Vihar készül a Dnyeszteren túl, de az is lehet, hogy csak egy kis csendes eső várható – estére meglátjuk, kérte-e Transznisztria a mai összképviselői kongresszuson a felvételét az Oroszországi Föderációba, avagy sem. Ha kéri, az érdekes, új helyzetet teremt, ha nem, akkor sem marad minden a régiben... de lássuk, mit ír erről a „Versztka” elemzése?

(Képünk illusztráció)

Mi történt?

Az el nem ismert Dnyeszteren túli Moldovai Köztársaság (TMR) vezetője, Vadim Krasznoszelszkij kongresszus megtartását jelentette be. A kongresszus összehívásáról szóló üzenet február 19-én jelent meg a transznisztriai vezető honlapján. A közlemény a kongresszus összehívásának okát is leírta – a „Moldovai Köztársaság részéről érkező nyomás miatt, amely jogsértő és rontja a dnyeszteren túliak társadalmi-gazdasági helyzetét”. Két nappal később a tartományi parlament (Legfelsőbb Tanács) február 28-ra tűzte ki a rendezvény időpontját.

A helyi hatóságok a nyomást a Moldovai Köztársaság részéről az évtizedek óta érvényben lévő szokásos játékszabályok megváltoztatásának nevezik. Moldovában 2024 januárjában új vámkódex lépett hatályba. Ebből hiányoznak a vámmentességet élvező transznisztriai cégek korábbi kiváltságai. Chişinău a moldovai kormány 2024-re szóló cselekvési tervéből ítélve a közeljövőben további lépéseket is tesz. Nevezetesen elkezdi kiszámlázni a környezetszennyezésért a transznisztriai vállalatoknak járó bírságokat, és megtiltja, hogy a transznisztriai rendszámmal ellátott autók a moldovai országutakon közlekedjenek.

A központi moldovai kormány által nem ellenőrzött Dnyeszteren túli területnek saját szimbólummal ellátott autórendszámtáblái vannak, saját pénzneme van, a Dnyeszteren túli rubel, és saját útleveleket használ. A Dnyeszteren túli rendszámmal rendelkező autók most még szabadon közlekedhetnek Moldovában, de nem léphetnek be az EU-ba vagy Ukrajnába.

A Chişinău által már megtett lépések és a tervezett intézkedések nem felelnek meg Tiraszpolnak. „Chisinau évről évre növeli a politikai és gazdasági nyomást Transznisztriára, megsértve népünk jogait és érdekeit” – mondta Vadim Krasznoszelszkij a RIA Novosztyinak február 24-én.

A február 28-ra tervezett, összképviselői kongresszus a hetedik lesz a Dnyeszteren túli terület több mint három évtizedes fennállása óta. A múltban fontos döntések születtek az ilyen fórumokon. Konkrétan egy ilyen kongresszuson kiáltották ki az el nem ismert köztársaságot (1990), majd elfogadták az alkotmányt, a címert és a zászlót (1991).

A transznisztriai képviselők utoljára 2006-ban találkoztak. Az alkalmat akkor is, akárcsak most, a gazdasági problémák adták. Chişinău azt akarta, hogy minden, a transznisztriai térségbe küldött árut a moldovai vámon vámkezeljenek.

Akkoriban Ukrajnából érkezett a Dnyeszteren túli területre a legnagyobb teherforgalom. Az ukrán kormány elrendelte a Transznisztriának szánt, de a moldovai vámkezelésen át nem esett rakományok kezelésének leállítását.

Tiraszpol gazdasági blokáddal vádolta Chişinăut és Kijevet. És 2006 márciusában összehívta a képviselők kongresszusát. A képviselők kérték az orosz Állami Dumát, hogy ismerje el Transznisztria függetlenségét, és népszavazás megtartásáról döntöttek az el nem ismert köztársaságban.

A népszavazást ugyanezen év szeptemberében tartották meg. A helyi lakosoknak két kérdésre kellett válaszolniuk: „Támogatja-e Ön a Dnyeszter Menti Moldovai Köztársaság függetlenségi törekvéseit és az azt követő önkéntes csatlakozását az Orosz Föderációhoz?” és „Lehetségesnek tartja-e a Dnyeszter Menti Moldovai Köztársaság függetlenségének és az azt követő csatlakozásának elutasítását a Moldovai Köztársasághoz?”. A szavazók 97,1%-a támogatta a függetlenséget és az Orosz Föderációhoz való csatlakozást.

