„Életem végéig el tudtam volna játszani a pártvezér szerepét, csak mindig azt kellett volna mondanom, amit a szavazók hallani szerettek volna” – Interjú Vona Gáborral

Politikusi képességeit ismerjük, de a magánemberi oldalát kevésbé. Mit szeret csinálni a szabadidejében Vona Gábor?

- Elsősorban olvasok. De az utóbbi időben sokszor este már annyira fáradt vagyok, hogy csak leülök sorozatot nézni. Fantasy, thriller, politikai témájú, doku egyaránt jöhet. A Trónok harca, a Kártyavár nagy kedvenceim, legutóbb pedig a dán Borgen nyűgözött le. Egy jó sorozat elvisz egy olyan világba, ahol nem nekem kell döntést hoznom, ami olykor határozottan jó. Némelyikből pedig politikai értelemben is sok minden tanulható.

És van, hogy nekiáll főzni?

- Ebbe jól beletrafált, mert imádok főzni. A fűszerekkel játszani. Reggel indulás előtt sütöttem is egy csirkét, kis kurkumával megbolondítottam. Sajnos nincs könnyű dolgom, mióta 2022-ben elkaptam a Covidot, és éppen azt a variánst, ami a szaglást teszi tönkre, mert 100 százalékosan még most sem érzek illatokat. Nagyon közel kell tartanom az orromhoz az oregánót és a rozmaringot, hogy meg tudjam őket különböztetni.

De nyugtasson meg, jól főz!

- A családom és a párttársaim szerint is kiválóan. Sertéspörköltben abszolút világbajnok vagyok, lapockából készítem, nagyon lassan főzöm, sok fűszerrel, juhtúrós sztrapacskával…

Csak nem rotyog önnél is egy szakácskönyv?

- Sok politikus főz a nyilvánosság előtt – lásd Gyurcsány Ferencet vagy Németh Szilárdot –, de én nem készülök szakácskönyvvel.

És ha zene?

- A Depeche Mode-nak nagy rajongója vagyok, középiskolában pedig a grunge rock volt meghatározó. Ma egyre inkább a világzene és a különféle fúziók irányába érdeklődöm. Jelenlegi kedvencem Mark Eliyahu, aki egy kemendzse nevű vonós hangszeren játszik. Ének nincs, csak a zene, de az olyan erővel, ami engem teljesen telibe talált. Azahriah zenéje kevéssé fog meg, a feleségem viszont nagyon kedveli a karizmája, tehetsége miatt. Engem inkább a jelenség érdekel. Mert ez szerintem túlmutat a zenéjén, és egy generációs élmény ma azoknak a fiataloknak, akik nem érzik otthon magukat a saját hazájukban. Akiket egyébként meg kellene szólítania a politikának is. Nem véletlenül mondja azt a pártunk: adjuk vissza az országot a fiataloknak. De ez egy másik történet.

Azahriah zenéje ma generációs élmény azoknak a fiataloknak, akik nem érzik otthon magukat a saját hazájukban, akiket egyébként meg kellene szólítania a politikának is - mondja Vona Gábor / Fotó: Zsolnai Péter

Nem kerülhetjük meg az elmúlt évek legnagyobb botrányát. A bicskei pedofilmentőnek adott elnöki kegyelem Novák Katalin és Varga Judit bukásához vezetett, Balog Zoltánt megtépázta. Mennyit ártott ez az ügy a Fidesznek és tud-e nyerni belőle az ellenzék?

- Remélem, Orbán Viktor nem azt a tanulságot vonta le az egészből, hogy innentől nőket nem szán vezető pozícióba. Napokig nem is tudta, mit kell mondania, ez ritkán szokott megtörténni. De az ügy hatásait ma még nem tudjuk felmérni. A botrány nyomán szervezett civil tüntetés a Hősök terén viszont figyelemre méltó fejlemény volt. Annyi ember jelent ott meg, amelyet egyetlen párt sem tud ma mozgósítani, még a kormánypárt sem. Meggyőződésem, hogy ennek hatására a következő években teljesen át fog alakulni a pártok, a civilek és az influenszerek közéleti szerepfelfogása. A másik tanulság szerintünk, a Második Reformkor szerint, hogy a végtelenül megosztott társadalmat így, ügyek mentén lehet kirángatni meddő állapotából. A tüntetésen én is ott voltam a 2RK több tagjával, de interjút nem adtam, mert nem akartam az eseményt „összepolitikázni”.

Hogy fogadták a tüntetők, nem kapott beszólásokat?

- Egyáltalán nem. Tapintható volt egy komoly düh a kialakult helyzettel szemben, fortyogott ott kormányellenes hangulat is, de én nem éreztem, hogy bárkinek a pártállása számított volna.

Tudható önről, hogy Heves megyei parasztcsaládból származik, végzett történész, majd – miután 2003-ban belépett a Jobbikba és 2006-tól az elnöke lett – értékesítőként dolgozott. Miket árult?

