Funtek Frigyes zseniális fia a főszereplő az év francia sikersorozatában

A francia akciófilmeknek nincsen titkos receptjük. Általában a látványos üldözési jelenetek mellett nagy hangsúlyt helyeznek a színészi játékra, és arra, hogy szellemes mondatokkal vagy képi poénokkal valamennyire elidegenítsék a mondanivalót. Mindennek a nagymestere Luc Besson, a Párizsi alvilág is Besson köpönyegéből bújt ki, bár a rendezőnek konkrétan nincs ehhez a műhöz köze. Az önreflexió és némi távolságtartás mellett a színészválasztás talán a legfontosabb. Ebben a sorozatban Marina Fois-ra esett a választás. Ő alakítja Fúriát, aki azon van, hogy rendet tartson az alvilágban, de mivel szinte mindenki önző és gondolkodás nélkül megy a maga feje után, ez nem is olyan egyszerű.

Funtek Sándor 

Mathieu Kassovitz játssza a Fúria testvérét, ami egy összetett szerep, a film végéig nem igazán tudjuk, melyik oldalon áll a szereplő, ezt a színész játéka remekül képes érzékeltetni. Arról már nem is beszélve, hogy Kassovitznak az apát is el kell tudni játszani, láthatóan nagyon igyekszik. 

Mathieu Kassovitz nagy francia rendező és színész, édesapja magyar, Kassovitz Péter, aki 1956-os forradalom után kényszerült elmenekülni a hazájából. Hazudós Jakab című filmjét Robin Williamsszel a főszerepben egyébként a kilencvenes években már Magyarországon forgatta.

Egyértelműen látszik a színészek alakításain, hogy jutalomjátéknak fogták fel a forgatást, nem görcsösek és nem rutinból oldják meg a feladatokat. Nyilván ez a film két rendezőjének, Cedric Nicholas-Trojannak és Samuel Bodinnak köszönhető. És ha már magyar szál: Fontos része a filmnek Funtek Sándor alakítása, aki egyrészt jól hozza az alvilági bűnözőt, másrészt azt is elhisszük neki, hogy beleszeretett Lina El Arabiba, aki sok szempontból a Fúria ellentéte, de az hamar kiderül a sorozatból, hogy a főhősnő az utódjának szánja a fiatal nőt.

A film érdekessége, hogy mind az idősebb Fúria, mind a fiatalabb utódja folyamatosan tanul a filmben egymástól. Mindkettőjük személyisége fejlődik, mindketten változnak, az első évad végére már nem ugyanazok az emberek. A történet arra a nézői vágyra épít, hogy szeretnénk látni a rendet a világban, azt, hogyha van alvilág, akkor még ott is rend uralkodik, illetve létezik olyan személy, aki képes fenntartani ezt a rendet. A sorozatból persze látjuk, hogy ez nem is olyan egyszerű, hogy az emberi elkeseredés milyen könnyen káoszt okoz, amelynek aztán felmérhetetlen következményei lehetnek.

Látszik, hogy a film vállaltan vesz át konkrét jeleneteket más alkotásokból, amelyeket aztán újragondol, bár az is igaz, hogy csak egyet, a Rambót említik. A Fúria karaktere szembetűnően hasonlít James Bondéhoz, de kettőjük között nemcsak az a különbség, hogy az egyik nő a másik pedig férfi, hanem az is, hogy a Fúria a rosszak, James Bond pedig a jók oldalán áll. Érdekes, hogy már a sokadik akciófilmben látható, hogy létezik valamiféle szervezett alvilág, amely rendszeresen összeül, hogy intézze a világ (vagy esetünkben a francia alvilág) dolgait. Mindez már Francis Ford Coppola A keresztapa című filmjében is így volt, valószínűleg a sorozat egyértelműen erre a filmre is utal, amikor azt látjuk, hogy a társaság összes tagját félre akarja tenni a hatalomra törő új nemzedék. Akik, legalábbis úgy tűnik, még a betyárbecsületben sem hisznek.

A két forgatókönyvíró, Jean-Yves Arnaud és Yoan Legave tehát nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a néző érezze, a Párizsi alvilág reflektálni kíván a korábbi filmek által sugallt világképre, és bár itt is egyre komorabb a kép, nagyon erősen érezhető az, hogy az alkotói szándék szerint a filmnek fontos tanulsága van. Mégpedig az, hogy azok, akik képesek szeretni egy másik embert, valahogy mégis csak az erkölcsi érzékük szerint cselekednek a kiélezett pillanatokban. És ez több mint megnyugtató.

Sommásan 9/10

Címlapkép: Párizsi alvilág című filmben Funtek Sándor (Fotó: Netflix)