Most, pár héttel az orosz elnökválasztás előtt – ami minden lesz, csak nem választás – érdekes helyzetbe került az orosz ellenzék. Ugyanis ha ez egy normális szavazás volna, esélyekkel és népszerűségi mutatók figyelembe vételével, koalíciós kényszerben lennének, így viszont, hogy még azt is tudjuk előre, Putyin milyen szavazati aránnyal fog győzni, ennek semmi értelme. Lássuk, hogyan elemzi az állapotokat Andrej Percev a Riddle hasábjain.
(Képünk illusztráció)
Alekszej Navalnij halála után felesége, Julija kijelentette, hogy kész folytatni az ügyét és harcolni a Kreml ellen. Navalnij támogatóinak többsége lelkesedéssel fogadta nyilatkozatát: az FBK alapítójának halála után a közvéleménynek ez a szegmense teljesen összetörtnek érezte magát. Ebben az értelemben Julija Navalnaja fontos dolgot tett az ellenzéki gondolkodású oroszok egy nagy (és talán legaktívabb) része számára. Hajlandó képviselni ezeket az embereket, felszólalni értük, és ehhez minden joga megvan. Julija mindig a férje mellett volt, mindig elkísérte őt minden útjára, beleértve az utolsó oroszországi utazását is. Őt és álláspontját jól ismerik Alekszej támogatói. Julija Navalnaja folytathatja a nyugati intézményekkel való kapcsolattartást, és erre legitim felhatalmazása van.
Az ellenzéki köröket azonban nagyon hamar elöntötték a találgatások és újraindultak a viták arról, hogy ki legyen az egész ellenzék „vezetője”. Julija Navalnaja minden bizonnyal az egyik esélyes erre a pozícióra. Azonban a vita arról, hogy ki legyen ez a „vezető”, most kontraproduktívnak tűnik, mint ahogy a közvélemény egy részének az a vágya is, hogy legyen egy ilyen egyetlen, megkérdőjelezhetetlen „vezető”. Ezeknek a találgatásoknak és vitáknak akkor lenne értelme, ha az orosz ellenzék egy valódi választáson indulna, és koalíciót kellene kötnie a győzelemhez, vagy legalábbis jelentős eredményt kellene elérnie. Ebben az esetben elkerülhetetlenül vezetőt kellett volna választania: a sikeres kampányhoz a legnépszerűbb, vagy legalábbis a legígéretesebb politikusra lenne szükség. Amíg ez nem így van, addig az „egyetlen vezérről” folytatott vita csak konfliktushoz vezet, amit a Kreml a saját előnyére fordít, ösztönöz és támogat. A különböző helyi ellenzéki csoportoknak most már saját tekintélyes személyiségek állnak az élükön. A közvélemény egy része az FBK, más része Mihail Hodorkovszkij programjához vonzódik, mások Maxim Katz köré tömörülnek, megint mások Mihail Szvetov liberális politikust támogatják. A hatóságokkal szemben kritikus polgárok közül sokan tekintélynek és tényleges vezetőnek tekintik Jekatyerina Sulmant, aki még nem nyilvánította ki, hogy politikai szereplővé kíván válni.
A különböző ellenzéki csoportok vezetői közötti konfliktusok hiányában a társadalom hatóságkritikus szegmense, bár látszólag széttöredezett, többé-kevésbé egységesnek tűnik. A „vezető” meghatározása, amikor a politikai helyzet nem követeli meg, megosztja ezt a közönséget, és a különböző csoportjait politikai ellenfelekké teszi, akik egymás ellen harcolnak, energiát fordítanak erre, kiábrándulnak és demoralizálódnak. Ez jelenleg nem tesz jót a Putyin-ellenes mozgalomnak.
Putyin mindeközben hirtelen nagylelkű lett
Vlagyimir Putyin hosszú ideje gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a hagyományos kampányforgatókönyvet, amely minden orosz kormányfőjelölt esetében magában foglalja az ajándékok szétosztását a közpénzek rovására. Azokon az eseményeken, ahol az elnök bűvészként léphetett volna fel, és ajándékokat húzhatott volna elő a kalapjából (például az önkormányzati vezetők fórumán), ehelyett inkább a háborúról, a geopolitikáról és a történelemről kezdett beszélni. Putyin fogadhatta a kifejezetten erre az alkalomra kiképzett közönség tiszteletét is, de nem sietett ajándékokat vagy pénzt osztogatni. És most eljött a megfelelő pillanat.
A héten az elnök és beosztottjai, akiket Szergej Falkov oktatási miniszter képviselt, ígéretet tettek arra, hogy 2030-ig minden orosz iskolát felújítanak. Az „Erős ötletek az új időkre” fórumon Putyin támogatást ígért a kis- és középvállalkozásoknak, biztosítva a vállalkozókat, hogy az orosz gazdaság jól működik, és még jobban fog teljesíteni. Egy újabb ajándékként az orosz vezető lehetőséget adott Tatárföldnek, hogy otthont adjon a „Jövő játékai” fesztiválnak, egy meglehetősen nagyszabású rendezvénynek, amelyen az Oroszországgal még baráti viszonyban lévő államok vezetői is részt vesznek.
