A világ egyik legnagyobb operarendezője Magyarországon

Az operarajongóknak nem kell bemutatni Claus Guth-ot, hiszen a német alkotó mára a világ szinte összes jelentős operaszínpadán megfordult. Kétszeres Faust-díjas és a legelismertebb operafesztiválokon mutatták be előadásait, így például Bayreuth-ban vagy a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Ott éppen a nagy magyar karmesterrel, a MÜPA Wagner-fesztiváljának művészeti vezetőjével, Fischer Ádámmal dolgozott együtt, Cosi fan tutte-ja az elmúlt évek egyik leghíresebb produkciója lett. Nézzük, mit érdemes tudni a művészről, és vajon megéri-e megnézni a budapesti rendezését?

Cikkünkben kitérünk az alábbi témákra:

• Mit tudhatunk a német művészről?
• Mi tetszett a rendezőnek leginkább Budapesten?
• Miért lehet érdekes Mozart operájának színrevitele azoknak is, akik eddig kevésbé érdeklődtek az opera iránt?

Ki az a Claus Guth?

A rövid válasz az, hogy Claus Guth német színházi rendező. Kár lenne azonban ennyivel elintézni a dolgot, hiszen ahhoz, hogy a művészetéhez közelebb kerüljünk, érdemes azt is szemügyre venni, eddig milyen munkákat láthattunk tőle, és azoknak milyen volt a fogadtatása. 

A rendező először filozófiát, német nyelv és irodalmat, valamint színháztudományt tanult a müncheni Ludwig Egyetemen. Már pályája elején a kortárs opera érdekelte. 

Az olyan nagyszabású fesztiválok, mint például a Salzburgi Ünnepi Játékok, már évek óta bizonyítják, hogy számos olyan merész rendező van, akire érdemes odafigyelni. A salzburgi az a fesztivál, ahol például a szintén híres Romeo Castellucci bemutatóival is találkozhatunk. Egyébként Castellucci rendezése is járt már Budapesten, többek között a tavalyi Színházi Olimpián, a Nemzeti Színházban.

A híres operarendező Budapesten járt 

A legnagyobb kortárs operarendezéseket leginkább úgy tudjuk elképzelni, mint a filmes produkciókat. A koncepciót vásárolhatják meg az intézmények, és a rendezői utasításokat betartva állítják színre az adott operarendezést. Így volt ez az Operaház új premierje esetében is. Claus Guth azonban a próbafolyamat során Budapestre jött. Az a koncepciója, hogy hiába van meg az előadás partitúrája, mindig az adott helyhez és a kiválasztott művészekhez képest kell finomítani az eredeti elképzelést. A rendezőt meglepte, hogy a kizárólag hazai művészekből álló szereplőgárda lehet ugyanolyan kiváló, mintha a világ különböző pontjairól toborozták volna őket.

– olvashatjuk Claus Guth tapasztalatait.

A német rendező fiatalkorában Indiában és Dél-Amerikában is járt pusztán azért, hogy megtapasztalja a távoli kultúrák különbözőségét. Művészi pályája pedig a világ legkülönbözőbb pontjaira is eljuttatta. Magyarországi látogatását hatalmas kalandként élte meg. Nem a főváros legszebb látványosságai érdekelték, hanem az a Budapest, amit az itt lakók nap mint nap látnak. 

– számolt be élményeiről Claus Guth.

Mi adja az Operaház új premierjének különlegességét?

Don Giovanni történetét akkor is ismerhetjük, ha még sosem láttuk, hallottuk Mozart operáját. Nem túl bonyolult, szövevényes, hiszen a zenés daraboknál nem a librettó dramaturgiai megoldásain van a hangsúly, hanem a zeneművön. A történet szerint Don Giovanni utolsó napját láthatjuk, aki el akarja csábítani Donna Annát, de az asszony apja – a kormányzó – rajtakapja őket. Párbajra kerül a sor és a hódító megöli az apát. Később megjelenik Giovanni kikosarazott szerelme, s a két nő szövetkezik a nőcsábász ellen. 

– És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Az eredeti darabban természetfeletti erők állítják helyre a világ rendjét, a kormányzó kőszobra jön el Don Giovanniért, akit magával ragad a pokolba. Itt azonban más történik… Claus Guth világhírű német rendező csavart egyet a történeten, épp csak annyit, hogy a huszadik századi racionalitás élvezni tudja a rémdrámába forduló előadást – olvashatjuk a Magyar Nemzet kritikájában. 

A kéjvágy párduca, az erőszakot megjelenítő oroszlán és a kapzsiságot ábrázoló nőstényfarkas. Persze, ez is az asszociációk között lehet. Főleg úgy, hogy az Operaház színpadán meg is jelenik egy igazi farkas(kutya). 

– Felkavaró kontrasztot teremt azonban, hogy miközben a misztikus erdő egyre sötétebbé válik, miközben Don Giovanni egyre különösebb látomások felé halad, a történet hűvösen racionális keretek között marad. Guth szerint ugyanis a főszereplő nemcsak megöli a darab elején a kormányzót, de az összetűzésben maga is sebet kap, s így a történet során egyre súlyosbodó seblázban ég, s végül a sérülés okozza vesztét. Így a halott kormányzó bosszúja beteljesedik, mégsem kell nekünk, huszonegyedik századi nézőknek azzal felállnunk az operaházi zsöllyéből, hogy mesét láttunk. Nem. 

– számol be a Magyar Nemzet a premierről. 

A német színházi rendező ezt az értelmezést eredetileg 2008-ban hozta létre, de sikerült olyan egyedülállót, és időtállót alkotnia, hogy a világ számos pontján azóta is műsorra tűzik a Don Giovannit.