Moszkvából újabb zavaros hírek érkeznek, állítólag holtan találták cellájában Igor Sztrelkovot, ami vagy igaz, vagy sem, de érdemes észben tartani. Sokkal veszélyesebb azonban, hogy újból egyre gyakrabban emlegetik a nukleáris fegyverek bevetését. Lássuk, hogyan gondolkodik erről a kérdésről az ukrán Detector Media!

(Képünk illusztráció)

Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójának kezdete óta a Kreml tisztviselői és propagandistái folyamatosan kulcsfontosságú téziseket fogalmaznak meg a különböző célközönségek számára. Ezek közül néhányat belső fogyasztásra szántak Oroszországban. Ugyanakkor némelyiket az ukránok demoralizálására és megfélemlítésére találtak ki, némelyiket pedig arra, hogy meggyőzzék a Nyugatot arról, hogy hiábavaló és veszélyes Ukrajna támogatása a háborúban. E narratívák némelyike erősíti egymást, mások ellentmondanak egymásnak. Első pillantásra a Kreml számos nyilatkozata a háború céljairól és lehetséges további menetéről, az állítólagos készségtől kezdve a tárgyalóasztalhoz való bármikor leülésre, egészen a NATO-országok elleni nukleáris csapásokig, éppen az ellentmondásos, rosszul összehangolt tézisek kategóriájába sorolható. De vajon az is? Nem ugyanazt a célt célozza-e a két narratíva, és nem csak arra szolgálnak-e, hogy kiegészítsék egymást, és megerősítsék a Kreml fő üzenetét: „Adjátok vissza Ukrajnát”?

Február 13-án a Reuters „három orosz forrásra” hivatkozva közölt egy cikket, amely arról számolt be, hogy „Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai tűzszünetre és a háború befagyasztására vonatkozó javaslatát az Egyesült Államok elutasította a közvetítők közötti kommunikáció után”. A „források” által a médiának adott információk szerint Oroszország állítólag kész a tűzszünetre és a harcok beszüntetésére „a jelenlegi konfliktusvonalakon”. Az USA tagadta a hivatalos kommunikációt és az Ukrajna részvétele nélküli tárgyalások lehetőségét. A Reuters azonban hangoztatta az „orosz források” központi tézisét: Oroszország állítólag kész a fegyverszünetre a megszállt ukrán területek feletti ellenőrzés fenntartásának feltételei mellett.

Putyin a Tucker Carlson amerikai konzervatív újságíróval folytatott beszélgetésében is hangot adott a tárgyalási készségének, bár homályosabban. „Az amerikaiaknak nincs semmi dolguk? Nem lenne jobb megegyezni Oroszországgal? Megállapodni, miután már megértettük a jelenlegi helyzetet” – mondta Putyin. Az interjú után maga Carlson döntött úgy, hogy kiemeli beszélgetőpartnere „békülékenységét”, mondván, hogy „ha a Krímről van szó”, Putyin nukleáris háborút fog kirobbantani.

Egy másik orosz vezető, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese, az elmúlt két évben Telegram-bloggerként is ismert Dmitrij Medvegyev azonban némileg másként fogalmazta meg a hangsúlyokat Putyin Carlson interjújában: „Az orosz elnök a lehető legrészletesebben és legrészletesebben elmondta a nyugati világnak, hogy miért nem volt, nincs és nem is lesz Ukrajna. Ebből a szempontból a Kremlnek nincs sok tere a tárgyalásokra, legalábbis Ukrajnával.” Néhány nappal az interjú előtt ugyanez a Medvegyev ismét kijelentette, hogy a NATO-országokkal való katonai konfrontáció esetén Oroszország szükségszerűen atomfegyverek bevetésével harcolna, mivel eleve képtelen más területeken felvenni a versenyt a NATO-val. „Ez lesz az a hírhedt Apokalipszis. Mindennek vége” – zárta mondandóját Medvegyev.

