Ljudmila Ulickaja: Amit a Putyin-rezsim művel, az már nemcsak a szólásszabadság, hanem a gondolatszabadság elleni támadás is

A kortárs orosz irodalom kiválóságát annak kapcsán kérdeztük, hogy Oroszországban külföldi ügynöknek nyilvánították. Az írónő megkeresésünkre írásban válaszolt.

- Meglepetésként érte, hogy külföldi ügynöknek minősítették Oroszországban, vagy számolt ezzel a lehetőséggel?

- Soha nem barátkoztam a hatóságokkal, soha nem próbáltam a kedvükben járni - sem a szovjet, sem a posztszovjet hatóságoknak. Nem tudom nem idézni a nagy költő, Oszip Mandelstam szavait a hatalomról: "A hatalom olyan undorító, mint a borbély keze". Undorító és ijesztő - a borbély kezében borotva van, amivel torkokat vághat el. Magát a "külföldi ügynök" kifejezést is rendkívül ostobának tartom, mert azt feltételezi, hogy valaki másnak az érdekében cselekszem, és ezek az érdekek ellenségesek az orosz állammal szemben. De ez nem igaz!

És hogy ennek milyen következményei lesznek, majd meglátjuk. Egyelőre a könyveimet Oroszországban eltávolítják a kirakatokból, a vásárlók szeme elől elzárt polcokra száműzik, és a könyvtárak is leállították a könyveim kikölcsönzését az olvasóknak. A tapasztalataim viszont azt mutatják, hogy a következmények a szerző számára a lehető legkedvezőbbek - az ilyen betiltások ugyanis csak felkeltik a könyvek iránti érdeklődést.

- Véletlen egybeesésnek tartja, vagy tulajdonítható bármiféle jelentőség annak, hogy épp Alkeszej Navalnij temetése napján hozta nyilvánosságra az Ön külföldi ügynökké nyilvánítását az orosz hatalom?

- Meggyőződésem, hogy ez véletlen egybeesés, de jelzi a hatalom negatív viszonyulását a szólásszabadsághoz, különösen a kritikus véleménynyilvánításhoz.

Maga Alekszej Navalnij temetése, illetve a többnapos zarándoklat a sírjához a temetőbe, jelzi, hogy a nép hősévé vált. Úgy gondolom, ötven év múlva minden orosz városban lesz egy Navalnij tér.

- Ön a szovjet hatalmat is bírálta, Putyin rezsimje ellen sem akkor emelte fel először a szavát, amikor az Ukrajna elleni háborút ítélte el. De mindaddig Oroszországban élt. Miért döntött úgy a háború kitörésekor, hogy immár el kell hagynia hazáját?

- Őszintén szólva, nem az én döntésem volt. Megérkezett a legidősebb fiam, aki már régóta nem Oroszországban él, és ő mindent eldöntött helyettem és a férjem helyett. Úgy tűnik, valahogy ösztönösen megértette, hogy Oroszországban a liberalizmus korszaka teljességgel véget ért, és hamarosan elkezdődik a leszámolás, ezért úgy döntött, hogy megvéd minket. Egy nappal később elhagytuk Moszkvát. Egy hét kilogrammos bőrönd - benne három könyv és három bugyi. Hosszú úton, átszállásokkal érkeztünk meg Berlinbe, és most már két éve Berlinben élünk.

Hatalmas károkat okoz az országnak ez a helyzet, amikor a tudósok, mérnökök, az olyan szakemberek, akik külföldön könnyen találnak maguknak munkát, tömegesen távoznak Oroszországból. Ez a jelenség eléggé összevethető az orosz szellemi elit több mint száz évvel ezelőtti, az 1917-es forradalom utáni távozásával. Engem nagyon foglalkoztat ez a történelmi párhuzam, sokat olvasok erről, és majd írok is róla valamit.

- Itt Magyarországon az Orbán-kormány csak befóliáztatja a neki nem tetsző irodalmi alkotásokat. Ez is traumatikus. Az Ön könyveit viszont kivonta az oroszországi forgalomból a hazai kiadója, művei a könyvtárakból sem kölcsönözhetők már. Hogy éli Ön ezt meg?

