Tulajdonképpen még igaza is van Nariskinnek, csak tudnám, mire jut vele. Ugyanis az SZVR vezetője azt volt képes nyilatkozni Szolovjov elvtárs soha véget nem érő műsorában, miszerint az ember úgy általában halandó, ezért aztán Navalnij emiatt hunyt el. Nyilván, ő tehet a dologról, ugyanis ha nem lett volna halandó, nem hagyja el ezt a földi siralomvögyet.

(Képünk illusztráció)

Az a helyzet, hogy az ember tolsztoji útján előbb, vagy utóbb, de tényleg találkozik majd az Öreg Kaszással, ha szeretik az istenek, inkább utóbb, mint előbb, de hát lássuk magát a hírt, mert egyszerűen nem hiszek a szememnek.

„A Külföldi Hírszerző Szolgálat vezetője, Szergej Nariskin szerint Alekszej Navalnij saját magától halt meg. Ezt a Szolovjov Live című lapnak adott interjúban mondta.

Nariskint arról kérdezték, hogy „nyugati erőknek” közük volt-e Navalnij halálához.

„Nem hiszem, hogy ez valami különleges összeesküvés lenne, de sajnos az embereknek van egy sajátosságuk: előbb-utóbb véget ér az életük, meghalnak. Navalnij saját magától halt meg, igen” – mondta Nariskin (idézi a TASZSZ).

A Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat február 16-án jelentette be, hogy Alekszej Navalnij meghalt, miután rosszul lett egy séta után a Kharp-telepen. Hivatalosan az orosz hatóságok nem nevezték meg a halál okát. A politikus társai úgy vélik, hogy Navalnijt meggyilkolták, és a holttestét napokig nem adták ki, hogy eltüntessék a „gyilkosság nyomait”.

Navalnij felesége, Julija szerint a politikust Vlagyimir Putyin orosz elnök ölte meg. A Kreml „megalapozatlannak és bunkónak” nevezte ezeket a vádakat.

Március 1-jén Alekszej Navalnijt a moszkvai Boriszovszkoje temetőben temették el.”

Hát, kozákok, sok ez így reggelre, meg kell hagyni. Ilyen alapon ugyanis a világ összes politikai, sőt, harci cselekmények között elkövetett gyilkosságát jóvá lehetne hagyni, mert ugyanis az ember halandó. Mondjuk, ha halhatatlan volna, még csak-csak, tekintetes bíróság, de hát ugye nem az.

Ezek szerint Nelson admirális is maga tehet arról, hogy az a bolond francia muskétás eltalálta a Victory parancsnoki hídján, mert ugyanis ha ehelyett valahol Derbyshire-ben űzte volna a napot Lady Hamilton társaságában, akkor nem lövik le, vagy ha mégis, az már belpolitikai kérdés lett volna. De hát kellett neki elmenni háborúzni Trafalgarba, úgy kellett neki, így járt.

Ahogy a nagy Caesar is: kellett neki a Forumra mennie? Az augur világosan megmondta, hogy óvakodjon március idusától, de nem óvakodott, ehhez képest úgy megszurkálták, viszonylag sokan, hogy azt Tekerőpatakon is tanítani kéne a kocsmában, a „bicskázás” témakörében.

Tehát világos: mindenki maga tehet arról, ha halálos veszedelembe keveredik, mivel választhatta volna azt is, hogy halhatatlan legyen. Viszonylag ismerem a tibeti buddhizmust, de olyanról még sosem hallottam, hogy ilyesmi járna a halandó embernek, pedig hát Buddhával eléggé tele van a padlás. Ellenkezőleg: elég sok Élő Isten halt meg Mongóliában és Tibetben kínai szuronyoktól, lövésektől, kardcsapásoktól, ha ugyan épp nem Ungern-Sternberg báró távol-keleti lovasbrigádja látogatta őket. Pedig hát az Élő Istenek elvileg halhatatlanok, mármint, ha nem jön közbe semmi. Csak hát rendszerint közbejön.

De tekintsük a kérdést magát. Ugye, Nariskin ezt úgy nyilatkozta, hogy közben ő a világ egyik legveszélyesebb embere, az orosz külföldi hírszerzés, az SZVR vezetője. Nézzük akkor magát az orosz történelmet. Ami, ugye, azzal kezdődik, hogy Rjurik lemészárolta Aszkoldot és Dirt, majd utódja, Bölcs Oleg kiirtotta kiterjedt saját családjukat, hogy ne legyen a környéken trónkövetelő. Mondjuk Igor meg folytatta ezt a szép skandináv hagyományt, tehát mire a mongolok megérkeztek, szinte nem is maradt kiirtani való varég a környéken. Mindeközben Alekszandr Nyevszkij lepaktált a tatárokkal és jégre csalta a teuton lovagokat – a Csud-tó jege sok mindent elbír, de egy páncélos hadsereget nem igazán – Ivan Kaleta időnként, két sikkasztás között karóba húzatta politikai ellenlábasait, Rettegett Iván pedig szabályosan hadat viselt a tulajdon országa ellen, ha már Livóniában teljes kudarcot vallott. A végén még a saját fiát is megölte, hirtelen felindulásból. És akkor jött a legalább két ál-Dmitrij, az elsőt lefejezték, főbe lőtték, elégették máglyán és a hamvait kilőtték ágyúból a Vörös Téren Lengyelország felé. A második szegény csak a lábát törte, mikor kiugrott az ablakon a Kremlből, de azért felkötötték őt is. És még csak most jutunk el a Romanovokhoz! Mennyi önkéntes halott...

Tényleg, Nariskin elvtárs, mi is történt például Ivan Bolotnyikovval? Segítek: megvakították és utána vízbe fojtották. Pugacsovnak sem lett szebb a sorsa, szegény Sztyenka Razint meg, aki megcáfolta a földrajz összes törvényét, ugyanis sikerült neki a Donon észak-dél helyett kelet-nyugati irányba hajóznia, kerékbe törték, négybe vágták majd még meg is égették. Bár kétségtelen, hogy nem a navigációs képességei miatt történt, ami történt.

És még szóba sem hoztam a modernebb korokat, a dekabristáktól és a narodnyikoktól kezdve Kirovig és Szergo Ordzsonikidzéig, akit fogalmam sincs, miért kellett megölni, de szerintem csak azért, mert útban volt. Trockijt Mexikóban sikerült megjégcsákányozni, Szolzsenyicin valahogy túlélte, most éppen Akunyinra és Bikovra méltóztatnak vadászni, szóval sok az önkéntes halott.

Summa summarum: Nariskin elvtárs tétele szerint ez a sok ember mind önként halt meg, ugyanis ha másként döntenek, lehettek volna halhatatlanok is. Vagy hogy is van ez. Mert ha otthon maradnak a dácsán, akkor ugye, hajuk szála sem görbül.

Hát, az tagadhatatlan, hogy az ember halandó. Hanem viszont, ha a halálából még csúfot is űznek, az már valóban cinizmus.

Ennyit Nariskin elvtárs téziseiről.

Szele Tamás