12p

„E” mint energia konferencia - fókuszban a megújulóenergia-politika érvényesülése, az energia tárolási lehetőségei, a gáz- és árampiac helyzete, a zöld átmenet finanszírozása, az elektromobilitás jövőképe.

Bankvezérek, neves energiapiaci szakértők, egyetemi tanárok és kutatók a jelen kihívásairól: hallgassa meg Ön is élőben!

2024. május 16. Budapest

Részletek és jelentkezés

Bár nem jelentős összeg az évi ötezer forintos kamarai tagdíj, a vállalkozók úgy érzik, ezért semmilyen segítséget nem kapnak a Parragh László vezette Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától – véli Lukács László György, aki népszavazással töröltetné el a kötelező hozzájárulást. A Jobbik–Konzervatívok parlamenti frakciójának vezetőjét megkérdeztük, miért nem pártszínek alatt indította ezt a kampányt, és kíváncsiak voltunk arra is, kik segítik a kezdeményezését. Interjú.

Január végén aláírásgyűjtésbe kezdett annak érdekében, hogy népszavazást írjanak ki arról, eltöröljék-e a kötelező kamarai hozzájárulást. A magyar társadalmat, így a vállalkozókat is számos kihívás foglalkoztatja, miért pont ezt a témát választotta?

A téma, ha nem is az utcán, de a közbeszédben hevert. A mi családunkban mindenki vállalkozó, és nagyon sokat beszélgettünk arról, mennyire volt nehéz az elmúlt időszak a különböző vállalkozások számára. Sorra jött a Covid, az energiaválság, ezért mindig felmerült, mi az a kiadás, ami felesleges, olyan nagy teher, amitől szabadulnának. Amikor végignéztük ezeket a terheket, mint például a digitális fejlődéssel járó kiadások, az online kassza, a bankkártyaterminálok, akkor került szóba, hogy

van ez az ötezer forint, amit minden évben befizetnek, és igazából semmit nem kapnak érte.

Mindezek mellett jött az a gondolat is, hogy Parragh Lászlónak mint kamarai elnöknek, a kamara úgymond személyi képviselőjének a hozzáállása is olyan, ami minimum megkérdőjelezi, hogy oda tartozónak tartják-e magukat a vállalkozók. Vagyis a gazdasági életnek ezek a szereplői tudnak-e bármiféle sorsközösséget vállalni a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával.

Kérdés, a vállalkozók tudnak-e bármiféle sorsközösséget vállalni a kamarával. Fotó: Mfor / Izsó Márton Artúr
Kérdés, a vállalkozók tudnak-e bármiféle sorsközösséget vállalni a kamarával. Fotó: Mfor / Izsó Márton Artúr

Ön az előbb „nagy terhet” említett. Valljuk be, éves szinten az ötezer forint nem jelentős tétel, négy korsó sör ára!

Valóban, ennél lényegesen nagyobb és komolyabb kiadásaik is vannak. De nem az ötezer forinton van a hangsúly, hanem az ötezer forintot beszedő Iparkamarán, amely nem segít. Nagyon sok vállalkozásnak a katának mint vállalkozói jogviszonynak a szűkítésével rosszabbodott a helyzete, a kamarának az elnöke pedig büszkén vállalta, hogy ennek a reformfolyamatát ő indította el. Persze utána hozzátette, hogy ő nem így képzelte el, de mégis csak ő volt az, aki ebben az esetben szelet vetett és vihart aratott. Emiatt vállalkozók tízezresével kerültek sokkal rosszabb adózási helyzetbe, tízezreknek szűnt is meg a vállalkozása, akár a nyugdíj mellett dolgozóknak, akár olyanoknak, akiknél a katás jogviszony maradéka kizárt volt.

A magyar vállalkozók tehát összességében nem érzik semmilyen szükségét, hogy ezt továbbra is fizessék.

Ha kapnának segítséget, akkor azt mondanák, végül is ez nem nagy pénz, de nemhogy segítséget, bosszúságot tapasztaltak.

Parragh László nem így látja. Ő korábban azt mondta, a helyi iparűzési adó csökkentése, a munkába autózás költségeinek támogatása, a Széchenyi-kártya adta lehetőségek bővítése mind hozzájuk kapcsolódik. A múlt hétfői gazdasági évadnyitón pedig ugyanő az élelmiszer-infláció letörésében betöltött szerepét domborította ki.

Sok mindent maguknak tulajdoníthatnak, de hogy az iparűzési adó mennyivel csökkent vagy sem, és hogy a vállalkozások emiatt jobban érzik-e magukat? Szerintem érdemben nem javult a helyzetük. Hogy az autóval munkába járásnál jelentett-e segítséget? Szerintem nem érzékelik a vállalkozások.

