Háttérzene háborúhoz – Ijesztően radikalizálódik az izraeli populáris zene

Izraelben a zene a nemzeti identitás szerves része, a tradicionális zsidó népzenétől a legfrissebb nyugati trendeket importáló popslágerekig. Mint kulturális összetartó erő, a zene a mindenkori hatalom támogatását is élvezi a közös éneklések szervezésétől a részvételig az Eurovíziós Dalfesztiválon. A háborúban álló ország zenéjében is ijesztően radikalizálódik: a gázai konfliktus kitörése óta vezeti az izraeli slágerlistákat a Harbu Darbu című szám, amelyben k a „patkányok” (palesztinok) teljes megsemmisítésére, azaz népirtásra buzdítanak. Ahhoz is Jichák Hercog államfőnek kellett megszólalnia, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon indított dal valamivel enyhébb szövegét megváltoztassák.

Az izraeli–palesztin háború kitörése után alig egy hónappal a Ness & Stilla popduó Harbu Darbu című dala került az izraeli hallgatottsági listák élére, a YouTube-on jelenleg 20 millió megtekintésnél tart. De miről is szól ez a dal?

Előre felhívnám az olvasó figyelmét, hogy megrázó sorok következnek. Azonban fontosnak tartom leírni ezeket úgy, ahogy a szerzők előadják, mert itt nem szabad teret engedni a szabad asszociációknak, ezért pontosan idézni fogom, milyen szavakkal illeti két fiatal izraeli popsztár az embertársaikat – igaz, ők nem tekintik őket embereknek, ami a dal értelmezése során ki fog derülni –, vagyis a palesztinokat.

A dal címe szíriai-arab gyökerű, héberben a jelentése „az ellenség megsemmisítése”/ „kardok és csapások”. Ez egyfelől utalás a szerzők részéről az izraeli hadművelet elnevezésére (Operation Iron Swords). Másfelől viszont Shayna Weiss, a bostoni Brandeis Egyetem Izrael-tanulmányokat oktató és kutató professzora szerint nem meglepő, hogy a szerzők ilyen címet adtak a daluknak, ugyanis a legtöbb izraeli az Izraeli Védelmi Erők (IDF) kötelékében, a katonai szolgálaton keresztül ismeri meg az arab nyelvet, ami így hozzájuk egyfajta „militarizált” formában érkezik meg.

Az első sorban mindjárt egy metaforát találunk, amelyben a palesztinokat egy csapat patkányhoz hasonlítják, ahogy azok az alagutakból törnek a felszínre. Ezek a patkányok, akiket a következő sorokban bolondoknak hívnak, próbálják elbátortalanítani az izraelieket. Azonban a duó férfi tagja, Ness felhívja a hallgatók figyelmét, hogy „nem lesz kegyelem”.

„Az egész hadsereget rátok uszítottuk, és esküszöm, hogy nem lesz kegyelem.” Még egy leköpés után a refrénhez érünk, amiben a rapper az IDF különböző földi és légi egységeinek a nevét sorolja, a gyalogságtól a hírszerzésen át a vadászbombázókig, majd tüzelésre utasítja őket. „Minden egység készen áll? (Figyeljetek!) Golaniak (Egy, két, lőj!) Nahal Brigád (Egy, két, lőj!)…”

A refrént követően megszólal a duó női előadója, Stilla is, aki a verzéje első pár sorában az egyenruhás izraeli (férfi) katonák szemet gyönyörködtető, minden nő által csodált látványát emeli ki, majd megjegyzi, hogy számára a „Szabad Palesztinát!” úgy hangzik, mintha a hétvégi piacon épp kiárusítás lenne. A következő sorokban ő is büszkélkedik a gyors mobilizációval – azt a dal egésze alatt nem említik, hogy volt képes a Hamász a világ egyik legjobban őrzött területét határoló kerítéseket buldózerekkel ledönteni, és vajon hol volt ekkor a Moszad –, majd ő is lövésre utasít. „Anyáért és apáért, a frontvonalon harcoló barátaimért, egyet nagyiért, egyet nagypapáért. A Gáza mellett élő gyerekek neveit írjuk a töltényhüvelyekre!”

