Időkön, emberéleteken túli kérdéseket járt körül – Szilágyi István írótól búcsúzunk
2024. március 13-án Kolozsváron elhunyt Szilágyi István, a Helikon alapító főszerkesztője – közölte a kolozsvári irodalmi folyóirat szerkesztősége. A Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar író októberben lett volna 86 éves. Mózes Zsófi írása.
–
Szilágyi István 1938. október 10-én született, Kolozsváron, Szilágyi István tímármester és Zemáncsek Margit gyerekeként. A család 1940 őszén telepedett vissza a szilágysági Zilahra, így a kisváros az író gyerekkorának helyszínévé vált. Apját 1942 tavaszán behívták katonának, majd az év szeptemberében kivezényelték a Donhoz, ahol 1943 januárjában életét vesztette – a tragédia pedig komoly kihívások elé állította a családot.
Szilágyi a zilahi Wesselényi kollégiumban tanult, ahonnan 1952 őszén egy teherautó rakterén visszautazott Kolozsvárra, és biztosabb megélhetést remélve beiratkozott a Vasúti Gépipari Középiskolába. Harmadéves volt, amikor az iskola egy átszervezés következtében egyik napról a másikra megszűnt, Szilágyi pedig a nagyváradi körfűtőház szerelőműhelyébe került. Nem sokkal később Váradról áthelyezték a szatmári fűtőházba, ahol a Kölcsey Gimnázium esti tagozatán érettségit szerzett.
Jogászként végzett, de az írásban talált magára
Szilágyi csalódott volt, amiért szemgyengesége miatt nem lehetett mozdonyvezető, 1958 őszén azonban sikeresen felvételizett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem jogi karára. Bár 1963 nyarán megszerezte a jogászdiplomát, az ügyészi kinevezést nem fogadta el, és soha nem vállalt olyan állást, amelynek betöltéséhez jogi végzettségre lett volna szüksége.
Időközben novellákat, karcolatokat közölt az „Utunk” című, Kolozsváron megjelenő irodalmi folyóiratban, 1960-ban pedig megnyerte a folyóirat novellapályázatának első díját az „Ahol nem történik semmi” című írásával.
1963-ban az Utunk belső munkatársa lett, majd a Forrás-sorozatban megjelent első novelláskötete, Sorskovács címmel. A kor proletkultos, sablonos munkásábrázolásával szemben, a kötet novelláinak friss életanyaga, érzelmi telítettsége s az élőbeszéd megjelenítő ereje újszerűen hatott. Ezekben és a következő kötetek novelláiban a lét határait feszegető küzdelem rendszerint valós helyzetekre épül.
Második, Ezen a csillagon című novelláskötetét egy nagyobb lélegzetű mű, az Üllő, dobszó, harang című regénye követte.
Ezután jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában a „Jámbor vadak” című novelláskötete, majd ugyanitt készült el 1975-ben a „Kő hull apadó kútba” című regény első kiadása, amit később két további kiadás követett.
A regény Magyarországon öt kiadást ért meg, de megjelent németül, románul, szlovákul, lengyelül és oroszul is – ezzel pedig a mai napig Szilágyi István legnépszerűbb, legolvasottabb műve maradt.
A nyolcvanas években az Utunk Évkönyv-sorozatában közölte memorialisztikus esszéit
Ezekben az években, a diktatórikus rendszerben írta az Agancsbozót című regényét, amely megjelenését a korabeli cenzúra nem engedélyezte. A könyv végül 1990 nyarán jelenhetett meg, a Kriterion Tiltott könyvek szabadon sorozatában.
2001-ben a Magvető Kiadónál jelent meg történelmi regénye, a Hollóidő. Az alkotás a magyar múlt négy és fél évszázaddal ezelőtti, máig üzenetes jelenét kelti életre. Márkus Béla elemző tanulmánya szerint az alkotás „képzelet, létezés és az emberi élet titkait fürkésző” mű: „a képzelet kivirágzása kánoni kopárság ellen”.
2009-ben, hetvenedik születésnapjára a Magvető kiadta Bolygó tüzek című novelláskötetét, mely negyven év rövidpróza-terméséből hoz válogatást.
1968-tól Szilágyi az „Utunk” helyettes vezetője, majd az 1989-es rendszerváltozást követően a Helikon főszerkesztője lett – de később is figyelemmel követte a Helikon sorsát, 85. születésnapjára pedig különszámot állított össze a folyóirat.
1990-ben József Attila-díjjal jutalmazták, és ugyanettől az évtől kezdődően lett a Magyar Írószövetségnek, majd 2002-től a Magyar Művészeti Akadémiának tagja. 2001. március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki, 2010. szeptember 16-án pedig a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották.
2022 nyarán két, az évben megjelent kötetét mutatták be a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten. Az akkor 84 éves író nem lehetett jelen az eseményen, a köteteket bemutató meghívottak azonban egymás után idézték fel a mondatait, beszéltek életművéről.
„Szilágyi István műveiben a lélek megmaradása a kérdés, az író újra és újra azokat a kérdéseket járja körül, amelyek időkön, emberéleteken túliak”
– méltatta az eseményen Pécsi György irodalomtörténész Szilágyit.
Az író hosszú betegség után, életének 86. évében hunyt el Kolozsváron.
Kiemelt képünk forrása: Facebook/ Helikon