Ha így is volt, és tényleg az Iparkamara intézte ezeket, azt nekik jobban kellett volna kommunikálni az emberei felé. Legalább az ötezer forintoknak egy részét felhasználhatta volna, hogy erről valamilyen hírt adjon.

Ami pedig az élelmiszer-infláció elleni küzdelmüket jelenti, az teljes tévút. Ha valaki olyan szolgáltatási ágazatban dolgozik, mint például a vendéglátás, ahol brutálisan emelkedtek a költségek, semmilyen aktuális segítséget nem kapott. Én sehol nem tudom megfogni azt a pontot, ahol a kamara magának tudja vindikálni az árcsökkenés sikerét. Azt nem tartanám segítségnek, hogy a vállalkozások tízezreinek – mikrovállalkozásokról beszélünk – hitelt próbálnak kínálni a túléléshez. Ezeknek a cégeknek nem hitel kellene, hanem valami plusz segítség. Ők nem ilyen veszélyforrást, hanem stabilitást, biztonságot keresnek, de ezt nem tudja biztosítani sem a kormány, sem a kamara.

Parragh László alkalmatlan

Tehát ez a kampány nem arról szól, hogy ellenségképet gyártson a hazai vállalkozásoknak?

Nem! Az, hogy Parragh László kijelölte saját magát mint a vállalkozások szemében – mondjuk így – kevésbé szimpatikus szereplőt, azt magának köszönheti. Azokért a kijelentésekért keményen megdolgozott, hogy „Magyarországon nem kell vállalkozni akkor, ha ötezer forintot nem tud befizetni”. Ilyen és hasonló provokációi, meggondolatlan kijelentései voltak, az embereknek pedig az a megérzése, hogy Parragh László erre a pozícióra alkalmatlan, és ha valaki ellenségesnek találja őt, az ezért van. A mostani kampányom nem személyekről szól, hanem az ügyről, az ötezer forintról, és nem a kamara ellen, hanem

a kamarai tagságnak és a „mit kapok érte cserébe?” kérdésének megreformálását jelentené.

A területi kamarák vezető elmondták, hogy értik, ebben valóban reformra van szükség, azonban ezt az országos kamara nélkül nem lehet meglépni, és nagyon sokszor a törvényi szabályozás módosítására is szükség lenne, de még szerintük is ezek az utak most le vannak zárva.

A kezdeményezésére Parragh László korábban hasonlóan provokatív módon reagált: „van néhány gyenge képességű politikus a parlamenti patkóban, aki nem érti azt, hogy mit jelent az, hogy gazdaságszervezés. Segítünk nekik megtanulni.” Ön valóban nem érti, mi a gazdaságszervezés?

A való életből hoztam a példát, hogy mit látnak problémának a legkisebb vállalkozók. Nem azok, akik milliárdos megrendeléseket kapnak, hanem akik a napi bevételből, a napi 12-15 óra nyitvatartásból, a kétműszakos alkalmazotti beosztásból, tehát abból a pozícióból jönnek, ami ténylegesen a motorja a gazdaságnak, és ami azonnal megérzi, ha valami gond van. Valami elefántcsont toronyba kell bezárkózni ahhoz, hogy valaki azt mondja, ezek nem létező problémák. Ebből a nézetből szerintem minden közéleti szereplőnek feladata, hogy ha problémát lát, akkor jelezzen, vegye kezébe a kezdeményezést és induljon el. Kívánom, hogy ő is legyen sikeres a saját feladatában, mert ez mégis csak a vállalkozások életének javításáról szól.

„Minden közéleti szereplőnek feladata, hogy ha problémát lát, akkor jelezzen, vegye kezébe a kezdeményezést és induljon el.” Fotó: Mfor / Izsó Márton Artúr
„Minden közéleti szereplőnek feladata, hogy ha problémát lát, akkor jelezzen, vegye kezébe a kezdeményezést és induljon el.” Fotó: Mfor / Izsó Márton Artúr

A kis- és középvállalkozásokról már hosszan beszélt. De nagyvállalkozások részéről jött-e valamilyen visszajelzés?

Tőlük nem jött válasz. Nyilván egy nagy multicég, aki esetleg valamilyen megállapodásban van az állammal, nem fogja a saját gazdasági területét szűkíteni azzal, hogy egy ilyen ügy támogatásával látványosan szembeszáll a kormányzati gazdaságpolitikával. Hozzáteszem, munkahelyen nem is gyűjthető az aláírás. Amit viszont látok: kizárólag és markánsan a legkisebbek, a mikro- és kisvállalkozások érintettek, akik úgy érzik, ebben fel kell emelni a zászlót.

