Kérem, én azt gondoltam volt, hogy előbb-utóbb meg fogom siratni Alekszej Navalnijt, mert összesen két lehetőség volt, és a második, tehát hogy a Vörös téren, Minyin és Pozsárszkij szobra előtt cárrá koronázzák, nem tűnt túl valószínűnek. De azt sosem gondoltam volna, hogy még szegény Murzot, a Harci Macskát is el siratnom, pedig mekkora egy szélhámos volt...

(Képünk illusztráció)

Valóságos orosz Strasznov Ignác. Ő volt az, aki egyszer sikeresen átejtette a teljes világsajtót, ugyanis azt állította, hogy egy teljes orosz összfegyvernemi hadsereg megsemmisült mindenestől. Ez a világsajtó sajátos rendszere miatt sikerült neki, a források egymást erősítették meg, azóta vigyázunk – de akkor még nekem magamnak is helyreigazítást kellett közölnöm másnap. Hát, megöngyilkolódott most már Murz is, ezzel szemben feltámadott a halottnak hitt Geraszimov és nemkülönben Mordvicsev vezérezredes, akinek korábban jelentették a hősi halálát, majd jelentették az előléptetését, majd... maradjunk annyiban, hogy lehet valahol egy egészen speciális orosz bejárat a Pokol tornácára, ahol ezek az urak átmenetileg tartózkodni szoktak. De még mielőtt feltámad Prigozsin is, lássuk, mit ír erről az ISW napi jelentése!

Andrej Morozov neves független orosz milblogger a jelentések szerint február 21-én öngyilkos lett, miután megtagadta az orosz katonai parancsnokság utasítását, hogy töröljék az Avdijivka körüli jelentős orosz veszteségekről szóló beszámolóit. Morozov (más néven Bojcovszkij Kot Murz) az orosz 4. különálló motorizált lövészdandár (2. Luhanszki Népköztársasági hadtest) őrmestere volt, valamint az orosz katonai parancsnokság és a védelmi minisztérium lelkes kritikusa. Morozov hosszú búcsúlevelet tett közzé, amelyben azt állította, hogy egy meg nem nevezett orosz ezredes február 20-án utasította őt, hogy távolítsa el a február 19-i jelentését, amely azt állította, hogy 16 000 orosz katona halt meg a harcokban az Avdijivkában végrehajtott orosz támadó műveletek során. Az ezredes állítólag azzal fenyegetőzött, hogy leállítja Morozov egységének lőszer- és haditechnikai ellátását, ha nem törli az orosz hadsereg Avdijivka elfoglalásakor elszenvedett súlyos veszteségekről szóló jelentését, és közölte Morozovval, hogy nem lesz képes megváltoztatni a jelenlegi helyzetet a harctéren, de egyébként is csak az elnökválasztás hozhat némi változást. Morozov azt állította, hogy az ezredes valószínűleg az orosz katonai parancsnokság, a politikai vezetés és az olyan orosz propagandisták, mint Vlagyimir Szolovjov utasításait követte, akik még a teljes körű invázió előtt Morozov likvidálására törekedtek. Morozov kijelentette, hogy megpróbálta feltárni az igazságot az orosz harctéri viszonyokról, és nem tudott tovább szolgálni a gyalázkodó ezredes alatt, aki átvette a parancsnokságot egy kritikus frontvonalon működő „lefejezett” dandár felett, akinek rossz vezetése csak rontott az orosz erők helyzetén. Morozov arra is utalt, hogy az orosz hatóságok összeesküdtek a meggyilkolására vagy letartóztatására, és megjegyezte, hogy nem látja többé értelmét annak, hogy folytassa az inkompetens orosz katonai bürokrácia elleni, forráshiányos küzdelmet.

