Ó, az én próféta lelkem... sóhajtanék fel már sokadszor is, ha a helyzet egyértelmű volna, csakhogy nem az. Arról van szó, hogy a tegnapi írásomban a Versztka optimista kicsengésű elemzése után megjegyeztem: nem zárható ki, hogy a transznisztriai képviselők mégis Moszkvától kérnek segítséget Moldova ellen. Nos: így is történt.
(Képünk illusztráció)
Az orosz sajtóban nagy a csend a dologról, illetve a segítségkérés tényét mindenhol megemlítik, a TASZSZ hírügynökség még kivonatosan bár, de közli is magát a segélykérő üzenetet (zavarban vagyok, mert nem tudom minek nevezni, diplomáciai szempontból semmiféle kategóriába nem fér bele), a kevés eddigi reakcióról is beszámolnak, igen szűkszavúan, de ennél többet sem az ellenzéki, sem a Kremlhez tartozó orosz média nem nagyon ír, aminek oka van. Éspedig az, hogy Putyin épp ma tartja éves beszédét a Szövetségi Tanács tagjai és más, válogatott orosz közéleti személyiségek előtt (ilyenek például a történelmi egyházak vezetői, prominens közszereplők, stb.) és mindenki tőle várja, hogy eldöntse: ezzel most már mi legyen? Márpedig az a beszéd még nem hangzott el, így egyelőre sötétben tapogatózunk.
De legalább nem tapogatózok egyedül. Az egyetlen használható elemzést az ISW közölte, ennek alapján írom én is a magamét, saját megjegyzésekkel, melyeket majd csillaggal jelölök. Akkor lássuk, mi a helyzet és mi várható?
Az oroszbarát moldovai szakadár Dnyeszteren túli régió február 28-án tartotta a Dnyeszteren túli képviselők hetedik kongresszusát, és egy sor olyan határozatot fogadott el, amelyek célja valószínűleg az, hogy a Kremlnek indoklást adjanak a Moldovával szembeni lehetséges eszkalációs lépések széles skálájához – olyan lépésekhez, amelyeket a Kreml azonnal is és hosszú távon is folytathat. A Dnyeszteren túli képviselők kongresszusa hét határozatot fogadott el, köztük egy, az orosz Állami Dumához és a Föderációs Tanácshoz intézett kérelmet, hogy Oroszország „védje meg” Dnyeszteren túlit, válaszul a Moldovából állítólag egyre növekvő nyomásra. A transznisztriai tisztségviselők kifejezetten a „zascsita” (защита) szót használták kérésükben, amely egyszerre jelent „védelmet” és „támogatást”, valószínűleg azért, hogy megteremtsék a lehetőséget a Kreml számára, hogy a „védelmet” katonai értelemben tekintse, ha úgy dönt. A Dnyeszteren túli tisztviselők az orosz „védelem” iránti kérésükben a Dnyeszteren túli orosz „békefenntartó misszió” kötelezettségeire és az állításuk szerint Dnyeszteren túli területen tartózkodó mintegy 220 000 orosz állampolgárra hivatkoztak. A transznisztriai képviselők célja valószínűleg az, hogy ezek a felhívások alapul szolgáljanak bármilyen lehetséges orosz beavatkozáshoz a Dnyeszteren túli területen és Moldovában rövid vagy hosszú távon, mivel összhangban vannak a korábbi beavatkozások orosz indoklásával, leginkább az ukrajnai invázióéval. A Kreml egyre inkább támogatja az Oroszország „külföldi honfitársakról” szóló retorikáját, amelybe beletartoznak az orosz nemzetiségű oroszok és oroszul beszélők is, hogy tovább igazolja az ukrajnai háborúját, és valószínűleg információs feltételeket teremt a provokációkhoz azokban az országokban, ahol orosz „honfitársak” élnek. A Kreml a „külföldi honfitársak” védelmének eszméjét arra is felhasználta, hogy igazolja, hogy az orosz csapatok 1992 óta megszállva tartják a Dnyeszteren túli területeket, és a Dnyeszteren túli képviselők felhívásokat intéztek az orosz állampolgársággal rendelkező Dnyeszteren túli lakosokkal kapcsolatban, hogy további információs feltételeket teremtsenek a Kreml számára a Dnyeszteren túli és moldovai orosz tevékenységek eszkalálására. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter már február 14-én kijelentette, hogy Oroszország „aggódik” a Dnyeszteren túli orosz állampolgárokért, és „nem fogja hagyni, hogy egy újabb nyugati kaland áldozatai legyenek”.
