Nagy harcos, zseniális művész, tiszta ember

Közben volt főrendező a Magyar Állami Operaházban, vezető az Új Színházban, igazgató Debrecenben - társulatával egy hétig a párizsi Odeonban is szerepelhetett - , majd 2012-ben elkövette a baloldal számára a főbenjáró bűnt: megpályázta a Nemzeti Színház vezetését. Azóta páratlan sikerrel vezeti. Megnyerték a Gombrowicz-fesztivált, vendégszerepeltek az egyik leghíresebb párizsi színházban, voltak Bécsben, Varsóban, Rómában, Moszkvában és még rengeteg helyen. A Nemzetiben pedig világhírű rendezők dolgoztak. Kitalálta a MITEM-et, a nemzetközi színházi találkozót, és a Nemzeti Színházba valóban a világ legnagyobb rendezői hoztak előadásokat, a felsorolás döbbenetes, túlzás nélkül páratlan a világon: Robert Wilson, Thomas Ostermeier, Ivo Van Hove, Silviu Purcarete, Andrei Serban, Luc Perceval, Alessandro Serra, Jan Fabre, Heiner Goebbels, Michael Thalheimer, Thomas Jolly, Eugenio Barba, vagy mondjuk Romeo Castellucci. De járt itt a legnagyobb francia színészpedagógus, Claude Régy vagy éppen a néhány hónapja Nobel-díjat kapott drámaíró, Jon Fosse is. A Nemzeti Színház színpadára pedig olyan színészek léptek, mint Juliette Binoche, Toni Servillo, Angela Winkler vagy Denis Podalydes. És a MITEM mellett jött a Színházi Olimpia is: először Magyarországon, és persze megható sikerrel. 

A Színházi Olimpia minden magyar színházat érintett, legalábbis azokat, amelyek elfogadták Vidnyánszky segítő kezét: bármelyik színház bármilyen társulatot saját színházába hozhatott, az Olimpia pénzén. Nem nehéz kitalálni, melyik három pesti színház bojkottálta. Ne rontsuk el az ünnepet, hogy megnevezzük ezúttal is őket.  

Ha főbenjáró bűnről írtunk, említsük meg az ősbűnt is: az egyedüli színházi szövetség, a baloldali Magyar Színházművészeti Szövetség mellett  létrehozta a Magyar Teátrumi Társaságot. Azért, hogy megjelenjen egy másik hang is.  Nem ellenük, hanem mellettük. Ezt persze a régi színházi világ urai nem tudták elviselni. Azt pedig még kevésbé, amikor 2020-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásakor Vidnyánszky Attila lett a kuratóriumi elnök. Itt sem akart más, mint az ultraliberális, baloldali színházi világ, az ideológiai nevelés mellett - még egyszer: mellett - egy másik hangot is megszólaltatni. Óriási cirkuszt csináltak a magyar színházi világot évtizedek óta uraló, régi színházcsinálók. De Vidnyánszky Attila nem hagyta magát. Az új SZFE tökéletesen működik, szélesre tárta kapuit az egész ország előtt, és nemcsak egy szűkebb elit zárt helye lett. Ő maga színházrendező osztályt indított, és osztályfőnökként olyan nagy színészek jelentek meg, mint Rátóti Zoltán vagy Szarvas József, tanít az ünnepelt rendező, Tompa Gábor, zenés osztályt indított a nagy operaénekes, Kiss-B. Atilla, a filmes tanszéken pedig már második osztályát indítja az Oscar-díjra jelölt operatőr és rendező, Koltai Lajos.

Vidnyánszky Attila persze elsősorban művész. Nagy rendező. Zseniális előadások - Beregszásztól kezdve külföldi, világszintű színházakon át a Nemzeti Színházig. Egész egyszerűen megújította a színház nyelvét, költői színháza páratlanul modern, emberi és katartikus. Néhány cím, néhány - túlzás nélkül - remekmű: Tóték, A szarvassá változott fiú (nagyszerű filmet is készített belőle), Az ember tragédiája, Bűn és bűnhődés, A per, Háry János, Úri muri, Bolha a fülbe, Mesés férfiak szárnyakkal, Halotti pompa, Jenufa, Kisvárosi Lady Macbeth, A nürnbergi mesterdalnokok, Fekete ég, fehér felhő, Don Quijote, Csárdáskirálynő, Csongor és Tünde, Bánk bán, Rómeó és Júlia, Zoltán újratemetve - és a sor még hosszan folytatható. És írjuk le hat színész nevét, akik Beregszásztól egészen a Nemzeti Színházig, évtizedek óta társai Vidnyánszky Attilának: Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Kristán Attila, Rácz József, Tóth László és Varga József. 

Vidnyánszky Attila példamutatóan tisztességes, nagy művész. Egész Magyarország érdeke, hogy minél tovább vezesse a Nemzeti Színházat, minél több művet alkosson. 

Isten éltesse!