A teljes körű invázió kezdete óta Dmitrij Medvegyev és Telegram-csatornája a Kreml propagandájának egyik fő csatornájává vált. Medvegyevet az orosz ellenzék és a kormány támogatói körében gúnyolják, kijelentéseinek arrogáns és agresszív hangvételét az egykor Oroszország elnöki pozícióját betöltő személy abszolút hatalmának és befolyásának szinte teljes elvesztésével vetik össze. Bloggeri törekvéseit vagy annak tulajdonítják, hogy a vezetésnek akar megfelelni, és kompenzálni akarja korábbi liberális és „nyugatos” megítélését, vagy pedig meg nem erősített alkoholfüggőségének. Medvegyev azonban hivatalosan még mindig vezető pozíciót tölt be, és az orosz média boldogan idézi legproblémásabb kijelentéseit.

Nem szabad alábecsülnünk, hogy az orosz kormány egyik hivatalos képviselője megengedi magának, hogy rendszeresen „nukleáris apokalipszissel” fenyegesse a Nyugatot, Ukrajnát pedig államiságának megsemmisítésével. Ez az orosz propaganda egyik kritikus iránya, amelynek célja egyrészt a „harci szellem” fenntartása a háború támogatói körében (Oroszországban) a „végső győzelemig” az országon belül, másrészt a nyugati országok megfélemlítése.

Egy másik volt „nyugatos”, aki most az orosz „keselyűk” egyik nyilvános szónoka, Szergej Karaganov. Ő egy orosz tudós, külpolitikai szakember, aki hosszú éveken át vezette a Felsőfokú Közgazdasági Főiskola nemzetközi politika tanszékét, majd karát, valamint szakértői és tanácsadói pozíciókat töltött be állami szerveknél. Az 1990-es években Oroszország NATO-hoz való közeledését szorgalmazta, a 2010-es évek elején pedig a „desztalinizációt” és a sztálinizmus áldozatainak tiszteletét szorgalmazta. De 2023-ban közzétett egy cikket, amelynek sokatmondó címe: „A nukleáris fegyverek használata megmentheti az emberiséget a globális katasztrófától”.

A cikk az Ukrajnával vívott háború orosz stratégiáját és annak lehetséges céljait tárgyalja. Megállapítja, hogy a donyecki, luhanszki, herszoni és zaporizzsjai területek teljes elfoglalása csak „minimális” feltétele Oroszország győzelmének. A Kremlnek általában felszabadítására és újraegyesítésére, valamint Ukrajna maradványainak megadásra kényszerítésére van szüksége, teljes demilitarizációval, és egy puffer, egy baráti állam létrehozásával”. De még ez sem lesz végső győzelem, mert Oroszország igazi ellensége a „globalista Nyugat”. Ezért, hogy megállítsák a Nyugat Ukrajnának nyújtott segítségét, hogy lehetővé tegyék a Kreml győzelmét, és hogy lebeszéljék az USA-t és a NATO-t az Oroszország „érdekszférájába” való további beavatkozásról, a Kreml számára egyetlen érv maradt: a fokozatos, de gyors nukleáris eszkaláció útját kell követni, egészen a valódi csapásokig. „Durván szólva, arra van szükség, hogy a Nyugat egyszerűen „meghátráljon”, és ne akadályozza Oroszországot és a világot abban, hogy előre haladjon... De mi van, ha nem hátrálnak meg? Akkor célpontok egy csoportjára kell csapást mérnünk több országban, hogy észhez térítsük azokat, akik elvesztették az eszüket” – írja Karaganov.

Egy ilyen téziseket tartalmazó cikk, amely nem a Nyugatot még 2014-ben „nukleáris csapással” fenyegető tévés propagandistáktól, hanem egy nemzetközileg elismert tudóstól származik, még Oroszországban is okozott némi meglepetést. Az Orosz Tudományos Akadémia szakértőinek egy csoportja válaszcikkel jelent meg a sajtóban „Az atomháború rossz eszköz a problémák megoldására” sokatmondó címmel. Karaganov üzenete azonban így is elérte elsődleges célját, a nyugati médiában is felfigyeltek rá. „Talán az egész vita célja, hogy a Nyugat figyelmét felkeltse, hogy Putyin elnök jó zsarunak tűnjön a rossz zsaruhoz, Karaganovhoz képest” – kommentálta Steve Rosenberg, a BBC rovatvezetője a Kreml atomfegyverek bevetésével való fenyegetését.

