Egy férfi az interneten keresett szeretőt, mire egy nő meg akarta ölni

Dave Kroupa, egy átlagos autószerelő a harmincas évei közepén járt, amikor tönkre ment a házassága, a válása után pedig egy nebraskai kisvárosban kezdett új életet. Úgy döntött, kihasználja a szingli léttel járó szabadságot, online ismerkedett, nem az elköteleződés céljából, csak futó kapcsolatokra vágyott. Meg is ismert két nőt, az egyikük azonban váratlanul arra kérte a néhány hetes viszonyuk után, hogy költözzenek össze. A férfi határozott nemet mondott és fogalma sem volt, mindezzel mit szabadít magára.

Idővel pedig a férfi egykori feleségét és a gyerekeit is fenyegetni kezdte.

A szerelő pedig teljesen tehetetlen volt, olyannyira, hogy kifejezetten bosszantó nézni, ahogyan a helyzet egyre inkább kiélesedik, a férfi pedig teljesen cselekvésképtelen, még a legalapvetőbb biztonsági óvintézkedéseket is alig teszi meg és a rendőrség is sokáig képtelen volt mit kezdeni az üggyel, annál is inkább, mert a zaklató nőt soha, senki nem látta már hosszú hónapok óta, eltűntként tartották nyilván, így lényegében egy kísértetet üldöztek.

Amikor a a dokumentumfilm eljut a fentiekben felvázolt pontjaihoz, még a játékidő felénél sem járunk, aztán ahogy haladunk tovább, olyan elképesztő fordulatok követik egymást, hogy kapkodjuk a fejünket és alig hisszük el a látottakat.

Ugyanakkor sajnáljuk is, hogy nem játékfilmként vagy sorozatként dolgozták fel a témát, mint például Jeffrey Dahmer esetében, mert ebből a történetből olyan párkapcsolati horror sülhetett volna ki, hogy például David Finchertől a Holtodiglan is egészen biztos elvonulna a sarokba szégyenkezni.

Ezzel szemben a Szerető, zaklató, gyilkos a lehető legkonvencionálisabb módon, ,,beszélő fejek” mentén meséli el a sztorit, vizuális tekintetben nem erőltették meg magukat az alkotók. A film nem nyújt nagyobb élményt, mintha egy hagyományos riportcikk keretében, írott formában tálalták volna. Szerencsére azonban a történet olyannyira izgalmas, hogy így is magával ragadja a nézőt, lassan építkezik, az első felében egy hagyományos zaklatásos esetet ismerünk meg, de ahogyan egyre megdöbbentőbb részletek derülnek ki, úgy szögeznek a kanapéhoz a fordulatok.

Ennek ellenére az alkotás némi ürességérzetet hagy maga után. A címszereplő nő viselkedése több szempontból is logikátlan és teljesen mértékben érthetetlen, és bár valószínűleg az alkotók nagyon szerették volna, ha ő is interjút ad a filmben, nem vállalta el a szereplést, de épp ezért legalább egy hasonló problémákra specializálódott pszichológust megszólaltathattak volna, aki feltárja, mi is járhatott a nő fejében, milyen személyiségtorzulások motiválhatták.

Ennek hiányában egy bulváros sztorit kapunk csupán, ami valóban elképesztő, viszont egy rendkívül szélsőséges és egyszeri eset. Így az egészből lényegében nem következik semmi, nem vonnak le a készítők semmiféle tanulságot, azaz a puszta szórakoztatáson túl nem ad semmit a dokumentumfilm – pedig ennek a műfajnak pont ez lenne a feladata.