Egy teherautó okozhatta azokat a rengéshullámokat, amiket a Harvard ufóvadásza idegen jeleknek hitt

03.08. · majom

Amikor 2014 januárjában egy meteor belépett a Föld légkörébe a Csendes-óceán nyugati része felett, az eseményt a pápua új-guineai Manus szigetén található szeizmológiai állomáson rögzített talajrezgésekkel hozták összefüggésbe. Ez volt az a meteor, amelynek az óceánba becsapódott maradványait Avi Loeb, a Harvard ufóvadásza valamilyen földönkívüli technológia, potenciálisan egy idegen űrhajó darabjainak tart.

Loeb és társai szerint a meteor sebessége és pályája alapján csak a Naprendszeren kívülről érkezhetett – ezt egyébként tavaly az Egyesült Államok Űrparancsnoksága is megerősítette, de más csillagászok továbbra is vitatják a meteor csillagközi eredetét. A kutatók tavaly júliusban számoltak be arról, hogy 50 apró (kb. 0,5 cm átmérőjű), főként vasból álló színes gömböt találtak a becsapódás helyszínéhez közel, amik mikroszkópon keresztül a Föld miniatűr másaira hasonlítanak. Az anyagok szilárdsága „keményebb, mint az összes eddig látott és a NASA által katalogizált űrből származó kőzeté” – mondta Loeb.

photo_camera A Loebék által bemutatott darabkák Forrás: Avi Loeb

Az ufókutatók részben az erős manusi rengéshullámokkal magyarázták a meteor idegen eredetét, de a Johns Hopkins Egyetem friss kutatása szerint az egész egy nagy félreértés: a hullámok nem a meteorból, hanem egy, az állomáshoz közel elhúzó teherautóból származtak.

„Nagyon nehéz fogni egy jelet, és megerősíteni, hogy az nem valamitől származik. De azt meg tudjuk mutatni, hogy rengeteg hasonló jel van, és azoknak minden olyan jellemzőjük megvan, amit egy teherautótól várnánk, és semmi olyan, amit egy meteortól” – mondta Benjamin Fernando, az egyetem vezető szeizmológusa. A jel ráadásul idővel irányt is változtatott, ami pontosan megegyezett a szeizmométer mellett elhaladó úttal.

Fernando szerint a félreértett adatok arra utalnak, hogy a meteor valójában máshol lépett be a légkörbe. A nukleáris kísérletekből származó hanghullámok észlelésére tervezett ausztráliai és palaui állomások adatai alapján arra következtettek, hogy a Loebék által vizsgált területtől több mint 150 kilométerre csapódhatott be a csillagközi meteor.

Így azok a maradványok, amiket Avi Loeb és csapata talált, valószínűleg közönséges meteoritok, vagy a Föld felszínére becsapódó más meteoritokból származó darabkűk, amelyek földdel szennyeződtek. „Bármit is találtak a tengerfenéken, annak semmi köze ehhez a meteorhoz, függetlenül attól, hogy űrből származó kőzet vagy idegen űrhajó darabja volt-e – bár erős a gyanúnk, hogy nem földönkívüliek játszottak közre” – mondta Fernando.