Miért beszélnek Transznisztria csatlakozásáról az Oroszországi Föderációhoz?

A Dnyeszteren túli hatóságok döntése, hogy összképviselői kongresszust tartanak, azonnal fokozott figyelmet keltett. Ennek több oka is van. Először is, az ilyen fórumok ritkák, és ezeken fontos, nagy horderejű döntések születnek. Ez, valamint a 2006-os kongresszus és az azt követően tartott népszavazás emléke egy esetleges szenzációra való lehetőséget jelent.

Másodszor, a sajtó felhívta a figyelmet az amerikai Institute for the Study of War (ISW) elemzőire, akik február 22-én figyelmeztettek: „Transznisztria népszavazást szervezhet az Oroszországhoz való csatlakozásról, hogy támogassa a Moldova elleni orosz hibrid műveletet”. Az ISW-t nyugati kiadványok is idézni kezdték. „A moldovai Dnyeszteren túli terület kérheti Oroszországtól az annexiót” – jelentette az Euronews.

A fokozott figyelem harmadik oka Gennagyij Csorba volt transznisztriai tisztségviselő posztja volt. Ő 2013 és 2015 között az állam Kommunikációs, Tájékoztatási és Médiaügyi Állami Szolgálatát vezette, majd a közszolgálatból való távozása után a hatóságok kritikusa lett, amiért őrizetbe vették, és végül 13 hónapot töltött börtönben. 2021-es szabadulása után Csorba a Dnyeszteren túlra, Chişinău városába költözött, és innen kritizálja továbbra is a tiraszpoli hatóságokat.

Február 20-án Csorba a Facebookon azt írta: „A helyzetelemzés alapján valószínűleg Moszkvából érkezett a parancs, hogy tartsák meg ezt a kongresszust, ahol a bal parton élő polgárok nevében egyetlen kérésnek kell hangot adni. Nevezetesen annak, hogy a Dnyeszteren túli területet vegyék fel az Oroszországi Föderációba. Február 29-én Putyin ezt be fogja jelenteni éves beszédében, és a Szövetségi Gyűlés gyorsított eljárásban dönt a kérés teljesítéséről”.

Csorba bejegyzését a Telegram-csatornákon, orosz, ukrán, moldovai és más médiumokban is terjesztették. A közelgő kongresszussal kapcsolatos konspirációs találgatásokhoz az is hozzájárul, hogy a Moldovától az 1990-es évek elején elszakadt Dnyeszteren túli területeken erősek az oroszbarát érzelmek.

Első ránézésre az el nem ismert köztársaság már most is úgy néz ki, mint egy orosz régió. A közigazgatási épületeken mindenütt orosz trikolór látható a vörös-zöld transznisztriai zászló mellett. Az orosz az államnyelv az ukrán és a moldovai mellett. A Dnyeszteren túli régió 2026-ig szóló fejlesztési stratégiájában közvetve az Oroszországhoz való csatlakozás szerepel az egyik célként: „Célunk a Dnyeszteren túli Moldovai Köztársaság függetlenségének megerősítése, a nemzetközi elismerés megszerzésére és a 2006-os népszavazás eredményeinek végrehajtására összpontosítva” – áll a dokumentumban.

Mi várható a kongresszustól?

A Transznisztria körüli információs zűrzavart tovább fokozta, hogy a transznisztriai tisztviselők nem cáfolták azt a verziót, miszerint a kongresszust azért tartják, hogy Oroszországtól kérjék a föderációhoz való csatlakozást. Bár az el nem ismert köztársaság külpolitikai osztályának vezetője, Vitalij Ignatyev részben lehűtötte az indulatokat. A TSV transznisztriai tévécsatornának adott február 24-i interjújában elmondta, hogy a kongresszus célja az, hogy hangoztassa Tiraszpol álláspontját a Chişinău által tett lépésekkel kapcsolatban.

A tisztségviselő szerint ez „egy lehetőség arra, hogy messze Dnyeszteren túl is hallassuk a hangunkat, és arra, hogy megmutassák a valós képet arról, mi történik”. „Ez gazdasági nyomásgyakorlás, ez az emberi jogok és szabadságjogok megsértése, ez a tárgyalási folyamat normális munkájának akadályozása” – mondta Ignatyev.