A Dnyeszteren túli Képviselők Kongresszusa külön felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ) és az Európai Parlamentet, hogy állítsák le a Dnyeszteren túli jogok és szabadságok állítólagos, Moldova általi megsértését, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ), hogy Moldovát „megfelelő párbeszédre” ösztönözze, a Független Államok Közösségét (FÁK), hogy akadályozza meg a Dnyeszter menti eszkalációt, és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát (ICRC), hogy biztosítsa a Dnyeszteren túli lakosok jogait. Arra is felszólították a résztvevőket, hogy térjenek vissza a Dnyeszteren túli konfliktus 5+2-es tárgyalási folyamatához, amelyben Oroszország, Ukrajna, a Dnyeszteren túli terület, Moldova és az EBESZ közvetítőként, az Európai Unió (EU) és az USA pedig megfigyelőként vesz részt.* A többoldalú, különböző szervezetekhez intézett és tárgyalási formákhoz kötött felhívások célja, hogy a Moldovától különálló, szuverén entitásként legitimálják Dnyeszteren túli területet anélkül, hogy a függetlenségére vonatkozó követeléseket sürgetnék, miközben a Kreml számára előkészített ürügyet biztosítanak az eszkalációra és a beavatkozásra, mind Oroszország, mind mások nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése nevében. A Dnyeszteren túli Képviselők Kongresszusának az orosz vezetésű FÁK-hoz intézett felhívása értelmezhető úgy is, hogy a FÁK-nak lehetővé teszi, hogy „megakadályozza az eszkalációt” mind Moldovában, mind Dnyeszteren túli területen, mivel nem határozza meg a Dnyeszter egyik partját sem. A fellebbezésnek a transznisztriai jogok és szabadság védelmére való összpontosítása valószínűleg arra irányul, hogy lehetőséget biztosítson a Kreml számára, hogy hasonló narratívát alkalmazzon az „oroszok” elleni „diszkrimináció” és "népirtás" megakadályozásáról Moldovában, amint a Kreml tett Ukrajna teljes körű inváziója előtt és alatt.
*Megjegyezném, ez arra is alkalmas, hogy ha fordul a kocka és esetleg felelősségre vonnák a képviselőket a kérelem miatt, mondhassák azt, miszerint „ők az egész világ minden illetékes szervének segítségét kérték, nem csak Moszkváét”, így mentesülhetnek formai alapon a hazaárulás vádja alól. Nagy sakkjátékosok élhetnek Tiraszpolban, sok lépéssel előre gondolkodnak.
A Kreml illetékesei és szócsövei továbbra is információs feltételeket teremtenek a Transznisztria és az oroszbarát moldovai autonóm régió, Gagauzia felhasználására Moldova destabilizálására, de még nem jelezték, hogyan és milyen konkrét céllal kívánják kihasználni ezeket az információs feltételeket. Ezek a transznisztriai felhívások nem szólítják fel az orosz erőket konkrét akciók végrehajtására, és valószínűleg általánosan vannak meghatározva, hogy a Kremlnek a lehető legszélesebb körű cselekvési lehetőségeket biztosítsák a Moldova destabilizálására irányuló eszkalációk és beavatkozások számára. Ezek a transznisztriai felhívások szintén nincsenek időben behatárolva, és lehetővé teszik a Kreml számára, hogy a különböző felhívásokkal akkor foglalkozzon, amikor azt szükségesnek vagy célszerűnek ítéli. Gyaakorlatilag hosszú távú indoklást adnak a Kremlnek arra, hogy az ukrajnai háború kimenetelétől függetlenül folytassa a Moldovával szembeni eszkalációkat és beavatkozásokat.