Nem is olyan régen, a múlt héten Putyin megkezdte a „célzott segélyek” kiosztását is. A Jövő Technológiáinak Fórumán az elnök új juttatásokat jelentett be az orvosok számára, amelyeket március 1-jétől fognak kifizetni. Az 50 000 főnél kevesebb lakosú településeken az orvosok 50 000 rubeles, a többi egészségügyi dolgozó pedig 30 000 rubeles egyszeri prémiumot kap. A nagyobb városokban (legfeljebb százezer lakosú) az orvosok további 29 000 rubelt, az ápolók és a mentősök pedig 13 000 rubelt kapnak. Április 1-jétől az összes egészségügyi dolgozó fizetése 50%-kal emelkedik. Közelebbről szemügyre véve a prémium (inkább kenőpénz) nem is olyan nagyvonalú. Az orvosok kellően szűk körét célozzák meg, és az a céljuk, hogy a szakembereket a kis és közepes méretű városokba és falvakba vonzzák. A nagyvárosok orvosai, mentősök és ápolók, ahol a különböző összevonások és leépítések után a kórházak, perinatális központok és szakrendelők összpontosulnak, nem részesülnek Putyin bőkezűségéből. A díjazásuk fix részének emelése sem fog nekik sokat segíteni.
Lényegében ez egyfajta terápia minden orosz állampolgár számára: az államnak állítólag jól áll a költségvetése, az egészségügyi ágazatban emelkednek a fizetések, és ezért javul az orvosi ellátás minősége. A hatást a választások előtt kell elérni, mert a választások után gyorsan kiderül, hogy Putyin ajándékai nem oldják meg a fő problémát. Oroszország súlyos hiányt szenved a magasan képzett orvosokból, akik a nagyvárosokban koncentrálódnak, és az embereknek gyakran hetekig vagy akár hónapokig kell sorban állniuk, hogy időpontot kapjanak. A háziorvosok és a háziorvosok kisvárosokba vonzása nem fogja megoldani a problémát. A lépés azonban a választási kampányban beválhat: a közvélemény egy része azt fogja hinni, hogy a Kreml komolyan aggódik az egészségügyi ellátás problémái miatt, olyannyira, hogy hajlandó nagy jutalmakat fizetni az orvosoknak (anélkül, hogy figyelembe venné, hogy valójában kik kapják ezeket a juttatásokat).
Putyin homályosan megígérte az Uralvagonzavod dolgozóinak a fiatal családoknak szánt jóléti juttatások valamiféle kiterjesztését (az elnök későbbre tervezi a részletek tisztázását), a tveri és novgorodi területek lakóinak pedig egy nagysebességű vasútvonal megépítését helyezte kilátásba. Ez az építkezés állítólag arra szolgál, hogy ezek a régiók Moszkvával és Szentpétervárral egyetlen agglomerációvá váljanak. Putyin szerint Moszkvából Tverbe 39 perc alatt lehet majd eljutni, és a fővonalon fekvő városok lakói a fővárosba ingázhatnak majd munkába. Ezek a feltételezések és érvek megmutatják, hogy Putyin mennyire nincs kapcsolatban a valósággal. A Moszkvából Tverbe szóló egyirányú jegy ára a Lasztocska elektromos szerelvényen 700 rubel (7 euró), a Szapszan nagysebességű vonaton 2 ezer (20 euró). Világos, hogy az autópálya megépítése után az árak nem fognak csökkenni, vagyis az utazás ára drágább lesz, mint egy moszkvai lakás bérleti díja, és a rendszeres ingázás városról városra egyszerűen értelmetlen lesz. Putyin mégis továbbra is hóbortos, nevetséges ötleteket hangoztat, miközben a propaganda kész ezeket az elszigetelt, egyszeri megoldásokat úgy bemutatni, mint a régóta fennálló és mélyen gyökerező problémák megoldásának módszerét. Ezek a történetek a közönség egy részére is hathatnak, és a választások előtt növelhetik a lojalitásukat. A legvalószínűbb, hogy a választások után Putyin figyelmen kívül fogja hagyni az ígéreteit, pontosan úgy, ahogyan a 2012 májusában tette. Ezeknek a rendeleteknek jelentősen meg kellett volna emelniük az állami alkalmazottak jövedelmét, de ez soha nem történt meg: egyszerűen nem volt pénz az államkasszában egy ilyen emelésre. Nem valószínű, hogy egy háborúban álló ország költségvetésében hirtelen megjelennek majd akkora források, amelyek fedeznék Putyin üres ígéreteit.
Összefoglalva: Putyin zavaros dolgokat ígérget, bár ezekre igazából semmi szüksége, úgyis nyerni fog (a Zavaros Idők a győzelme után következnek majd az üres államkassza miatt), az ellenzék pedig ezen a választáson úgyis veszít, akár lesz egységes vezetése, akár nem (valószínűbb, hogy nem lesz).
Elmondható tehát, hogy Keleten a helyzet egyelőre változatlan.
Szele Tamás