Morozov búcsúlevelében tovább taglalta az orosz katonai kudarcokat Avdiivkában és a Donyecki Területen. Azzal vádolta az orosz tábornokokat, hogy pazarló módon katonák ezreit áldozzák fel katonai karrierjük előmozdítása érdekében, és arra célzott, hogy az orosz újságírók többsége hazudik a harctéri valóságról. Morozov azt is megjegyezte, hogy az orosz katonai parancsnokság egyre gyakrabban használta a mozgósított állományt lezáró erőként (olyan speciális egységek formájában, amelyek a visszavonuló vagy a támadást megtagadó saját erőiket lövik), és megerősítette az 1487. ezred (az 1. Donyecki Népköztársaság hadtestének parancsnoksága alá tartozó mozgósított egység) egyik orosz katonájának hivatalos panaszát, amelyet az orosz katonai ügyészség február elején elutasított. A mozgósított katona azt kifogásolta, hogy az 1487. ezred létszáma kevesebb mint 30 százalékára csökkent, mivel az ezred 2023. január közepén történt felállítása óta nem kapott sem erősítést, sem rotációt. A katona hozzátette, hogy az 1. hadtest, közismert nevén „Krím” (Krím) parancsnoka 2023 novemberében az 1487. ezredből 300 katonát helyezett át az orosz „Veterany” katonai magáncég parancsnokságára – akiknek többsége Avdijivka irányában meghalt vagy megsebesült. A mozgósított katonák azzal vádolták a „Veterany” PMC-t – amely állítólag elítéltekkel, kábítószerfüggőkkel és fosztogatókkal van feltöltve –, hogy a mozgósított személyeket lezáró alakulatként használják, és tartózkodnak a támadásokban való részvételtől. A mozgósított katona hozzátette, hogy zászlóaljából teljesen hiányoznak a gránátvetők, aknavetők és a támadó műveletekhez szükséges járművek. A mozgósított katona azt is megfigyelte, hogy az orosz katonai egészségügyi személyzet megtagadta a gránátsokkot szenvedett katonák kezelését, orvosi vizsgálat nélkül küldte vissza őket a frontra, és hogy ezek a problémák más orosz egységeket is rendszeresen sújtanak.

Az orosz információs tér – a kiválasztott orosz propagandistákon és a Kreml által irányított milbloggereken kívül – nagyrészt gyászolta Morozov halálát, és különböző katonai és politikai szereplőket hibáztatott a haláláért. Julija Vityazeva orosz propagandista arra utalt, hogy Morozov öngyilkossága a barátai hibája volt, akik nem tudtak segíteni neki, és arra használják fel a halálát, hogy az orosz védelmi minisztériumot vádolják, így hasznot húzva a közösségi média figyelméből. Egy Kreml-közeli milblogger elismerte Morozov humanitárius segélyezési hozzájárulásait az orosz hadseregnek, de megjegyezte, hogy Morozov kritikája az orosz katonai vezetéssel szemben olyan rendkívül negatív volt, hogy az Ukrajnának segített. A milblogger hozzátette, miszerint sajnálatos, hogy Oroszország ellenségei és „ellenséges” Telegram-csatorna hálózatai arra használják Morozov halálának hírét, hogy beárnyékolják Avdiivka elfoglalását. A Wagner-csoporthoz tartozó milbloggerek azzal vádolták Szolovjovot és más propagandistákat, hogy üldözik Morozovot és gúnyt űznek a halálából. A bebörtönzött orosz FSZB-tiszt, háborús bűnös és az orosz katonai vezetés lelkes kritikusa, Igor Girkin támogatói szintén elítélték Morozov zaklatását, és kiemelték, hogy évek óta elkötelezett az orosz erők felszereléssel való ellátása és az orosz katonai hibák leleplezése mellett. Több milblogger Morozov öngyilkosságát azzal magyarázta, hogy Oroszország képtelen értékelni és internalizálni a különböző véleményeket a közös cél érdekében.

