkutatási szempontoknak, hanem ennek a feladatnak is meg kell felelnünk. E kérdéskör második oldala – ami az információs kárpótlás része –, a diktatúra működtetőinek feltárása és megnevezése, ami egyébként a Nemzeti Emlékezet Bizottságának törvényi kötelezettsége is.

FöldvárynéKissRéka, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Földváryné Kiss Réka, interjú — Az információs kárpótlás része a diktatúra működtetőinek megnevezése
Fotó: Ladóczki Balázs - Origo

Az adatbázisok, amelyekben megnevezésre kerültek, illetve kerülnek a diktatúra különböző szintű működtetői, aminek tapasztalataink szerint igencsak felszabadító a lélektani hatása, ezért tekinthetők az erkölcsi kárpótlás részének is.

Kiemelt feladat a történelmi kibeszélés, a felelősök megnevezése,

de rendkívül fontos, hogy mindez alapos és tárgyszerű történeti kutatómunkán alapuljon, a hitelesség és a teljes történelmi kontexus keretein belüli bemutatással. Természetesen az is nagyon fontos, hogy mindez ne vezessen a kommunista múlt bűneinek a relativizálásához. A munkánknak éppen ezért az előzőekben bemutatott valamennyi szempontnak meg kell felelnie.

Mit tekint az elmúlt egy évtized legfontosabb eredményeinek?

Úgy vélem, hogy nagyon sok területen sikerült komoly eredményeket elérnünk a magyarországi kommunista diktatúra kutatásában. Tíz év alatt 70 tematikus kiadványt adtunk ki, kilenc adatbázist hoztunk létre több mint 2000 kommunista hatalombirtokosról, és az eddigi publikációink száma pedig meghaladja az ezret.

A Magyar Nemzeti Levéltárral közös Párt-Állam-Párt adatbázisunk, amely a pártállam vidéki tisztségviselőit, működtetőit mutatja be, közel 6000 személyt tartalmaz.

A minél teljesebb információs kárpótlás érdekében 2015 és 2016 folyamán elvégeztük az Alkotmányvédelmi Hivatal kezelésében lévő úgynevezett mágnesszalagoknak a tudományos vizsgálatát.

Rákosi Mátyás, RákosiMátyás, magyar politikus — Rákosi diktatúrája idején tetőzött a brutális elnyomás. A kommunista rendszer okozta súlyos traumák máig nincsenek kibeszélve
Fotó: Fortepan/Rádió és Televízió Újság

Ezek a szalagok őrizték meg az 1990 előtti kommunista állambiztonsági szervek gépi adatfeldolgozó rendszerének hálózati és operatív nyilvántartásait. Kezdeményeztük az adatállománynak az Állambiztonsági Szolgálatotok Történeti Levéltárába kerülését és az adatok minősítésének felülvizsgálatát, ami meg is történt. Noha ez nem a teljes lista, de ami ránk maradt belőle, az ma már kutatható, és ezt igen nagy eredménynek tartjuk. Mindez pedig segített jobban szakmaivá tenni a közbeszédet is. Másik fontos eredményünk, hogy a Magyar Nemzeti Levéltárral együttműködve 2019-ben sikerült 600 ezer Szovjetunióba hurcolt második világháborús magyar fogoly orosz nyelvű kartonját hazahozni, digitális másolatban.

Melyek azok az 1945 és 1990 közötti korszakot érintő legfontosabb kutatási területek, amelyek még kevéssé tekinthetők feltártnak?

Nagyon fontos az 1956-ot követő megtorlások perei, ezek vizsgálói, ügyészei, valamint bírái adatainak az összegyűjtése, és egy mindenki számára hozzáférhető adatbázisba való rendezése.

De ugyancsak kevéssé kutatott területnek számít a Rákosi és a Kádár-rendszer vidékpolitikájának, kényszer-téeszesítésének és ezek társadalmi hatásainak a részletes feltárása.

Az e tárgyban folytatott kutatásaink egyszerre teszik mérlegre az 1960-as és 70-es évek még ma is sokat hangoztatott úgynevezett kádári mezőgazdasági „csodájának” az eredményeit és azt az árat, amit ezért fizetni kellett. Ez a terület, vagyis a Kádár-rendszer téeszesítése és ennek a társadalmi hatásai eddig még nem volt kellően feltárva.

De ugyancsak ilyen terület a Kádár-korszak egyházpolitikája is, amely a Rákosi-rendszer nyílt és agresszív egyházüldözéséhez képest kevésbé volt látványos, de sajnos, jóval hatásosabbnak bizonyult az egyházak, illetve a vallásos világnézet, értékrend ellenében. Kiemelten vizsgáljuk, hogy az értékrendjüket megőrző kisközösségek hogyan tudták megvédeni az identitásukat, és ezek ellen hogyan, milyen módszerekkel harcolt a kádári úgynevezett puha diktatúra. A Kádár-rendszer egyházpolitikájáról elkészült és a napokban jelenik meg egy kétkötetes tanulmánykötetünk, amelyről úgy vélem, hogy hiánypótló mű lesz ebben a még kevéssé kutatott történelmi tárgyban.

A Kádár-rendszer egyház, illetve agrárpolitikája még kevéssé feltárt kutatási területnek számít
Fotó: Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény / Wikimedia Commons

De a kutatás mellett az ismeretterjesztést is kiemelten fontosnak tartom. A kollégáim több száz ismeretterjesztő célú előadást tartottak, és ennek a jövőben is hangsúlyos szerepet szánunk.

Mik azok a legújabb témakörök, amelyek bekerültek a kutatási programjukba?

Ilyen például 1944, a német, majd az azt követő szovjet megszállás. Ennek részeként egy olyan köteten dolgozunk, amely az 1944-es év ellenállóiról, embermentőiről szól. A kommunista diktatúra kiépülésének közvetlen előzménye a második világháborúhoz, illetve ennek nemzetközi aspektusaihoz kötődik, ezért annak a jobb megértéséhez, hogy mi, és miért úgy történt 1945 után, mint ahogyan az bekövetkezett, nélkülözhetetlen a közvetlen előzmények beható vizsgálata.

De tovább visszük a vidék és az egyházpolitikai kutatásokat is. Az 1944-es eseményekhez fűződő kutatásainkhoz kapcsolódva különböző életutak feldolgozásába fogtunk abból a célból, hogy választ találjunk arra a kérdésre, miként veszíthette el a magyar társadalom rövid időn belül – vagyis 1944-ben, majd 1948-ban – kétszer is a társadalmi elitjét.