A Kreml a Dnyeszteren túli Képviselők Kongresszusát követően még nem jelezte az eszkaláció közvetlen módját, bár Vlagyimir Putyin orosz elnök február 29-én az orosz Szövetségi Gyűlés előtt tartott beszédében reagálhat a dnyeszteren túli kérésekre. 28-án az orosz Külügyminisztérium a Dnyeszteren túli Képviselők Kongresszusának felhívására reagálva arról számolt be, hogy a Dnyeszteren túli lakosok és az orosz „honfitársak” érdekeinek védelme Oroszország egyik prioritása, és ígéretet tett arra, hogy „gondosan megvizsgálja” a Dnyeszteren túli kéréseket. Az orosz Állami Duma FÁK-ügyekkel foglalkozó bizottságának első elnökhelyettese, Konsztantyin Zatulin kijelentette, hogy a Duma Putyinnal és az orosz külügyminisztériummal konzultálva megvizsgálja a transznisztriai javaslatokat, amint azok hivatalosan is megérkeznek. Alekszej Csepa, az orosz Állami Duma Nemzetközi Ügyi Bizottságának első elnökhelyettese kijelentette, hogy a Dnyeszteren túliak Oroszországhoz intézett felhívásai gazdasági segítségre vonatkoznak, és jelenleg nincs szó arról, hogy Oroszország katonai segítséget nyújtana a Dnyeszteren túliaknak. Oroszországnak mindenképpen nehéz lenne konkrét katonai segítséget nyújtani a Dnyeszteren túliaknak, mivel az ország tengerparttal nem rendelkezik, és egyik oldalról Ukrajna, a másik oldalról pedig Moldova (és azon túl Románia) határolja. Csepa hozzátette, hogy a Dnyeszteren túli kérések hozzájárulnak majd a „gyorsabb döntéshozatalhoz” Oroszország részéről. Az Orosz Föderációs Tanács Nemzetközi Ügyi Bizottságának első elnökhelyettese, Vlagyimir Dzabarov kijelentette, hogy a Föderációs Tanács fontolóra veszi humanitárius támogatás nyújtását Dnyeszteren túli területnek, de a „politikai kérdés” (valószínűleg Dnyeszteren túli terület politikai státuszára utalva) „egyelőre kikerült az egyenletből”.
A Kreml felhasználhatja a Dnyeszteren túli Képviselők Kongresszusának eredményeit arra, hogy a lehetséges reakciók egész sorát igazolja, amelyek nem zárják ki egymást. A legvalószínűbb cselekvési irány az, hogy a Kreml a kongresszust ugródeszkaként használja fel a hibrid műveletek fokozására, amelyek célja Moldova destabilizálása és további polarizálása a Moldova Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalásai és a közelgő moldovai elnökválasztás előtt, melyekre 2024 júniusában, illetve novemberében kerül sor.** A legveszélyesebb cselekvési irány, hogy a Kreml a jövőben Dnyeszteren túli terület hivatalos annektálása mellett dönthet, hogy hosszú távon igazolja a Moldova elleni katonai beavatkozást.
**Nos, igen, ez megint egy csiki-csuki helyzet. Ha ugyanis Maia Sandu kormánya valamiféle kompromisszumot köt, és visszavonja a vámszabályozást, lőttek az uniós tagságnak, ha nem köt, akkor valahogyan eszkalálódhat a helyzet. Ráadásul ne feledjük az őszi elnökválasztásokat sem: a transznisztriai lakosság ugyan függetlennek tartja magát Chișinăutól, de ettől még moldovai állampolgár is, hiszen mindenkinek megvannak a moldovai iratai, szavazhatnak: a Kreml pedig ezt a szavazótömeget irányított voksolás útján felhasználhatja arra, hogy egy neki jobban tetsző, oroszbarát jelöltet választasson meg vagy legalábbis megzavarja a választás menetét.
