Bécsi romantika: az ablakokból kiszűrődő örök zongoraszó

Vágólapra másolva!

„Bécs nemcsak egy város volt, hanem egy hang, amelyet vagy hall az ember a lelkében, örökké, vagy nem.” Tömörebben aligha fogalmazhatnánk meg Bécs városának mágikus vonzását, mint Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek című művében. Mindezt az életérzést Balog József zongoraművész, a fiatal magyar zongorista generáció egyik legtehetségesebb, nemzetközi hírű tagja ültette át a hangok nyelvére „Bécsi romantika” című lemezbemutató koncertelőadásán.

Kopiás Gabriella

Vágólapra másolva!

Balog József karakter zenei nagyváros

Remekművek elevenítették fel a bécsi romantikát

Balog József január 25-én a Magyar Zene Házában adott lemezbemutató koncertje után Bécset nem lehet nem hallani; a művész elénk állt és a hangok nyelvén egy óriási vásznon csendben rajzolni, majd festeni kezdett, mi pedig feszült figyelemmel vártuk, mit akar mondani. Balog József neve garancia a hazai zenei életben a magas szintű művészi igényességre, bíztunk tehát abban, hogy ismét egyedi és virtuóz módon idézi meg a bécsi zenei romantika legnagyobbjait.

Balog József a fiatal magyar zongoraművész-generáció egyik nemzetközileg is legelismertebb képviselője
Fotó: Elter Tamás / Origo

Műsorának zenei palettáján Schubert, Beethoven, Schönberg, Berg és Grünfeld álltak, saját bevallása szerint pedig két fő elv vezérli programjai kialakításánál:

feledésbe merült, esetleg be sem mutatott remekműveket választ, és fontosnak tartja, hogy összefüggéseket mutasson ki a művek között.

„Úgy érzem, hogy ez a lemezanyag igazi kuriózum és mindkét kritériumnak megfelel, valódi utazást kínál a bécsi zene szerelmeseinek és azoknak is, akik csak szeretnék ezt a korszakot felfedezni.

Az ösztön és tudatosság egysége magas művészi fokon

Juan Gris szerint a festő minősége attól függ, milyen mennyiségű múltat hord magában. Igaz ez ugyanígy a zongoraművészre is, aki korok történetét kapta mesekönyvéül,

és hangjaival a 19. századba repített vissza bennünket, műsorával mintegy kilencven évet átölelve.

Az Osztrák–Magyar Monarchia, a „Zeit der Monarchie” két nép sorsközösségének ideje volt, egymásra utalva éltük meg az iparosodás évtizedeit, centrifugális történelmi erők forgatagának közepette.

A művész a Magyar Zene Házában tartotta meg a lemezbemutató koncertjét
Fotó: Elter Tamás / Origo

A művész eleinte bájos, biedermeier leányábrándokat festett, önmaga szépségéről még mit sem tudó fiatal női mosolyt, taftruhák susogását, graciőz lipicánereket, kahlenbergi lankákat, púderes gyerekszobát és zeneórát, de mindig megszólalt mellette a mély tüzű, fiatal bajszos magyar tekintetének ősereje is, sudár termete, büszke tartása, ruganyos léptei, fiatal erejének, szeme hunyorgásának és hegedűjének lányokat magával ragadó ellenállhatatlan vonzása. Az előadó a zenei karaktereket hibátlanul definiálta, hol könnyedén kifinomult, hol erős ecsetvonásokkal, hol elgondolkodva, őszintén és hitelesen; koncertjén az ösztön és a tudatosság tökéletes elegye valósult meg, magas művészi fokon.

Hullámvasútként peregtek a hangok milliói

Az est második felében Alban Berg és Alfred Grünfeld darabjaival Balog József hintóba invitált bennünket, tágra nyílt szemmel követtük selyemruhákban, cilinderekkel, sétapálcával és csipkés keszkenőkkel; repültünk a Ringen a Duna felé, kegyesen integettünk erre is, arra is, mámorosan szippantottuk magunkba a varázslatot, azon évek bűvöletét, amikor a Ring épült.

Többek között Schubert, Beethoven és Berg kevéssé ismert művei szerepeltek Balog József előadói repertoárjában
Fotó: Elter Tamás / Origo

Ámultunk, hány és hány kézműves, szobrász, stukkókészítő, textiltervező, kőfaragó, üvegfestő, képkeretező, építész, ékszerész, bútorkészítő, festő és zeneszerző alkotott itt csodát; micsoda anyagokból, milyen intenzitású ihlet hatására, milyen elegáns, illatos, nevető nők között; milyen precizitással, izgalommal és merészséggel álmodták, majd tervezték meg az Albertinát, az Operát, a Városházát, a Börzét - majd egyszerre a hintó emelkedni kezdett, tüzes paripává vált és vágtatni kezdett velünk a levegőben. Kit érdekelt már a szalag, a kalap és a fűző, csak lobogni akartunk, alattunk pedig hullámvasútként peregtek a hangok milliói.

Az előadás után Balog József dedikálta a Bécsi romantika című CD-jét
Fotó: Elter T / Origo

Erő és szín jellemezte az estet, mi pedig csak ültünk ott, átlényegülten, néztük az üvegfalak mögött hajladozó fákat és emlékeztünk. Úgy mondják: lehet Bécs nélkül is élni. Csak nemigen érdemes. Aki szívében őriz egy ősi lenyomatot Bécs városának eleganciájáról; tiszta, fegyelmezett, mégis bájos loknijairól; melankolikus blondel–bordűr–brokát pompájáról; feltétlenül szívébe zárja Balog József immáron tizedik cd-felvételét a Hungaroton kiadásában.