- Teniszpályát, üzlethelyiséget, nyelvtanfolyamot, liftvészjelző berendezéseket… mindenfélét.

Liftvészjelző berendezéseket?

- Bizony. Amikor 2006-ban a Jobbik elnöke lettem, pont vészjelzőket árultam. Munka mellett építettem a pártot. Az értékesítés remek tapasztalat volt, valahol felkészített a politikusi pályára. Egy értékesítőnek egy politikushoz hasonlóan bizalmat, reményt kell ébresztenie. Volt, aki meglepetten kérdezte akkor, hogy „ön nem az a Vona Gábor?”, de igen, én vagyok, de most inkább beszéljünk a vészjelzőkről.

A régi Jobbikhoz képest egy lényegesen visszafogottabb, emberibb hangú párt élén tért vissza. Azelőtt ön sem tagadta, az érzelmek felkorbácsolása hozta önnek a politikai sikert…

- Képmutató nem akarok lenni, nem ma született bárányként csöppentem a 2RK-ba. Egy abszolút törzsi logikával gondolkodó, megosztó politikai szereplő voltam. Aztán 2013-14 környékén a Jobbik néppártosodása mellett döntöttem többedmagammal, mert egyértelmű lett számomra, hogy abból a törzsi megosztottságból, ami a magyar társadalmat jellemzi, ki kell lépni. Mert éppen ez akadályoz bennünket, hogy egy élhetőbb és sikeresebb ország legyünk. A 2RK lényegében ezzel a céllal alakult. Élni és élni hagyni.

2018-ban lemondott a pártelnökségről, a parlamenti mandátumáról, mert úgy ígérte meg, ha nincs meg a kétharmad, kivonul a politikából. És ezt teljesítette is. De miért tért vissza?

- Azt mondtam, kivonulok a politikából, de sosem mondtam, hogy örökre. Ezt a kaput nem zártam be. Éreztem, hogy jöhet még olyan helyzet, amikor újra érzek hívást a közéletbe. A közügyektől sosem távolodtam el – a lemondásom után öt évig vlogger és elemző voltam, írtam három könyvet, létrehoztam a 2RK alapítványát, amiben már dolgoztunk különféle társadalmi ügyeken. Gyártottunk törvényjavaslatokat, szerveztünk online népszavazást. 2018 után rengeteg volt bennem a kérdés és a bizonytalanság, rájöttem, hogy nem ismerem eléggé a magyar társadalmat. Jelenleg úgy érzem, hogy a legfontosabb kérdéseimre választ találtam. A másik feltétel az volt számomra, ha visszatérek, legyenek olyanok mellettem, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. Az elmúlt 5-6 év óriási élménye volt, hogy az alapítványban nagyon sok szövetségesre leltem. És mivel a 2022-es választáson nem volt egyetlen olyan ellenzéki erő sem, amelyre jó szívvel szavaztunk volna, eldöntöttük, hogy megpróbáljuk pártként. Egy évig készültünk, hogy olyan tudással és felkészültséggel tudjunk kiállni, amivel már nem tudnak eltaposni.

A Jobbikot a népszerűsége csúcsán, 19 százalékos választási eredménnyel hagyta hátra, nem volt kár érte?

- Ha a trendek érdekeltek volna, nem jövök el. Életem végéig el tudtam volna játszani a pártvezér szerepét, csak mindig azt kellett volna mondanom, amit a tagság és a szavazók hallani szerettek volna. De bennem ugye lezajlott egy változás. Én pedig csak azért tudok küzdeni, amiben hiszek. Tisztában vagyok vele, hogy velem kapcsolatban a múlt mindig elő fog jönni, de a 90 százalékban fiatalokból álló 2RK-nak, a többi tagnak ehhez semmi köze. Az évek során már több alkalommal bocsánatot kértem azoktól, akiket bármilyen hovatartozásukban megbántottam. A 2RK megalakulásakor szándékosan húzva egy vonalat ezt újra megismételtem. Azoktól is elnézést kértem, akik az én politikai változásommal nem tudtak azonosulni, vagy nem értették a 2018-as távozásom okát.

"A 2RK megalakulásakor szándékosan húzva egy vonalat, azoktól is elnézést kértem, akik az én politikai változásommal nem tudtak azonosulni, vagy nem értették a 2018-as távozásom okát" / Fotó: Zsolnai Péter

Van olyan ember a Jobbikban, akivel ma is beszélőviszonyban van?

- Nevet nem mondanék, senkit nem akarok kellemetlen helyzetbe hozni, de van. Sajnos jóbarátságok mentek tönkre. A döntésemet nem mindenki értette, többen nem tudták megbocsátani. Volt, aki tisztességesnek tartott, amiért álltam a szavamat, de aggódott a párt jövőjéért.

És ez nem is volt alaptalan.

- Az az elegáns, ha nem mondok semmi rosszat a mostani Jobbikról. Én tényleg sok sikert kívánok nekik.