- A könyveimet, ahol még árulják, szintén fóliába csomagolják. A kiadómnak viszont ehhez semmi köze - ez egy felülről, az Igazságügyi Minisztériumtól kapott parancs. De én egyáltalán nem aggódom emiatt. Sőt, egyfajta reklámkampánynak tekintem ezt az eljárást. Fiatal koromban szamizdatot és a külföldön kiadott orosz nyelvű könyveket olvastuk, így került a kezünkbe Szolzsenyicin és Nabokov is. Az olvasás bármilyen korlátozása csak visszaüt, ellenhatást vált ki.

- Véleménye szerint a Putyin-rezsim miért fél az irodalomtól is? Ulickaja, Akunyin, Bikov, Rubinstein stb tud-e bármiféle ellensúlyt teremteni a rezsim által megszállt tömegmédia agymosásával szemben? Meg tudja rendíteni Putyin hatalmát?

- Ó, nem, nem hiszem, hogy a Putyin-rezsim fél az irodalomtól. A világon az emberek hét százaléka olvas könyveket, és e hét százaléknak is csupán a hét százaléka, vagyis nagyon kevés ember olvassa azokat a könyveket, amelyeket Ön és én olvasunk. Ez inkább egyfajta kulturális tisztogatási kísérlet arra, hogy felszámoljanak mindent, ami az embert olyan gondolatokhoz és következtetésekhez vezeti, amelyeket a televízió nem sugároz. Ez nemcsak a szólásszabadság, hanem a gondolatszabadság elleni támadás is.

- Lát esélyt arra, hogy Oroszország megszabaduljon az elnyomástól és szabad, demokratikus állammá váljon a közeljövőben?

- Sajnos, meglehetősen pesszimista vagyok e tekintetben: nem hiszem, hogy Oroszország egyszerűen eltévedt volna, és hamarosan visszatalálna a helyes útra. Úgy vélem, sajnos Oroszországot a közeljövőben semmiféle demokratikus átalakulás veszélye nem fenyegeti. Bárcsak tévednék.

- Mi a véleménye arról, hogy Ukrajnában gyakorlatilag betiltották az orosz irodalmat és orosz nyelvet?

- Ukrajna most egy grandiózus történelmi feladat előtt áll: meg kell szabadulnia Oroszország gazdasági és kulturális befolyásától, amely évszázadokon át rátelepedett. Csak sok szerencsét lehet kívánni Ukrajnának ezen az úton. Ugyanakkor Ukrajna keleti részén több millió olyan ember él, akik orosznak vallják magukat, és akiknek az orosz az anyanyelvük. Reméljük, hogy ez a folyamat kíméletesen fog lezajlani.

- Az ukrajnai háború kirobbantása óta nehéz orosznak lenni "Nyugaton", éppen az általánosítások és előítéletek miatt, legalábbis a sajtóhírek szerint. Sportolók és orosz művészek beszélnek erről. Ön is tapasztalt általános oroszellenességet, „ruszofóbiát”, vagy úgy látja képes a „nyugat” különbséget tenni az oroszok és a Putyin-rezsim kiszolgálói között?

- Őszintén mondhatom, hogy én személy szerint nem találkoztam semmilyen ruszofóbiával. A könyveimet számos nyelvre lefordítják, és sikeresen adják ki Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban egyaránt. Nemrég kaptam egy nagyon rangos német irodalmi díjat. „A lélek testéről” című novelláskötetem angol fordítását a Yale University Press adta ki. Egyelőre ennyi. Majd meglátjuk mi lesz ezután. Elvégre egy szokatlanul gyorsan változó világban élünk, és alig van időnk felfogni a körülöttünk zajló eseményeket.

Ma Oroszország nagyon mérgező és veszélyes államnak tűnik szomszédai számára. Oroszország azonban a tizenkilencedik században és a huszadik század elején jelentős mértékben hozzájárult a világ kultúrájához. Dosztojevszkijt és Tolsztojt, Malevicset és Kandinszkijt nehéz kitörölni a világkultúrából. Csajkovszkijt és Sosztakovicsot a világ minden hangversenytermében játsszák. És hogy mi lesz ezután - majd meglátjuk.