Ez a tengeri emlős mintegy akár háromszáz tonnát is nyomhat

Ősbálna
Egy művész rekonstrukcióján a Perucetus colossus látható a tengerparti élőhelyén: a becslések szerint 20 méter hosszú, súlya 85-340 tonna lehetett
Vágólapra másolva!
Egy 2023-as, ellentmondásos felfedezés megdöbbentette a paleontológusokat. A kutatók akkor azt a merész állítást tették, hogy egy 39 millió éves, Perucetus colossus néven ismert ősi tengeri emlős mintegy 180-340 tonnát nyomhatott. Egy új tanulmány megkérdőjelezi az ősi bálna hatalmas tömegével kapcsolatos korábbi állításokat, és egy sokkal könnyebb és hihetőbb becslést valószínűsít.
Vágólapra másolva!

A bálna extrém gigantizmusa

Csak összehasonlításképpen: a valaha felfedezett legnagyobb kék bálna súlya 175 tonna körül mozog. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor a Perucetus colossus ősbálna lenne a tudomány által ismert legnehezebb állat. Sőt, mivel az ősi kolosszus jó tíz méterrel rövidebb volt, mint a kék bálna, minden bizonnyal messze a legtermetesebb állat is.

Eddig a cetfélék extrém gigantizmusát, ahogyan azt a bálnáknál láthattuk, viszonylag új keletű eseménynek tekintették (körülbelül 5-10 millió évvel ezelőtt), és a tengeri életmóddal hozták összefüggésbe. A Perucetusnak köszönhetően most már tudjuk, hogy a gigantikus testtömegeket értek el már a 30 millió évvel a korábban feltételezettnél korábban, méghozzá tengerparti környezetben. Az új fosszília felfedezése tehát azt mutatja, hogy a tengerparti környezetben képes egy ilyen gigantikus állat megélni, amire egyáltalán nem számítottunk. Ez azt mutatja, hogy a szélsőséges gigantizmus egy teljesen más evolúciós úton is megszerezhető, mint ahogyan azt korábban véltük 

– mondta Eli Amson, a stuttgarti Természettudományi Múzeum munkatársa a ZME Science-nek adott interjújában.

bálna
Egy 3D-s modell a Perucetus colossus méretét a kék bálnával, egy kisebb, közeli rokonával (Cynthiacetus peruvianus) és egy emberrel hasonlítja össze
Fotó: Florent Goussard/Natural History Museum/Marco Merella

De nem mindenki győzött meg. Amikor a Kaliforniai Egyetem, Davis és a Smithsonian Intézet kutatói először látták ezeket a specifikációkat, nem tudták nem észrevenni, hogy túlságosan is túlságosan túlzónak tűnnek. Ezért a szakemberek közelebbről is megvizsgálták. Hivatalos elemzésüket a PeerJ folyóiratban nemrég publikált, új tanulmányban részletezték, ami megerősítette gyanújukat.

Megállapították, hogy a P. colossus-ra vonatkozó kezdeti becsléseknek nagyjából semmi értelme, mivel egy ilyen állat nem képes megélni tengeri élőhelyen. 

Ehelyett a saját becsléseik a Perucetus-t a modern bálnákhoz hasonló súlytartományban mozoghatott, ami jelentősen kisebb lehetett, mint a legnagyobb feljegyzett kék bálnák.

 

Mégsem olyan kolosszális?

A mára kihalt Perucetus colossus-t Peruban találták meg, amely körülbelül 39 millió évvel ezelőtt élt; a korai bálnák basilosauridák csoportjának tagja lehetett. 

A paleontológusoknak több mint tíz évükbe telt, mire feltárták az óriási fosszíliákat, köztük tizenhárom csigolyát, négy bordát és egy csípőcsontot. Az egyik csigolya elképesztő 100 kilogrammot nyomott, a bordák átmérője 1,4 méter volt.

Kétségtelenül óriási fenevadról beszélünk, de az eredeti súlybecslés sokakat elcsodálkoztatott. A tipikus emlősök csontszerkezetétől eltérően (amely kívülről szilárd, a közepe pedig szivacsos vagy üreges) a Perucetus csontjait szokatlanul sűrűnek találták, mindenütt tömör kitöltésseel. Mi több, a Perucetus csontjainak külső részén extra növekedést azonosítottak a pachyostosis nevű állapotnak köszönhetően, ami még sűrűbbé tette a csontokat. Egyes modern vízi emlősöknek, például a lamantinoknak is sűrű csontjaik vannak, amelyek segítenek ellensúlyozni a zsír és a zsírpárna okozta felhajtóerőt. Ez teszi lehetővé, hogy ezek az állatok a vízilovakhoz hasonlóan a folyómedreken is járjanak.

Ősbálna
Egy művész rekonstrukcióján a Perucetus colossus látható a tengerparti élőhelyén: a becslések szerint 20 méter hosszú, súlya 85-340 tonna lehetett
Fotó: Alberto Gennari

Amikor azonban a tanulmány kutatói a csontváz súlyát a teljes testsúlyra extrapolálták, egy lehetetlen állatot kaptak.

A bálna számára a felszínen maradni vagy a tengerfenékről elindulni túl nagy feladat lett volna: folyamatos úszásra lett volna szükség a gravitációval szemben ahhoz, hogy bármit is tegyenek a vízben 

– mutatott rá Ryosuke Motani professzor, a UC Davis Egyetem Föld- és Bolygótudományi Tanszékének paleobiológusa, az új tanulmány vezető szerzője.

Motani és Nick Pyenson a Smithsonian Institute National Museum of Natural History munkatársai szerint az eredeti tanulmányban szereplő számos feltételezés hibás. Az új becslés szerint az állat tizenhét méter hosszú volt, és a sokkal szerényebb hatvan-hetven tonnás kategóriába tartozik, ami leginkább a modern ámbrásceteknek felel meg. Egy húsz méteresre nőtt Perucetus súlya meghaladhatná a 110 tonnát, de még így is jóval elmaradna a legnagyobb kék bálnák 270 tonnájától.