A bridge-ben (átkötő rész) először izraeli katonák fegyvereire karcolt X-eket vizionál a szerző, amik egyenként a meggyilkolt palesztinokat szimbolizálják. „Még egy X a fegyverre, mert minden kutya megkapja a büntetését a végén… várjátok, hogy rátok hulljon, ribancok.” Majd egy felsorolásba kezd, amelyben a többi között említi Dua Lipa énekesnőt, a visszavonult libanoni-amerikai pornósztárt, Mia Khalifát, valamint Bella Hadid modellt – pár név azon hírességek közül, akik nyilvánosan elítélték Izrael „önvédelmét”, ezt a palesztinok ellen irányuló népirtásnak nevezték –, miközben megismétli, hogy „minden kutya megkapja a büntetését a végén…”.

hiszen a jelenleg is zajló gázai konfliktus az elmúlt évtizedek egyik legkegyetlenebb közel-keleti háborúja. Gázában október óta csaknem 360 ezer lakást, 392 oktatási intézményt, 267 vallási épületet bombáztak le, és február 16-ig 99 újságírót gyilkoltak meg. Legkevesebb 29 954 palesztin, közülük 12 300 gyermek és 8400 nő vesztette életét. Továbbá több mint 70 325-en sebesültek meg, közülük 8663 gyermek és 6327 nő. Friss információk szerint az izraeli fél 1139 halottat és 8730 sebesültet tart nyilván.

A háború brutalitását dicsőítő és fegyverragadásra buzdító szélsőjobboldali cionista dal szerepelt első helyen 2023 novemberében és decemberében Izraelben a leghallgatottabb dalok között. A dal egyszerre szól az izraelieknek és a palesztinoknak. Az izraelieknek bátorításként szolgál, a palesztinoknak pedig elrettentésként. Elvitathatatlan a daltól, hogy rengeteg izraeli tudott ezzel rezonálni, mert tökéletesen rájátszik az izraeli polgárok félelmére és szomorúságára, mely érzelmeket pusztító dühhé és haraggá kívánják a szerzők átkonvertálni. Már most azt mondhatjuk, meglehetősen sikeresen.

Azonban fontos kiemelni, hogy ezen az egy dalon kívül rengeteg ehhez hasonló szól még az izraeliek rádiójából. A Harbu Darbu nem pusztán egy egyszeri hang, csak a legharsányabb hang izraeli popzenében. Számos ehhez hasonló dallal találkozhatunk, amelyen talán nem olyan agresszivitással szólnak a jelenlegi konfliktusról, mint a Harbu Darbu, mégis, szellemiségükben egyeznek vele. Egy ilyen dalt, a visszafogottabb, szellemiségében és mondanivalójában mégis hasonló October Raint nevezte Izrael idén az Eurovíziós Dalfesztiválra. Eden Golan dalának szerző azt próbálja megmutatni, milyen szörnyű a háború az izraelieknek. „There’s no air left to breathe” – vagyis nem kap levegőt szeretett népe. Érdekes a dal írójának a világról és a helyzetről való percepciója, mintha csupán ők lennének „az elfojtottak” ebben a már 76 éve tartó konfliktusban. A lezárásban elhangzó, „Mindannyian jó gyerekek voltak” sorban a dal szerzője vélhetően a meggyilkolt izraeli gyerekekre gondol. De vajon a válaszcsapások során elhunyt palesztin gyerekek nem voltak jók?

Már ezért kérdéses, hogy részt vehet Izrael a nemzetek együttélését hirdető páneurópai dalversenyen, amelyről korábban a háborús agresszor Oroszországot már kizárták. Számos zenész szólított fel nyilvánosan Izrael részvételének bojkottjára, a finnek és az izlandiak távolmaradásukat is kilátásba helyezték, ha Izrael részt vehet az Eurovízión. Február 21-én azt közölte a versenyt szervező Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU), hogy megfontolásra vették az October Rain kizárását politikus szövege miatt. Alternatívaként Izrael ugyan küldött egy másik dalt, Dancing Forever címmel, azonban azóta ezt is elutasították, így jó úton haladt, hogy kitiltás helyett önmagukat diszkvalifikálják a versenyről. Az ügyben megszólalt Jichák Hercog izraeli elnök, mondván, az lenne a jó, ha az ország büszkén állhatna ki a világ elé akkor is, ha ellenségei mindent megtesznek, hogy bojkottálják a részvételét, szóval az izraeli köztelevízió kérésére a szervezők vasárnap jelezték, hogy átírják az October Rain szövegét.

A 2024-es Eurovíziós Dalfesztivált május 7-11. között a svédországi Malmö városában rendezik.