Dmitrij Peszkov kulcsszerepet játszik a Kreml „jó zsaruk” alkotta csoportjában, akik gyakran hangoztatják Oroszország tárgyalási, sőt békekötési hajlandóságát. Putyin sajtótitkáraként folyamatosan kommunikál a médiával, különösen a nyugati médiával, a Kreml hivatalos képviselőjeként válaszol a kérdésekre, nyilatkozik és kijelentéseket tesz. Az Ukrajnával kapcsolatos kérdésekre adott válaszaiban Peszkov soha nem olyan közvetlen és konkrét, mint Karaganov vagy Medvegyev; nem szólít fel Ukrajna elpusztítására vagy a Nyugat nukleáris bombázására. Ehelyett Peszkov folyamatosan deklarálja „Oroszország tárgyalási készségét és nyitottságát”, és megismétli a már mainstream orosz propagandaklisét, miszerint Ukrajna már „majdnem aláírta” a fegyverszünetet Oroszországgal 2022 márciusában. Mégis, Boris Johnson láthatóan közbelépett, és mindent megzavart. Peszkov szerint azonban a tárgyalóasztalhoz való visszatéréshez még nem késő.

Az Oroszországgal folytatandó tárgyalásoknak azonban még Peszkov előadásában is bizonyos feltételeken kell alapulniuk, amelyek közül a legegyértelműbb „az aktuális helyzet elismerése”. Ez az orosz propagandában használt eufemizmus azt a követelést takarja, hogy Ukrajna és szövetségesei adják fel azokat a területeket, amelyeket Oroszországnak sikerült elfoglalnia és megtartania. De ez még nem minden, mert Peszkov gyakran említ konkrét „célokat” is, amelyeket Oroszország a „különleges művelet” során szeretne elérni. Itt megismétli Putyin 2022. február 24-i szavait – „demilitarizálás és denazifikáció”, ami úgy értelmezhető, hogy a Kreml egy adott konkrét pillanatban szükségesnek tartja majd ezeket. Emellett megemlíti az „új régiók lakóinak biztonságát”. Az nem derül ki, hogy pontosan melyek ezek a régiók, hogy a Peszkov képzeletében szereplő „régiók” közé tartozik-e például az Oroszország által saját területének nyilvánított Herszon, és hogy ez mennyire van összhangban az „aktuális helyzettel”. A háborús célok homályossága és a Kreml hivatalos követeléseinek bizonytalansága az, ami lehetővé teszi Peszkov számára, hogy „jó zsaru” legyen, és felhívásokat fogalmazzon meg a tárgyalásokra, de ne fenyegessen és ne adjon ki ultimátumokat, mint a szókimondóbb propagandisták.

A „galambok” szerepét Peszkov mellett az orosz diplomatáknak, különösen az orosz külügyminisztérium vezetőjének, Szergej Lavrovnak és az ENSZ-képviselőnek, Vaszilij Nebenziának kellene betölteniük. Bár ők is Oroszország tárgyalási nyitottságáról beszélnek, álláspontjuk kihívóbb, mint Peszkové. Lavrov kijelentette: „Jelenleg nincs kilátás tárgyalásokra Oroszország és a Nyugat között... A nyugatiak képmutató felhívásait a tárgyalásokra olyan taktikának tartjuk, amellyel időt akarnak nyerni”. A BBC-nek adott interjújában Nebenzia a tárgyalások szükségességéről beszélt, de megemlítette a „fronthelyzet figyelembevételét” és azt is, hogy Oroszország nem hajlandó foglalkozni a megszállt területek kérdésével, amelyet a Kreml sajátjának nevezett. Azonban sem Nebenzia, sem Lavrov nem beszél Odessza vagy Harkiv elfoglalásának szükségességéről, sőt, még a nukleáris fegyverek használatát is elítélik. „Hazánk teljes mértékben elkötelezett a nukleáris háború megengedhetetlenségének elve mellett, és abból indul ki, hogy egy ilyen háborúnak nem lehetnek győztesei” – mondta Lavrov.