Vannak ilyen támogatók?

Igen, felhívom a figyelmet a stop5000.hu oldalra, ott aláírónak, illetve segítőnek is lehet jelentkezni. Ott saját e-mail címmel jelentkeznek jellemzően egy-két fős kft.-k, bt.-k, egyéni vállalkozók, akik jelzik, szeretnék aláírni a kezdeményezést, és ha tudnak, akkor segítenek aláírást gyűjteni saját családtagjaik körében vagy környezetükben is. Ez egy viszonylag lassan épülő, de remélhetőleg viszonylag gyorsan lendületet kapó kezdeményezés, ami amolyan „hógolyóeffektusként” felfuttatható lesz. Szerintem ideális növekedési fázisban van, és remélem, még ki fog tartani egy ideig.

Pártpolitikától mentesen

Most a parlament folyosóján beszélgetünk. Ön a Jobbik–Konzervatívok frakcióvezetője, mégis a stop5000.hu oldal és az egész kampánya távol tartja magát a pártpolitikától. Miért véli úgy, hogy ez visz sikerre?

Nem tudom, hogy sikerre visz-e, de úgy éreztem, és úgy érezzük mind, akik ezt az ügyet támogatjuk, hogy talán könnyebb úgy egy ügyet szélesebb körhöz eljuttatni és több embert meggyőzni arról, hogy nem pártpolitikai, hanem szakmai kezdeményezésről van szó, hogyha ebben a pártpolitika nem vesz részt. Az kétségtelen, hogy nekem frakcióvezetőként volt lehetőségem arra, hogy kihasználjam azokat az erőforrásokat, amik egy parlamenti pártnak a rendelkezésére állnak, például a jogi munkában vagy az előkészítő munkában. Ezáltal tudott a Nemzeti Választási Bizottságtól az Alkotmánybíróságon át eljutni odáig, hogy ebből népszavazási kérdés lett.

De világos volt, hogy ha széles körben szeretne megszólítani embereket, akkor arra kell építkeznie, ami valójában: az őszinteségre, arra, hogy ez nem pártpolitikáról, hanem arról az egyszerű kérdésről szól, hogy a magyar vállalkozásokkal szemben tisztességes-e most a kamarai hozzáállás.

A kamarai reform pedig ne politikai dimenzióból, hanem szakmai szempontból és lehetőség szerint az érdekeltek bevonásával történjen! Az nem segítség, hogyha politikai szekértáborok írják alá ezeket a kezdeményezéseket és próbálják ráerőltetni az akaratukat az emberekre. Az az értékes, ami most is történik: a legkisebb vállalkozások, az ő családtagjaik, dolgozóik érdekeltek abban, hogy ez a gazdasági egység jól működjön. Ezért is van, hogy nem a Jobbiknak az infrastruktúráján keresztül építjük. Ez egyébként számos nehézséget okoz, ezt saját zsebből működtetni nagyon költséges, rendkívül sok energiát emészt fel, de nem bánom, mondjuk úgy, hogy ez egy édes, de nagy teher.

„Ez egy édes, de nagy teher.” Fotó: Mfor / Izsó Márton Artúr
„Ez egy édes, de nagy teher.” Fotó: Mfor / Izsó Márton Artúr

Említette az őszinteséget mint a legfontosabb tényezőt a pártpolitikával szemben. Ezek szerint a pártpolitika nem őszinte?

A pártpolitika nagyon sok dologban őszinte, viszont vannak olyan területek, jelenségek, amelyekben nem lehet csak az őszinteségre alapozni, hanem figyelemmel kell lenni arra, hogy Magyarországon a társadalom összességében hogyan ítéli meg, van-e olyan konszenzus, amihez az embernek tartania kell magát. Ha a politika őszinte lenne, lehet, sokszor szalonképtelen lenne. Azért mégis csak ez az a közvetítő közeg, amely alapján a társadalom meg tudja ítélni, az ő vezető rétege milyen morális alapon áll. Ha ezt túl populista szólammal vagy bárdolatlanul kritizálja az ember, az szerintem inkább társadalmi károkat okoz, és a rendezett társadalom felől az anarchia felé vezető utat jelenti. Tehát nem azt mondom, hogy nem őszinte a politika, hanem figyel arra, hogy a társadalmi folyamatokat ne rossz irányba vigye.