De lássuk a várható lehetőségeket.
Első lehetőség: A Kreml dönthet úgy, hogy a február 28-i kongresszust követően nem tesz semmilyen lépést, és hagyja, hogy a Dnyeszteren túli területek és Moldova közötti status quo továbbra is fennmaradjon. Ha Putyin egy bizonyos időkeretet irányoz elő a moldovai orosz beavatkozás kialakítására, és a Dnyeszteren túli hatóságok ezt az időkeretet igyekeznek lerövidíteni kéréseikkel, akkor Putyin úgy dönthet, hogy nem hajlandó kihasználni a Dnyeszteren túli kéréseket, és a közeljövőben megtagadja a cselekvést vagy akár a kérések elismerését. Putyin azonban dönthet úgy is, hogy egy későbbi időpontban foglalkozik a kérésekkel.
Második lehetőség: A Kreml fokozott diplomáciai nyomást gyakorolhat Moldovára, hogy vonja vissza a 2024. január 1-jén hatályba lépett, nemrégiben elfogadott vámkódexet. A Dnyeszteren túli tisztviselők következetesen Moldova új vámszabályait jelölték meg a moldovai hatóságokkal szembeni közelmúltbeli panaszaik lényegeként, és az új vámszabályokat továbbra is Moldova Dnyeszteren túliak elleni „gazdasági háborújának” részeként határozzák meg, mint kulcsfontosságú kérdést, többek között a február 28-i kongresszuson is így történt. A Kreml dönthet úgy is, hogy további gazdasági támogatást nyújt Transznisztriának humanitárius segély, pénzügyi támogatás vagy új kereskedelmi megállapodások révén, azon erőfeszítései részeként, hogy további nyomást gyakoroljon Moldova gazdaságára, és arra kényszerítse Moldovát, hogy kapituláljon a transznisztriai követelésekkel szemben, hogy vonja vissza Moldova új vámkódexét. A moldovai vámkódex módosításai viszont alapvető fontosságúak Moldova uniós szabályozásokhoz való igazítása szempontjából, Moldova uniós tagság felé vezető útjának részeként.***
***Ne feledjük a helyzet gazdasági és energetikai vonatkozásait. A moldovai és a transznisztriai gazdaság akarva-akaratlanul, de össze van kötve, egymás nélkül nem létezhetnek, az erőművek például mind a Dnyeszter moldovai oldalán vannak, ám ebből eddig kizárólag Transznisztria profitált: hogy mégsem virágzott fel a gazdasága, az leginkább annak köszönhető, hogy oligarchák kezében van (illetve egyetlen család irányítja). Moszkva pedig kizárólag azért hajlandó fosszilis energiahordozókat eladni Chișinăunak, mert ha nem tenné, az oroszbarát Tiraszpol is energia nélkül maradna. Ezt a kényes egyensúlyt borította fel a vámkódex, ugyanis az megfosztja a transznisztriai gazdaságot az eddigi haszna jelentős részétől – ugyanis a kereskedelem és az ipar, de még a mezőgazdaság is csak az eddigi viszonyok között lenne nyereséges. Chișinău kaphat fosszilis energiahordozókat a Moldovával nagyon jó kapcsolatokat ápoló Románián keresztül (sőt, magától Romániától) is, de ezen túl már nem lesz kénytelen megosztani a forrásait a rajta élősködő kis Transznisztriával. Ezért a nagy riadalom: gyökeresen megváltoztak a gazdasági körülmények.
