Az úgy volt, hogy egy idegen ember küldött nekem egy Messenger-üzenetet, magam is csodáltam, ver most engem a Jóisten, mintha csak a jütlandi csatába keveredtem volna, vagy Balaklavába, ágyú szól balfelől, ágyú szól jobb felől, de még vágtat a hatszáz... ha nem is mind a hatszáz. Na, de lássuk, mit üzent nekem ez az úriember.

(Képünk illusztárció)

„Dávid Kiss

Tisztelt Tamás! Az ellenszer létezik! A tű is megvan, sőt az a szerv is ahová be kell adni és az az orvos is aki beadja. Továbbá a betegség legyőzése utáni rehabilitációs folyamat is készen áll. Még pár nap-hét és a beavatkozás elkezdődik. Ha szeretné megismerni (mivel az Ön által végzett szakmai munkája is hozzájárult, amit ezúton is köszönök) reagáljon erre az üzenetre egy szívecskével március 13-a előtt és keresek rá módot, hogy betekintést kapjon az ellenszer összetevőibe. Tisztelettel: Reformer”

Egészen pontosan nem értettem, miről beszél, rákbetegségem tudtommal nincs, két szívroham már volt, de hát ki vagyok én, hogy ezt megítéljem? Na, váltsunk levelet:

„Hát, felőlem... ugyan fogalmam sincs, miről beszél – ez a jelképes beszéd hátránya – de legyen, kezdek kíváncsi lenni.”

Nos, átküldött egy halom információs holmit, és akkor még finom voltam, evvel a kísérőszöveggel:

„Tisztelt Szele Tamás!

Egyéni hírszerzést és kutatást folyattam az alábbi témákat érintve és egy olyan összefüggést vélek felfedezni, mely nemzeti érdek, hogy ha igaz, nyilvánosságra kerüljön. Mivel Önt hivatástudattal rendelkező személynek tartom és eddigi munkáit szervesen felhasználtam, ezért az alábbi OSINT-ból származó forrásokat osztom meg Önnel. (A konklúziókat és a nem nyílt információkat egyelőre nem, azért hogy az Ön következtetését ne befolyásoljam.)

Az FSzB Operatív Információs és Nemzetközi Kapcsolatok Szolgálata és a radikális jobboldali pártok összefonódása, valamint ennek az Mo.-n történő megnyilvánulása a gyakorlatban:

Egy bizonyított olasz példa alapján (1 sz. melléklet) mutatom be az elméleti részét a pártfinanszírozásnak, majd pedig az Mo.-n kialakult rendszeren keresztül ennek gyakorlati alkalmazását: 2-11 sz. melléklet

Ezen információkkal vélhetően rendelkeznek más személyek is, de egy rendszer megbuktatása nem értelmezhető, ha nincs alternatív rendszer, mely a helyébe léphet. Mivel a hibás rendszer alternatívája kidolgozásra került (szakdolgozatom témája egy új államforma kidolgozásán alapult, de egy teljes államreformmá nőtte ki magát) és a közelmúlt eseményei már a közvélemény elmozdulását eredményezte, a rendszerrel kritikus írányba, így társadalmi és nemzetközi támogatottsággal van lehetőség a magyarországi államreformra.

Ezt arra alapozom, hogy bár hiába lenne közismert az egész magyar politikai élet és annak az orosz szolgálat általi befolyása, az "átlag" magyar állampolgár nem menne utcára a hír hallatán. Azonban az FSzB ügyében egyik kulcs figurának számító Trócsányi Úr érintett egy, a társadalom számára (most már bizonyítottan) fontos botrányban is. Ezt Czibere Károllyal fenálló kapcsolatának és Czibere Úr által eltusolni. (Itt nem idézném a forrásokat)

Az információk mennyiségére és szerteágazottságára való tekintettel, egyelőre (a teljesség igényessége nélkül) csak az alábbi forrásokat osztom meg Önnel. Az államreformot egyelőre nem fejtem ki az online térben, de amennyiben kapok Öntől érdeklődést mutató válasz e-mailt, úgy a telefonos vagy személyes kapcsolatfelvétel lehetőségét kidolgozom és megtermtem. Kíváncsian várva vélemyényét, kívánok Önnek nyugodt estét!

Kérem személyazonosságomat (későbbi konzultációig) az ügyem érdekében bizalmasan kezelje.

Tisztelettel:

X. Y.

Ui.: Az etikusság elvét tiszteletben tartva tájékoztatom, hogy Dezsó András, Kaufmann Balázs és Magyar Péter (az a Magyar Péter) is rendelkezik az Önnel megosztott információk bizonyos részeivel.

15 melléklet.”

Hát jó, ezt azért régen tudjuk, gyanús volt, hogy

1. Csak magyar nyelvű forrásokat használ.

2. Ha már ekkora kutató, kimaradt a cseh, szlovák és a romániai vonal.

Stirltiz kezdett bennem felébredni, pedig hát régóta alszik... beszélhetünk telefonon?

Bulgakovi beszélgetés lett ebből, először is megkérdeztem, kivel beszélek. Persze teljesen más a neve, nevezzük Szalontai Bencének (Toldi Miklósra utalva), és közölte, hogy nem árulhatja el sem a nevét, sem a rangját, csak a besorolási számát. Ja, hát akkor alezredes, mint mindenki, a mostani elhárításnál. Legalábbis én ott még alacsonyabb besorolású őrmesterrel mé nem találkoztam.

• Izé, ne tessék haragudni, nagyon tisztelem a munkáját, de miért nincsenek ebben idegen nyelvű források is?

• Azért, mert én csak magyarul beszélek.