A családja bizonyosan örömmel vette, hogy kiszállt a politikából, az utolsó időszakban már lesifotósok jártak a nyakukra, drónt küldtek a kertjükbe, ahol éppen a gyermeke játszott… Most nem tart ilyesmitől?

- Már nagyobb a fiam, 18 esztendős. De általános iskolás, kicsi gyerekként élte meg, hogy pszichésen terrorizálják, amiért az édesapja politizál. Nem kívánok ilyet senki gyerekének. Ez megbocsáthatatlan számomra és nagyon fáj azóta is, hogy ezért az aljasságért nem kaptam elégtételt.

Mi jelentett volna arányos elégtételt?

- Megvolt a férfi autójának rendszáma, aki a drónt röptette. Láttam az illetőt, tudtam is volna azonosítani, elmentem a rendőrségre. Mégsem történt semmi. Nyilván túl magasra vezettek volna a szálak. Azt megígérhetem, ha a jövőben bárki gyermekével hasonló történik, legyen az akár a legnagyobb politikai ellenfelem, az számíthat az én szövetségemre.

Ilyen helyzetre apaként milyen magyarázatot lehet adni?

- Nagyon nehéz természetesen, de ezekről szándékosan nem beszélek, mert a családom már tabu. Volt idő, amikor fiatalabb politikusként én is úgy gondoltam, hogy bizonyos határig muszáj betekintést engednem a privát életembe. De már egyáltalán nem gondolom így.

A szülei nem féltik, hogy újra politizál?

- Édesanyám és édesapám is betöltötte a nyolcvanat, hála istennek, mindketten egészségesek. A mai napig minden szereplésem után fölhívnak, milyen voltam. Szigorúan osztályoznak: többnyire a „jó” vagy a „nagyon jó” véleményt kapom, de talán érthető a szülői elfogultság. Egyébként aktívak az interneten, facebookoznak, YouTube-ot is néznek, tehát követik a közéleti eseményeket és persze azért látom, van némi aggodalom bennük a visszatérésem miatt, de büszkék rám és szorítanak nekem.

Az előző EP-választásnál még szkeptikus volt, feleslegesnek látta, merthogy Magyarországnak nem nagyon tud súlya lenni az EP-ben. Mégis az új pártja első megméretése az EP-választás lesz. Mi változott?

- Valóban nem az Európai Parlament a legerősebb intézmény az unión belül, és még csak nem is Magyarország a legnagyobb tagállam. Nem ígérjük, hogy két hét alatt felzárkóztatjuk az országot Ausztriához, de itt az ideje új hangot hallatni Magyarországról. A korábbi kormányok úgy viselkedtek, mint egy bólogató kiskutya, a mostani meg, mint egy agresszív kismalac. Szerintünk egy bátor, nemzeti, de közben józan és partneri hang kell. Technikailag én vezetem a 2RK listáját, de nem én utaznék ki az EP-be. A legalkalmasabb jelöltünk erre a pozícióra a tanulmányai és diplomáciai tapasztalata alapján az alelnökünk, Pekárné Farkas Emese. A fiatalos és új hangot ő tudja hitelesen képviselni. Büszkén ajánljuk őt a magyar választók figyelmébe.

Vona Gábor arca mennyi pluszszavazatot hozhat?

- Egy-két százalékot jelenthet a velem szimpatizálók voksa. Erre lehet építkezni, de önmagában kevés. A többi a közösségünk munkáján és erőfeszítésein, az irányunkba nyitott emberek támogatásán múlik. Egyfajta csoda lenne, ha néhány hónappal az alakulás után elérnénk az ötszázalékos bejutási küszöböt. De ezt a csodát mi szeretnénk elérni. A 2RK-nak van jövőképe, programja és tele van tehetséges politikusjelölttel, alig várom, hogy megmutathassuk őket az egész országnak.

Vona Gábor szerint egy-két százalékot jelenthet a vele szimpatizálók voksa, amire lehet építkezni, "de önmagában kevés" / Fotó: Zsolnai Péter

És ha nem sikerül?

- Folytatjuk akkor is. Nem két vagy négy években gondolkodunk, hanem a XXI. században. Időnk van.

És pénzük?

- Az nincs. Tagdíjbevételünk van és egy iroda, amit használunk. Aki óriásplakátokon számítana ránk, csalódni fog. Nincs annyi pénzünk, de nem is ezen múlik. Nekünk lábon kell elérni, amit megvenni nem tudunk – jó programmal, üzenetekkel és kampánnyal. De hadd legyek egy kicsit nagyképű: kevés olyan ember van a hazai közéletben, akinek annyi tapasztalata van arról, hogyan kell egy pártot a nulláról fölépíteni, mint nekem. Én ezt a tapasztalatot és tudást beleteszem, és azt hiszem, pótol néhány százmillió forintot az, ami a fejemben van. A többit pedig a közösség fogja elérni, mert hiszünk abban, hogy második középkor helyett második reformkor kell.

BLIKK DOSSZIÉ

Vona Gábor