Négyszer szavalta el Petőfi a Nemzeti dalt március 15-én

A „népek tavasza” Európában

Már 1848 januárjában Palermoban kitört a forradalom, és ezután nem volt megállás. Európa nagyvárosait szinte kivétel nélkül megérintette ez a szellem: Nápoly, Párizs, München, Prága, Bécs, Pest-Buda, Berlin, Lemberg, Kolozsvár és Jászvásár is gyorsan ennek hatása alá került. 

Az olaszok a Habsburg dinasztiától kívántak függetlenedni, a franciák köztársaságot akartak, a csehek saját minisztériumot szerettek volna létrehozni, a németek pedig egységes állam megkonstruálásában gondolkodtak.

A probléma azonban az volt a Habsburg Birodalom népeinek ügyével kapcsolatban, hogy az európai nagyhatalmak nem támogatták törekvéseiket. Anglia az európai status quo fenntartójaként Európa-politikájában szükségesnek látta a birodalom megmaradását, amivel a forradalmi hangulatú Franciaország is egyetértett. Rajtuk kívül Oroszországnak is fontos szerepe volt ebben, hiszen I. Miklós cár újjá akarta éleszteni a Szent Szövetséget és kinyilvánította, hogy elítéli a törvényes hatalmak elleni bárminemű felkelés kirobbantását.

A Pilvaxtól a Helytartótanácsig

1848 március 15-én Pest-Budán is kitört a forradalom, melynek fő jelszavai a nemzeti és egyetemes szabadság, valamint a polgári átalakulás voltak. 

A pesti Ellenzéki Kör radikális fiataljai már március 5-én bekapcsolódtak a küzdelembe és aláírásokat gyűjtöttek, melyekkel Kossuth Lajos országgyűlési javaslatát kívánták támogatni. 

Március 19-ére népgyűlést terveztek Rákosra, itt akarták bemutatni a javaslat alapján összeírt 12 pontjukat, amelyet Irinyi József ügyvéd fogalmazott és véglegesített. Március 14-én azonban eljutott Pestre is az előző nap kitört bécsi forradalom híre, és a fiatalok úgy döntöttek, hogy hamarabb fognak cselekedni. 

Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula vezetésével meg akarták ismertetni mindenkivel a 12 pontot. A forradalom kiindulópontja a Pilvax kávéház volt, ami akkoriban a pesti ifjúság törzshelyének számított.

A Pilvaxból a márciusi ifjak Petőfivel az élen elindultak Landerer és Heckenast nyomdája felé. Útközben a város egyetemistái sorra csatlakoztak hozzájuk, és számuk már ezres nagyságrendben volt mérhető. A fiatalság a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását kívánta elérni, amelyet cenzori engedély hiányában a nyomdász először megtagadott. Landerer Lajos azonban felajánlotta Petőfiéknek, hogy akár „erőszakkal” elfoglalhatnának egy nyomdagépet, így Landerert később nem lehetne felelősségre vonni. Forradalmi sajtóanyag kinyomtatása így akadály nélkül megkezdődhetett, amelyet a gyülekező tömeg hamar elkapkodott.

Ezt követően a forradalmi lendület Pestről Budára, a Helytartótanácshoz sodorta a résztvevőket. A már épülő Lánchidat ekkor még nem tudták használni, helyette a hajóhídon keltek át, ami a mai Vigadó környékén kötötte össze a két várost.

A már húszezret is meghaladó embertömeg ellen a tanács nem mert erőszakot alkalmazni. A forradalmárok követelését teljesítve eltörölték a cenzúrát, elfogadták a 12 pontot és Táncsics Mihály is kiszabadult börtönéből. A sajtóvétség miatt elítélt rabot a tömeg kocsin vitte át a József-kaszárnyából a Duna pesti oldalára. 

Ugyanezen a napon országgyűlési küldöttség indult Bécsbe azzal a szándékkal, hogy Kossuth feliratát kézbesítve elérjék István nádor helytartóvá, valamint Batthyány Lajos miniszterelnökké történő kinevezését. A delegáció végül mindkettőjük előléptetését sikeresen elérte. A jeles nap eseményei elindították Magyarországot a polgári fejlődés útján, melynek következő jelentős mérföldköve az áprilisi törvények megalkotása és szentesítése volt.

Amit az iskolában máshogy tanultunk

Március 15-ével kapcsolatban a köztudat számos olyan elemet őriz, amely a valóságban nem, vagy nem úgy történt, ahogy azt az iskolában tanultuk. Például bár a forradalom az európai hírek hallatán már előre meg volt tervezve, a bécsi felkelés kitörésének hírére Petőfiéknek négy nappal előrébb kellett hozniuk a jeles eseményt. Így vált tervezett, de tervezetlen nappá március 15.

Köztudott, hogy a márciusi ifjak a reggelt a Pilvax kávéházban kezdték, bár akkoriban már sokkal elterjedtebb volt Fillinger elnevezés, ami ugyancsak az akkori tulajdonosról kapta a nevét. 

Azt gondolhatnánk, hogy a nemzeti jelképpé váló, francia mintára készült kokárdában a színek meghatározott sorrendben követik egymást. A köztudat szerint a mostani változatot Szendrey Júlia rosszul összevarrt kokárdájának köszönhetjük. Azonban a kokárdára akkoriban nem létezett szabvány, nem lényeges tehát, hogy a piros sáv a belsejében foglal helyet a francia forradalomban használatos minta alapján vagy sem. 

A meg nem történt esemény emlékét, mely szerint Petőfi Sándor a Nemzeti Dalt a Nemzeti Múzeum előtt szavalta volna el, még egy tábla is őrzi a Múzeumnál. Habár azon a napon összesen négyszer mondta el költeményét, egyszer sem az emblematikus helyen. 

A vershez több anekdota is kapcsolódik. Az egyik ilyen, hogy a márciusi ifjak egyik tagja, Szikra Ferenc megváltoztatta a mű eredeti felütését („Rajta magyar, hí a haza”) arra, amit jelenleg is ismerünk. Az egyébként irodalommal csak egyszer érintkező Szikra indoklása az volt, hogy „elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta”. 

Táncsics Mihály, a legismertebb politikai fogoly szabadon engedése a tizenegyedik pontban is megfogalmazódott. A sajtóvétségért elítélt Táncsics mellett volt ott egy másik rab is, akiről viszont megfeledkeztek: a román származású Eftimie Murgu.

Táncsics kiszabadítása sem ment zökkenőmentesen, bár róla legalább nem feledkeztek meg. Őt álmából kellett felébresztenie a kiszabadítóinak. Így történt, hogy a Nemzeti Színház Bánk bán előadásán a kimerült író nem tudott megjelenni mint díszvendég. A szervezők próbálták menteni a menthetőt. Olyan ötletük is támadt, hogy az egyik színész álszakállt öltve, kissé elmaszkírozva jelenítse meg Táncsicsot. Jókai Mór azonban ellenezte ezt a forradalmi ötletet, ám mégis úgy esett, hogy végül ő lett az ál-Táncsics. Ugyanis épp mikor kedvese, Laborfalvi Róza a színpadon az író mellére tűzte a kokárdát, a függönyt felengedték, a nézők pedig azonnal tapsviharban törtek ki, mert a kiszabadított fogolyra asszociáltak.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.