• Az jó. Szép ez a mi anyanyelvünk. De mondja, nem olvassa mondjuk az Átlátszót vagy a V4-et? Mert amit átküldött, az már mind megjelent.

• Miért kérdi ezt?

• Őszintén szólva azért, mert ezt a rakományt ritka szar munkának látom. Maga itt összerakott nekem egy csomó magyar forrást, de az újságírás nem egészen arról szól, hogy tollba mondjanak az embernek, mit írjon, az én esetemben például egészen nagyon nem. Több, sok hírforrást kell összehasonlítani. Ha lehet, minél több nyelvből.

• Hát tudja, le kell fektetnem a gyereket...

(Ezt még a Sátánnak is meg kell engedni, mert emberek vagyunk).

• Igen, itt vagyok. És mondja, mi a véleménye a székely autonómiáról?

• Az, ami egy székely ismerősömnek volt: oszt ha kifogyunk a fábul, meg a sóbul, keresztbe fognak münköt szarni.

• Igen, hát tudjuk, hogy maga erdélyi.

• Ez erősen bonyolult kérdés, én partiumi vagyok.

• Az micsoda?

• Jaj. Az izé, úgy körülbelül olyan vidék, ahol még csak dimbes-dombos a terület, ugyanakkor medve csak az állatkertben van, viszont villamos világítás és villamos szerelvény előbb volt, mint Budapesten. Meg hát azért Ady Endre, Dutka Ákos...

• Tehát Temesvár, ugye?

• Lófaszt Temesvár, az is egy gyönyörű hely, de ez konkrétan Nagyvárad.

• Értem, tehát Arad.

• Nagyvárad. A világ legszebb kisvárosa. Sehol máshol nincs hídja az írástudóknak, csak minálunk!

• Rendben, és önnek, mint székelynek...

• Bocsánat, nekem csak az öregapám volt székely, ő ugyan lófő volt, de a másik öregapám Kolozsvárott volt fűszeres és az Egyesülés szabadkőműves páholy főmestere.

• Tehát akkor nem minden erdélyi székely?

• Tovább mennék, alezredes elvtárs (már bennem is kezdett nőni az indulat), még csak nem is minden romániai magyar erdélyi.

• Hát hogy?

• Mert például a temesvári az bánáti, a nagyváradi partiumi, Erdély a Királyhágónál kezdődik.

• Az mi?

• Az egy hely, majd nézze meg.

• És mi a véleménye a románokról?

• Pont az, ami a magyarokról. Mivel beszélem a nyelvüket, jólelkű, kiváló embereknek találom őket, sok román barátom, ismerősöm van. De még a móc parasztokkal is szót lehet érteni, ha az ember szépen szól velük, hát őket is anya szülte, mi semmivel sem vagyunk különbek náluk. Emlékszem, egyszer jómúltkorában elbeszélgettem egy román könyvtáros sráccal Mozartról...

• Magyarul?

• Nem, románul. Anyanyelvi szinten beszélem a nyelvet.

• Miért?

• Maga szerint ha az ember 19 éves koráig Romániában él, Nagyváradon, akkor nem tanulja meg ezt a nyelvet?

• Ott, a hegyek között?

• Ja, és két medve szoptatott. Az egyiket Romulusnak hívták, a másikat Remusnak.

• Ez valami román vicc?

• Ez egy latin vicc.

• Nos, térjünk a tárgyra. Nem is ezt akartuk magától, hanem azt, hogy úgy havonta vagy kétszer tudnánk beszélgetni, tiszteletdíj ellenében ezekről a székely ügyekről? Az lenne a célunk, hogy méhsejt-szerű hálózatot hozzunk létere magyar családokból...

• Nos, alezredes elvtárs, két dolgot kérnék ez esetben magától.

• Éspedig?

• Az első az, hogy keressen valaki mást, mert én erre nem vagyok hajlandó. Becsületes magyar zsidó ember vagyok, maguknak egy szót sem, maguk rosszat akarnak a román barátaimnak.

• És mi lenne a második kérése?

• Az, hogy tűzoltózenekar kíséretében nyalja ki a seggemet a Baross tér kellős közepén, de ha lehetne, a Radetzky-marsra.

• Tehát egyértelműen nemet mondott?

• Ennél jobban nem lehet nemet mondani. Rendeljem meg a tűzoltózenekart?

• Köszönöm.

• Nyalja ki.

Itt bontottam a vonalat, mert attól féltem, hogy a végén még kinyalja az alfelemet, és az nem hiányzik, főleg nem a Radetzky-marsra... szóval, lehet nemet is mondani. Udvariasan is lehet nemet mondani, bár most egy ideig tartani fogok a tűzoltózenekaroktól.

Igen, így néz ki egy beszervezési kísérlet. Én csak azt tudom erre mondani, hogy Tamási Áron, aki embereket mentett 1944-ben, aztán letette a maga garasát 1956-ban is, írt valami olyant, hogy „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Tamási soha életében nem jutott haza, Farkaslakára, lehet, ahogy a dolgok állnak, egy ideig én se megyek Nagyváradra. De ez semmit sem változtat a helyzeten: Budapesten is lehet az ember becsületes és derék ember, és szeretheti a szülőföldjét.

És vigyázhat is rá a maga szerény eszközeivel.

Például azzal, hogy ezeket a fickókat elküldi... hát, hova is? Nálunk, Váradon tényleg nincsen medve. Más vadállat sincs, úgy tessék elképzelni, mint Budapest egyik nagyon szép és kissé elhanyagolt kerületét. Őszintén szólva, még róka vagy vaddisznó sincs.

Hát, marad a kedves jó nénikéjük, akiről tudjuk, hogy bártáncosnő volt Sanghajban.

Na, oda.

Szele Tamás