Harmadik lehetőség: A Kreml a jövőben megkísérelhet további katonai segítséget is küldeni a transznisztriai erőknek, bár jelenleg nem világos, hogy Moszkva miként reméli, hogy katonai felszerelést vagy személyi állományt szállíthat Transznisztriába. Ha a Kreml úgy dönt, hogy a „védelmet” katonai értelemben gondolja, Oroszország katonai segítséget küldhetne további orosz „békefenntartók” vagy katonai felszerelés és fegyverek formájában Transznisztriába. Nem világos, hogy Oroszország hogyan szállítaná ezt az anyagot Dnyeszteren túlra, mivel Oroszországnak valószínűleg ukrán vagy román (NATO) légtéren keresztül kellene légihidat létesítenie, vagy megkísérelnie egy nagyszabású szárazföldi hadműveletet az Odesszai Területen keresztül, amit az orosz erők nagy valószínűséggel nem fognak végrehajtani, mivel ez elvonná a személyzetet a Kelet-Ukrajnában folyamatban lévő támadó műveletektől, és valószínűleg mindenképpen kudarcot vallana.****
****És most bánja rettenetesen a moszkvai Védelmi Minisztérium, hogy leselejtezte a valóban meglepő külsejű ekranoplánokat, melyek nagy kapacitású, a párnahatást felhasználó, alacsonyan szálló, gyors katonai szállítógépek voltak: a Fekete-tenger felől ilyen eszközökkel talán elérhető volna a transznisztriai térség, lehetséges volna akár személyi állomány, akár tüzérség vagy harckocsik telepítése is. Csak ezek már mind szétrohadtak (eredetileg sem volt nagyon sok belőlük) és újakat építeni rengeteg időbe és tengernyi pénzbe kerülne. Kellett nekik selejtezni a kilencvenes években.
Legvalószínűbb lehetőség: A Kreml fokozhatja a moldovai politika és társadalom destabilizálására és további polarizálására irányuló hibrid műveleteket az Európai Unió és Moldova közötti 2024. júniusi csatlakozási tárgyalások és a 2024. novemberi moldovai elnökválasztás előtt, hogy veszélyeztesse és késleltesse Moldova jövőbeli uniós csatlakozását. Az EU 2023. december 14-i bejelentése a Moldovával folytatott tagsági tárgyalások megkezdéséről valószínűleg kiváltotta a Kreml előkészületeit egy Moldova elleni lehetséges hibrid műveletre, és hogy a Kreml valószínűleg fokozni fogja a félretájékoztatási műveleteket, amelyekben azzal vádolja a Nyugatot, hogy oroszellenes hibrid háborút folytat Moldova ellen és/vagy azzal vádolja Moldovát, hogy civilek megtámadására készül a Dnyeszteren túli régióban.
Legveszélyesebb lehetőség: A Kreml dönthet úgy, hogy a jövőben hivatalosan is annektálja Transznisztriát, hogy hosszú távon igazolja a Moldova elleni katonai beavatkozást. A Kreml korábban hasonló indokokkal, különösen a külföldön élő orosz állampolgárok és „honfitársak” védelmével indokolta a Grúzia és Ukrajna elleni katonai beavatkozást. Nem figyelhetőek meg egyértelmű jelek arra vonatkozóan, hogy Oroszország katonai előkészületeket tenne a Dnyeszteren túli vagy moldovai beavatkozásra. Az orosz katonai beavatkozás kihívást jelentene Oroszország számára, mivel Moldova (és Dnyeszteren túli terület) tengerparttal nem rendelkezik, és csak Románián vagy Ukrajnán keresztül érhető el. A jelenleg Dnyeszteren túl állomásozó orosz erők veszélyeztethetik Moldova stabilitását, de az ISW nem észlelt arra utaló jeleket, hogy erre készülnének.
Egyelőre itt tartunk, míg Putyin meg nem szólal. Mindenesetre új válsággóc kezd kialakulni a posztszovjet térségben. És ez nem jó hír.
Utóirat: véget ért Putyin beszéde, volt benne szó mindenről, atomjégtörőtől gazdaságig, egyvalamiről nem mondott semmit, és ez a transznisztriai helyzet. Egyelőre tehát marad a találgatás.
Szele Tamás
