Szolnoknál az osztrákok is láthatták, milyen egy igazi, magyar támadás

A második szolnoki ütközet 1849. március 5-én. Than Mór festménye
wikipedia
a második szolnoki ütközet 1849. március 5-én, Than Mór festménye
Fotó: Wikipédia / Közkincs
Vágólapra másolva!
A magyar honvédség 1848-49 fordulóján elszenvedett vereségsorozatát törte meg a szolnoki diadal. A tavaszi hadjáratot előkészítő magyar győzelemben Damjanich vörössapkásainak bátorságán túl a reggeli italosztásnak is elévülhetetlen szerepe volt.
Vágólapra másolva!

Pest feladása után Perczel Mór tábornok feladata a Debrecenbe vezető utak védelme volt. 1849. január 22-én elfoglalta Szolnokot, azonban miután Henrik Dembinszky altábornagy, – a Magyar Honvédség új főparancsnoka – a harcok befejezésére késztette, öt nappal később már ismét osztrák kézen volt a város. A környéket a Habsburg csapatok megerősítették és a Szolnokon állomásozóknak azt a feladatot adták, hogy támadás estén az Abony, illetve Cegléd környékén tartózkodó csapatokat támogassák.

Dembinszky elképzelése szerint a gróf Vécsey Károly és Damjanich János vezérőrnagyok által vezetett magyar csapatok Cibakháznál és Törökszentmiklósnál álltak volna fel, hogy együttesen támadják meg a szolnoki hidat. 

Ezzel elvonnák az ellenséges fővezér (Windisch-Grätz) figyelmét és az Eger-Hatvan-Gyöngyös-Buda vonal mentén az ellenség oldalába kerülnek. Noha a tervet a február 26-27-én vereséggel záródó kápolnai csata meghiúsította, a szolnoki hídfő támadását nem fújták le.

A támadás március 5-én Vécsey és Damjanich vezetésével indult el, szokatlanul nagy ködben, mely a magyar csapatokat segítette. A terv úgy szólt, hogy Cegléd felől Damjanich kezdi meg a támadást és az ellenséget a Zagyvának szorítja. Ezalatt Vécsey Szanda irányából támadja a szolnoki hídfőt. A támadásban összesen megközelítőleg 12.000 ember vett részt.

Wikipédia, Damjanich János vezérőrnagy
Damjanich János vezérőrnagy 
Fotó: Wikipédia / Közkincs / Wikipédia / Közkincs

Damjanich Cibakházánál átkelt a Tiszán, hogy megtámadja Leopold Karger vezérőrnagy nagyjából 6000 főből álló dandárját. Az Abonyban állomásozó Franz Ottinger vezérőrnagy dandárjával ugyan meg lehetett volna hiúsítani a támadást, azonban a különösen nagy köd a honvédeket segítette, így csak későn vették őket észre. Vécsey támadása azonban késett, és 7 órakora a szolnoki templomtoronyban lévő figyelő riadóztatott. 

Karger ekkor küldött futárt Ottingerhez, hogy segítséget kérjen, és mivel nem számított komoly támadásra a hídfő felől, a fő erőit a Tisza és a vasútvonal között állította fel.

A császári csapatok támaszpontja a vasúti indóház volt, ez elé állítottak fel egy hatfontos üteget. Damjanich serege ennek lőtávján belül nyomult előre, mire az tüzet nyitott rájuk. A 3. zászlóalj parancsnoka „félrehúzódj” jelzést adott válaszként, azonban a dobos, aki reggel a szokásosnál több pálinkát ivott – ennek hatására – érezvén a belső bátorság fellángolását, rohamra felhívó jelet vert. 

Erre a zászlóalj szuronyrohammal visszavonulásra késztette az üteget. Ezt látva a 9. (vörössapkás) honvédzászlóalj szemből rontott rá egy ellenséges lovasosztályra, melyet rövid harc után megfutamított. A rohamok olyan hevesen történtek, hogy az ellenséges gyalogság egy részét a Zagyvába szorították. 

Karger visszavonulását a lovasság fedezte. Azonban a folyamatosan érkező magyar és lengyel csapatokat nem tudták feltartani és a velük lévő lovasüteget magára hagyták a visszavonulás során. Az Abonyból beérkező Ottinger ekkor már nem tudott érdemi segítséget nyújtani, így rövid harc után visszavonult. 

Karger nagyjából. 680 főt, illetve 5 löveget vesztett, míg a magyar veszteség 300 fő körül volt. 

Wikipédia, A vörössapkások rohama Greguss Imre festményén
A vörössapkások rohama Greguss Imre festményén
Fotó: Wikipédia / Közkincs / Wikipédia / Közkincs

A csata számos pozitív utóhatással bírt. A magyar fél megszerezte az összes tiszai átkelőt, mellyel kezdeményezőképességet is nyert, valamint az osztrákok először láthatták azt, hogy milyen egy nagy volumenű magyar támadás. Ez az ütközet egyúttal a „dicsőséges tavaszi hadjárat” előképének is bizonyult.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.