Érdemes megemlíteni, hogy Putyin maga is a zsarolás és a megfélemlítés mindkét megközelítését ötvözi a békére és a „kölcsönös tiszteletre” való felhívással, az adott pillanattól függően. A teljes körű invázió kezdetén, 2022. február 27-én Putyin elrendelte az „elrettentő erők ”, köztük a nukleáris erők különleges harci készültségbe helyezését a NATO-országok „agresszív nyilatkozatai” miatt. Ugyanakkor küldöttséget küldött az Ukrajnával folytatandó tárgyalásokra, amelyek másnap kezdődtek Fehéroroszországban.

Ezt a taktikát, a „keselyűk” és a „galambok” sorainak kombinálását Oroszország a teljes körű invázió egész időtartama alatt alkalmazta. Ennek a taktikának két fő célja van. Az első az, hogy Ukrajnát a bizonytalanság ködébe taszítsa, csaliként tűzszünetet kínáljon, hogy demoralizálja és megfélemlítse az ukránokat, hogy biztosítsa őket arról, hogy a helyzet csak rosszabb lesz, ezért most kell belemenni a tárgyalásokba, amikor Oroszország állítólag még készen áll rájuk. A második cél a Nyugat készségének befolyásolása, hogy támogassa Ukrajnát a háborúban, és pénzügyi és katonai segítséget nyújtson. Az USA és az európai országok arról próbálják meggyőzni Ukrajnát, hogy nincs értelme megkockáztatni az összeütközést egy olyan nukleáris hatalommal, amelyben sokan, még magas beosztásban is, készek tömegpusztító fegyverek bevetésére, különösen, hogy a közelünkben van a béketárgyalások kényelmes és kellemes ötlete.

Ugyanakkor természetesen konkrét tárgyalási feltételeket és követeléseket nem fogalmaznak meg, csak általános téziseket, konkrét végrehajtási tervek nélkül. Ezt szándékosan teszik, mivel a homályos követelések lehetővé teszik Oroszország számára, hogy a tárgyalások gondolatát propaganda- és diplomáciai eszközként használja. A követelések kibővülhetnek, amikor az orosz hadsereg a fronton új területeket foglal el, és szerényebbé válhatnak, amikor a dolgok nem mennek olyan jól, mint ahogy azt a Kremlben várták. Utóbbi esetben a nukleáris fenyegetések sokkal aktívabbak lesznek.

Végül is lehetséges, hogy az orosz „keselyűk” állítólagos „abszurd” nyilatkozatainak több valós értelme van, mint a „galambok” felhívásainak, mivel azok konkrétabbak. Konkrét követelésük van a Nyugat felé – hagyják Ukrajnát Oroszország „érdekszférájában”, ne avatkozzanak bele a háborúba, és hagyják, hogy Putyin elbánjon mindazokkal, akik megpróbálnak szembeszállni birodalmi törekvéseivel. Van egy konkrét követelésük is Ukrajnával szemben, hogy kapituláljon és adja meg magát a győztes kényére-kedvére. A „galambok” nagyjából ugyanezt mondják, csak udvariasabb megfogalmazásban. Természetesen óvatosabbak is – azok a szavak, amelyek teret és időt adnak a Kremlnek a manőverezésre a „Donbássz védelme”, a „harci helyzet” és a „denazifikáció” között, ha az ukránok nem akarják teljesen és azonnal megadni magukat. Ebben az esetben várhat, ismét eljátszhatja a rossz és a jó zsarut a Nyugattal, és megpróbálhatja ismét „demilitarizálni” Ukrajnát.

Roppant aggasztó, ahogy az orosz diplomácia bonyolult táncot jár annak érdekében, hogy megzsarolja a világot a nukleáris fegyverek bevetésével: a legidegesítőbb az, hogy nem tudni, mennyire gondolják komolyan a fenyegetést.

Reméljük, semennyire.

Szele Tamás