Az amerikai választási év ismét megmutatja: nem a tények számítanak, hanem az érzékelés
Egy amerikai elnök számára többféle szerep nyitva állhat: lehet széles látókörű államférfi, a Kongresszussal folytatott tárgyalások mestere, nehéz időkben a hadsereg főparancsnoka, de lehet akár a televízióban szórakoztató művész is. Joe Biden elnök számára úgy tűnik, hogy mégis kihívást jelent, hogy választói ezek közül akár csak eggyel is azonosítani tudják, annak ellenére, hogy számos jogalkotási és diplomáciai eredményt ért el.
„Biden szándékosan visszafogta a kommunikációját, és nem erőltette rá magát óráról órára az amerikai népre, és azt hiszem, ez kezdetben jó szolgálatot tett neki. Az emberek akartak egy kis szünetet. Most azonban a választók úgy érzik, Biden hiányzik. Gyakran hangzik el, hogy nem tudják, mit csinál. Mire készül? És amikor a fókuszcsoportokban megkérdezik, hogy nevezzenek meg egy vívmányt, az emberek nagy része nem tud megnevezni egyetlen dolgot sem, amit az elnök első három évében tett. A Fehér Házból érkező narratíva soha nem jutott el a hírfolyamukba” – így összegezte a Joe Biden amerikai elnökkel kapcsolatban kialakult közhangulatot a The Wall Street Journalnek Rich Thau, egy pártoktól független közvélemény-kutató cég, az Engagious vezetője.
Miközben Donald Trump saját sneakermárka indítását jelentette be a közelmúltban – a Never Surrender High-Tops néven piacra dobott limitált szériás cipők 399 dollárba kerülnek majd – , addig Joe Biden elnökként sokkal kevésbé látható, leginkább előrehaladott korával és feltételezett mentális állapotával kapcsolatban szolgáltat témát, felmérések szerint a szavazók jelentős része nem érzi úgy, hogy képes lenne teljes mértékben ellátni elnöki feladatait.
Persze kétségtelenül rontják a megítélését az olyan hibák, mint például amikor az egyiptomi elnököt, Abdel Fattah al-Szíszit Mexikó elnökének nevezte, de ezek a tévesztések nem példátlanok, George W. Bushnál is többször fordultak elő hasonló bakik, és Donald Trump is híres ezekről, nemrég összekeverte a korábbi dél-karolinai kormányzót Nikki Haley-t a volt házelnökkel, Nancy Pelosival. Elemzők szerint azonban Biden hibái erősebben befolyásolják a róla kialakult véleményt. És nem is pusztán azért, mert 81 évesen a nemzet legidősebb hivatalban lévő elnöke, hanem
MERT ELNÖKKÉNT EGÉSZ EGYSZERŰEN NEM ALAKÍTOTT KI ERŐS VEZETŐI IMÁZST, ÉS NEM TUDOTT KIALAKÍTANI ÉRZELMI KÖTŐDÉST A VÁLASZTÓKKAL.
„Ez egy hatalmas probléma, a kutatásaink során is sokakkal találkozunk, akik megemlítik, hogy nem hiszik, hogy az elnöknek minden képessége megvan feladatai ellátásához” – mondta a WSJ-nek Rich Thau, az Engagious vezetője. Pedig Bidennek számos eredményét fel lehetne mutatni, akár a Kongresszuson belüli politikai munkáját nézzük, akár azt, hogy ő vezette a nyugati nemzeteket Oroszország ukrajnai inváziója elleni küzdelemben, a háborús övezetbe is elment. De ő volt az is, aki Izraelbe látogatott nem sokkal azután, hogy az október 7-ei Hamasz-támadások háborút indítottak a térségben. A választóknak azonban a felmérések szerint Bidenről mégsem ezek jutnak az eszükbe.
Sokan vélik úgy, hogy “valójában nem is ő a főnök”, a kormányzatban vagy a Kongresszusban is “más emberek mozgatják a szálakat”. Több demokrata szavazó úgy fogalmaz, hogy bár Biden tisztességes munkát végzett az elnökségben, például segítette az országot a Covid-járványból való kilábalásban, de “éleslátásának romlása” befolyásolja őt döntéseiben. „Tökéletes szellemi képességekkel kell rendelkeznie annak, aki az ország legmagasabb pozícióját, sőt a világ egyik legfontosabb pozícióját tölti be” – fogalmazták meg többen, és bár a demokrata fókuszcsoportokban valamivel elnézőbbek vele, ott is gyakran megfogalmazódik, hogy Biden szellemi képességei hanyatlóban vannak.
Gunner Ramer egy Trump-ellenes csoport, a Republican Accountability PAC politikai igazgatója szerint Biden életkora a választók fejében összefonódik a gazdasági elégedetlenséggel is. Ezek a szavazók frusztráltak az ország állapota miatt, különösen a közelmúltbeli magas infláció miatt, és egész egyszerűen nem érzik úgy, hogy az elnök alkalmas lenne arra, hogy jobb időkbe vezesse a nemzetet.