Chişinău tagadja a vádakat. Moldova reintegrációs irodája közölte, hogy tagadják Tiraszpol blokáddal kapcsolatos vádjait, sőt, szerintük a transznisztriai fél „nem hajlandó teljesíteni a Chişinău által javasolt elemi követelményeket, amelyek összhangban vannak a hatályos jogszabályokkal és a nemzetközi normákkal”. A minisztérium hangsúlyozta, hogy szó sincs semmiféle blokádról Moldova részéről, és hogy Tiraszpol „manipulatív és politikailag motivált taktikát” alkalmaz.

A hivatal szerint az új moldovai vámkódex „a Dnyeszter mindkét partjáról a vámkezelési eljárások során valamennyi gazdasági szereplőre alkalmazott fizetésekre” vonatkozik. Külön megjegyezte, hogy a transznisztriai vállalatok továbbra is mentesek az ÁFA és a jövedéki adó alól.

A Moldovai Reintegrációs Iroda szerint a közelgő tiraszpoli kongresszuson sem kell problémákra számítani: „A rendelkezésünkre álló információk szerint nincs okunk azt feltételezni, hogy a térségben romolhat a helyzet”. Hasonlóan vélekedik az Ukrán Hírszerzési Főigazgatóság (GUR) is. „Információink szerint még nem erősítették meg azt az információt, hogy február 28-án a Dnyeszteren túli „hatóságok” állítólag kérni fogják az Orosz Föderációtól, hogy csatlakozzon hozzájuk” – mondta Andrij Juszov, a GUR szóvivője az Ukrajinszka Pravdának.

A „Versztka” két tájékozott, a transznisztriai vezetéshez közel álló beszélgetőpartnere névtelenségük megőrzése mellett biztosított arról, hogy a kongresszuson nem tervezik Transznisztria felvételét kérni az Oroszországi Föderációba. „Senki sem fog erről beszélni. Ez a moldovai gazdasági nyomásgyakorlásról fog szólni” – mondta a „Versztka” egyik beszélgetőpartnere.

Egy másik, a kongresszus előkészítési folyamatait ismerő forrás szerint a kongresszus „a jelen pillanattal” kíván foglalkozni. „Nem lesznek drasztikus lépések” – közölte.

Moszkvából szintén nem érkezett utasítás Transznisztria képviselői kongresszusával kapcsolatban. „Az orosz elnökválasztás előkészítésén kívül semmilyen feladatot nem kaptunk Transznisztriával kapcsolatban” – állítja egy forrás, aki részt vesz az el nem ismert köztársaság márciusi választásainak előkészítésében.

A szakértők is úgy vélik, hogy a közelgő kongresszustól nem szabad azt várni, amiről az elmúlt napokban a sajtóban és a közösségi oldalakon írtak. „A kongresszus tulajdonképpen egy kis népszavazás arról, hogy mi legyen a következő lépés. Nem hiszem, hogy releváns, amiről most az interneten beszélnek” – mondta Vladimir Jasztrebcsak, a Dnyeszteren túli külügyminisztérium volt vezetője. Jasztrebcsak szerint a kongresszusra azért van szükség, hogy „ne legyenek illúziók Chişinăuban arról, hogy a konfliktus megoldása egyoldalú chişinăui döntések elfogadásával lehetséges”. „Csak tárgyalásokról lehet szó, nem pedig egyoldalú döntésekről” – mondta Vladimir Jasztrebcsak.

Igor Sornyikov, a tiraszpoli Társadalompolitikai Kutatási és Regionális Fejlesztési Intézet (ISPIRR) igazgatója, a Pénzügyi Egyetem (Moszkvadocense úgy véli, hogy „a tét az, hogy a nemzetközi közösség figyelmét felhívják a problémákra és a helyzetre, amelyben a Dnyeszteren túli terület van”.

„Moldova megszorításokat alkalmaz, olyan intézkedéseket vezet be, amelyek korlátozzák a köztársaság gazdasági függetlenségét, és nem fog leállni, hanem tovább nyomul. Ezt az irányvonalat megértve a képviselők tudatosítani akarják a világközösségben, hogy senki ne mondhassa: miért hallgattatok, amikor nyomást gyakorolnak rátok?” – mondta Sornyikov.