Szakmabeli segítőkkel

A népszavazáshoz 200 ezer aláírás kell. Mikor kezdték a gyűjtést?

Január 22-én, és 120 nap áll rendelkezésre. Ebben egy furcsaság lesz: a népszavazási aláírásgyűjtések az európai parlamenti és önkormányzati választások hivatalos kampányidőszaka alatt szünetelnek. Így a gyűjtés meg fog szakadni április 20-án. Tehát ettől az időponttól egészen június 9-éig nem lehet gyűjteni az aláírásokat.

Most hogyan állnak?

Erre pillanatnyilag legfeljebb tippelni lehet, mert nem látok rá mindenre. Pár ezres számokat látok különböző helyeken. Indítottunk egy nagyon nehéz logisztikai folyamatot: eljuttatni azokhoz, akik gyűjtésre jelentkeztek, őket igyekszünk mindig megkérdezni, hogyan állnak vele. A valós adatot, hogy hogyan is áll a gyűjtés, azt április 20-a után egy pár nappal tudjuk megmondani. Egyébként azt látom, a nagyon nehéz indulás után a közterületi jelenléttel, illetve egy felfutóban levő közösségimédia-jelenléttel szép lassan épül. Minden héten legalább 3-4 országjárási helyszínem van, helyi és országos médiában próbálom népszerűsíteni a kezdeményezést.

Vannak erre aktivisták?

Őket saját magam szerveztem, szervezem, a stop5000.hu kicsit hamarabb indult, és ott már volt lehetőség aktivistának, segítőnek jelentkezni. Akik ott jelentkeztek, jellemzően nem politikusok, hanem van köztük olyan, aki ipartestületnek tagja, és azzal a plénummal szemben volt kritikája, vannak ipartestületi vezetők megyei szinten, van, aki a háziorvosok szövetségének tagja, bejelentkezett neves borász is olyan környékről, ahonnan nem is gondolta volna az ember, és vannak olyan mezőgazdasági vállalkozók, akik emellé oda szokták biggyeszteni, hogy igen, támogatják, és

beszéljünk majd a kötelező agrárkamarai tagságról és az azzal járó kötelezettségekről is.

És természetesen vannak könyvelők is, akik rendszeresen emlékeztetik az ügyfeleiket, hogy ne felejtsék el befizetni az ötezer forintot, de szeretnék nekik elmondani, hogy lehetne ez máshogy is. Nagyon színes tehát a paletta, nem a klasszikus, utcáról bejövő civilekről, hanem a szakmában érdekelt személyekről van szó. Én nagyon remélem, hogy lesznek olyan támogatóink is, akik nagyobb volument képviselnek, vagy jobban figyel rájuk a közélet.

Következik az Agrárkamara? Fotó: Mfor / Izsó Márton Artúr
Következik az Agrárkamara? Fotó: Mfor / Izsó Márton Artúr

A gyűjtés pedig június 9-e után újraindulhat.

Igen, akkor még marad 30-40 nap, tehát július közepére zárul ez a szakasz. Én minden eredménynek nagyon örülni fogok, mert ilyenkor az ember egy kicsit bizonyít magának és a közéletnek, közhangulatnak is. Nyilván mindenkinek, akik hozzátesz ehhez, az a vágya, hogy lehessen ebből népszavazás. De azt is hozzáteszem, hogy

elkerülhető egy költséges népszavazás azzal is, ha ezt egy törvénymódosítás révén a kamarával egyeztetve a kormánypártok rendezik.

Bízom benne, hogy ha össze is gyűlik annyi aláírás, akkor sem kell elmenni egészen a népszavazásig, hanem a kormány érezni fogja annak a felelősségét, hogy egy ilyen ügyet egy viszonylag egyszerű törvényalkotási folyamattal is le lehet zárni. A mögötte álló társadalmi felhatalmazás szerintem világos.

Mint a földadó eltörlésénél?

Pontosan! Bár az egy hazug kommunikációs fogás volt, de ott is úgy döntöttek, hogy ha van egy reprezentatív minta, egy nagy tömeg, amely azt szeretné, hogy ez változzon, akkor nem kell sok milliárdot elkölteni népszavazásra. Szerintem ez világos és a szakma által is jól értett változás, hogy a gazdálkodó szervezetek kamarai tagságával kapcsolatban elkezdjünk új utakat keresni, globálisan arról gondolkodni, hogy hogyan lehetne olyan szakmai érdekképviseletet csinálni, ami az egyes vállalkozásoknak valóban a hatékony munkáját segíti. Mert a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jelenleg nem ebbe az irányba tart.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!