Nagy a frusztráció a gazdasággal kapcsolatban, és olyasvalakit akarnak támogatni, akiről kedvező véleményük van, aki képes a dolgokat véghezvinni. És a bizonytalan szavazók körében ez egészen biztosan nem Joe Biden, de sok ilyen szavazónak komoly fenntartásai vannak Trump támogatásával kapcsolatban is
– fogalmaz Gunner Ramer a lapnak.
A The Wall Street Journal felmérésében mindössze a válaszadók 14 százaléka vélte úgy, hogy Biden rendelkezik a legjobb fizikai állóképességgel ahhoz, hogy elnök legyen, míg 48 százalék erre a kérdésre válaszolva Trumpot jelölte meg. Ha ugyanezt a kérdést a szellemi állapot tekintetében tették fel, akkor az arány Biden esetében valamelyest javult, mert ott 29 százalékot ért el a válaszadók körében míg Trump itt 45 százalékos aránnyal végzett.
Biden jóval kevésbé is volt látható, mint elődei, ami megragadható abban is, hogy melyikük hány sajtókonferenciát tartott: míg Trump 54-et, Barack Obama 65-öt míg Biden csak 33-at. A jelenlegi demokrata elnök a médiának is kevesebb interjút adott, az viszont valamit javít az összképen, hogy a hivatalos feljegyzések szerint gyakrabban beszélget újságírókkal informálisan, mint a korábbi elnökök.
Az, hogy az amerikai elnökök a nyilvános viták és a populáris kultúra szereplőivé is válnak, nem mindig volt magától értetődő, ez az 1901 és 1909 között regnáló Teddy Roosevelt újítása volt. A nyilvánosság hatalmát használta fel, hogy nyomást gyakoroljon a Kongresszusra, például a trösztellenes törvényekkel kapcsolatban. A hivatalától kapott emelvényt szószéknek csúfolta, és mestere volt annak, hogy a korabeli tömegmédia, az újságok számára ellenállhatatlanul szenzációs pillanatokat teremtsen: egy alkalommal egy tengeralattjárót vitt a New York-i Long Island öbölbe, hogy támogatást szerezzen a haditengerészet új víz alatti technológiájának.
„Korábban az elnökök nem csináltak ilyet. A beszédeik mindig ünnepélyesek voltak, mint manapság a július negyedikeiek. Nem úgy hangzottak, hogy na tessék, ez itt a programom” – fogalmazott a WSJ-nek David Greenberg a téma szakértője, a Rutgers Egyetem történészprofesszora.
A későbbi évtizedekben aztán kialakult a „személyes elnökség” koncepciója is: az olyan elnöké, aki lehet bizalmas, vigasztaló vagy szórakoztató, de egyben hiteles vezető is. Ezt a stílust Franklin Delano Roosevelt kandalló melletti rádiós beszélgetései, John F. Kennedy viccelődő és jó hangulatú sajtótájékoztatói mellett stílusos személyisége és Ronald Reagan fanyar humora honosították meg. Richard Nixon elnökválasztási kampányai között zongorázott a televízióban. Elnökjelöltként Bill Clinton pedig késő esti televíziós műsorokban szaxofonozott.
„A láthatóság a munkával kapcsolatos elvárások részévé vált. Egy olyan elnök, aki nagyon jó a színfalak mögött, a külföldi vezetőkkel, a saját segítőivel a politika és a diplomácia átgondolásában, sőt a Kongresszussal való bánásmódban is, az a munkájának csak egyik felével van kész, mert ezek a képességek nyilván szükséges, de nem biztos, hogy elégségesek ahhoz, hogy a teljes elnöki képet jól közvetítsék” – fogalmaz a történész aki mindazonáltal úgy véli, hogy Biden az utóbbiakat jól lehozta.
Egyes elemzők szerint az erőteljes nyilvános személyiség kialakítása kétségkívül nehézségeket jelentett Biden számára, de tudatos koncepció is lehetett a visszafogottság mögött a folyamatosan jelen lévő Trump négy éve után. Mostanra viszont ez már inkább hátránnyá vált.
Sokakat aggasztanak azok a videók is az Instagramon, amelyeken Biden kártyákat olvas fel, azt a következtetést vonják le, hogy az elnökük nem ura a helyzetnek. Ezek a szavazók Trump és a független Robert F. Kennedy Jr. között fognak dönteni az idei választásokon. „Tényleg nem tudom, mennyire irányítja ezt az országot, az alapján, amit látunk, és ahogyan nyilvánosan beszél” – fogalmazzák meg egyre többen az Egyesült Államokban.
Ez pedig nem a legbíztatóbb vélekedés egy regnáló elnökről közvetlenül a választási küzdelmek finise előtt.
(Borítókép: Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke, forrás: AP Photo)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