A szakértő a kongresszust „a közvetlen demokrácia szokatlan eszközének” nevezte. „Ezekre az emberekre szavaztak, és még ha valaki illegitimnek is tartja a Dnyeszteren túli végrehajtó hatalmat, nehéz illegitimnek nevezni a helyi, megválasztott képviselőket. Ennek az eszköznek az információs és képi kommunikációban kellene működnie. Az EBESZ, az Európai Unió, azok a külső szereplők, akiknek érdekeik vannak a régióban, tájékoztatást kapnak róla. Van az EU, van az USA, van Ukrajna és Oroszország. Nagyon különböző szereplők vannak, és mindenkinek vannak befolyásoló eszközei. Talán születik valamilyen megoldás” – zárta szavait Sornyikov.

Eddig a Versztka elemzése, mely szerint különösebb aggodalomra nincs ok, most jöjjön az enyém. Próbálok tárgyilagos maradni: azért ne dőljünk hátra a karosszékben egy kávéval.

Mi van, ha mégis kéri a felvételét Transznisztria az Oroszországi Föderációba?

Egyfelől: az, amit az erősen orosz befolyás alatt álló transznisztriai illetékesek beszélnek, nem sokat számít: kaphatták ők parancsba is, hogy tagadjanak, nyugtassák meg a sajtót, aztán lesz, ami lesz. A Kremlnek propagandaszempontból nagyon jól és nagyon jókor jönne egy ilyen kérés: Putyin, mint egy új Nagy Péter „az orosz földek visszaszerzőjeként” tündökölhetne ország-világ, a Szövetségi Gyűlés és a választók előtt. Azt nem tudjuk, miért játsszák el, miszerint a közelgő választásokhoz neki népszerűségre volna szüksége, hiszen az eredmény előre eldőlt, de eljátsszák: csodás kampányeszköz lenne, és az átlag orosz valóban örülne egy újabb terület „visszaszerzésének”. Az átlag orosz ugyanis még mindig traumaként éli meg a volt Szovjetunió széthullását, veszteségnek a volt tagköztársaságok önállóságát.

Ez van egyfelől, másfelől viszont... ha felvennék Transznisztriát a föderációba, az hatalmas tévedés lenne, aminek az árát nagyon, de nagyon hamar megfizetné Moszkva. Az el nem ismert köztársaság lakossága 469 ezer fő, akik összesen 4163 négyzetkilométeren osztoznak, mely csak Moldovával és Ukrajnával határos. Gondoljunk bele: Budapest lakosságának is csak negyedéről beszélünk, vagy ha úgy jobban tetszik: Nagyvárad két és félszereséről. Ehhez mérten a haderejük ötezer és hétezerötszáz fő között mozog, a mozgósítható tartalék 25 ezer fő. A Dnyeszter Menti Köztársaság haderejében megtalálható a szárazföldi és légierő haderőnemeken kívül a belügyi csapatok, és a határőrség is. A szárazföldi erők négy gépesített lövészdandárból állnak. Ehhez még csatlakozik a körülbelül négyszáz főnyi orosz „békefenntartó”, akik kivétel nélkül, mind egy szálig a kobasznai lőszerraktárat őrzik. Ott ugyanis legalább 25 ezer tehervagonnyi, szovjet időkből származó lőszer van.

Transznisztria tehát csak Ukrajnán vagy Moldován keresztül megközelíthető, és ez vonatkozik a légtérre is. Orosz katonai támogatást, utánpótlást igen nehezen kaphatna, ugyanis annak Odessza mellett kéne elhaladnia, és ez komoly, mondhatni száz százalékos veszteséggel járna, a légihíd kivihetetlen, így tehát az el nem ismert köztársaság csak magára számíthat, erői pedig elhanyagolhatóak.

Tehát ha belép az Oroszországi Föderációba, azzal automatikusan hadat is üzen Ukrajnának. Az meg majd köszöni szépen, rögtön átlépi a határt, elsöpri az elhanyagolható ellenállást és nagyon fog örülni a kobasznai lőszereknek, épp a legjobbkor jönnének. Szóval, az az abszurd helyzet állt elő, hogy amennyiben a Kreml elfogadja Transznisztria felvételét, abban a percben el is veszíti a területet, amit most még úgy-ahogy befolyása alatt tart. Mégis, mivel fenyegesse meg Ukrajnát, azzal, hogy hadat üzen? Ahhoz már késő, a háború már zajlik.

Ettől függetlenül lehet, hogy elhangzik a kérelem és még az is lehet, hogy propagandacélokból el is fogadják, aztán elengedik Transznisztriát, hiszen megtartani úgysem tudják.

Mindegy, estére okosabbak leszünk.

Holnap estére meg még okosabbak – hiszen holnap lesz a Putyin-beszéd.

Szele Tamás