Morozov bejelentett öngyilkossága valószínűleg elősegíti a Kreml és az orosz védelmi minisztérium azon törekvéseit, hogy megszilárdítsa az orosz információs tér feletti monopóliumot. Morozov egyike volt azon kevés megmaradt független ultranacionalista milbloggereknek, akik nyíltan kritizálták az orosz katonai vezetést és kormányt, miután a Kreml és az orosz Védelmi Minisztérium 2023 júliusában megkezdte a prominens orosz milbloggerek feletti ellenőrzés megszilárdítását. Korábban figyelmeztetett a súlyosan leépített orosz erők helyzetére, amelyek 2022 májusában-júniusában a Harkivi Területen, Izjum környékén álltak – hónapokkal a 2022 szeptemberében a térségben végrehajtott sikeres ukrán ellentámadás előtt. 2022 szeptemberében az orosz tisztviselők egyre inkább a radikális milbloggereket vették célba, és több olyan milbloggert tartóztattak le, akik Morozov panaszaihoz hasonló kritikákat fogalmaztak meg. Az ISW felfigyelt arra, hogy sok orosz milblogger drasztikusan elnyomta az orosz katonai vezetéssel szembeni kritikáit a sikertelen Wagner-lázadás óta, és a Morozov elleni nyomásgyakorlásról szóló jelentések arra ösztönözhetik a kritikusabb milbloggereket, hogy tartózkodjanak az orosz katonai kudarcok megvitatásától. A Kreml már 2022 novemberében megkezdte az engedelmes milbloggerek kooptálására irányuló erőfeszítéseit.

Egy ukrán tisztviselő cáfolta a New York Times (NYT) nemrégiben megjelent jelentését, miszerint az orosz erők „több száz” ukrán katonát ejtettek foglyul a Donyecki Területen található Avdiivkából történő ukrán kivonulás során. Dmytro Lykhovyi, az ukrán Tavriisk haderőcsoport szóvivője február 21-én elismerte, hogy az orosz erők valóban elfogtak néhány ukrán katonát az ukrán erők Avdiivkából történő kivonulása folyamán, de kijelentette, hogy a „több száz” ukrán katonáról szóló, fogságba esett vagy más módon számonkérés nélkül maradt jelentések hamisak. Lykhovyi azt sugallta, hogy a NYT február 20-i jelentése az ukrán hadsereg demoralizálására irányuló orosz információs műveletek kiterjesztése, és megjegyezte, hogy az orosz propagandisták nagyszámú ukrán hadifogolyról (POW) készült felvételeket osztottak volna meg, ha Oroszország valóban ennyi ukrán katonát ejtett volna fogságba. Lykhovyi megjegyezte, hogy az orosz média széles körben osztott meg felvételeket nagyszámú ukrán hadifogolyról, miután az orosz erők 2022-ben elfoglalták a Donyecki Területen fekvő Mariupolban található Azovstal erődjét. Az ISW nemrégiben megjegyezte, hogy az „el nem számolt” állományba tartoznak az elesettek, sebesültek és eltűntek, valamint a hadifoglyok is, és az ISW még mindig nem észlelt nyílt forrásból származó bizonyítékot arra, hogy az orosz erők nagyszámú ukrán katonát ejtettek volna fogságba. Az ISW továbbra is figyelemmel kíséri az információs teret bizonyítékok után, és amint újabb bizonyítékok válnak elérhetővé, szükség esetén kiigazítja értékelését.

Az orosz vezérkari főnök Valerij Geraszimov hadseregtábornok azt állította, hogy az orosz erők „meglehetősen rövid időn belül” foglalták el Avdiivkát. Az orosz Védelmi Minisztérium február 21-én közzétett egy felvételt, amelyen Geraszimov állami kitüntetéseket ad át az Avdiivka elfoglalása során kitűnően teljesítő orosz katonáknak, valamint találkozik az orosz erők központi csoportosításának parancsnokával, Andrej Mordvicsev vezérezredessel, hogy megvitassák az Avdiivka irányában a jövőben elkövetkező orosz hadműveletek terveit. 2023. december 29. óta ez a videó Geraszimov első nyilvános szereplése. Geraszimov a Mordvicsevvel tartott tájékoztatón kijelentette, hogy az orosz erők „meglehetősen rövid idő alatt” foglalták el Avdijivkát, amelyet „hosszú felkészülési időszak” előzött meg. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter hasonlóan megpróbálta bagatellizálni a súlyos orosz veszteségeket és Avdiivka elfoglalásának nehézségeit a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel február 20-án tartott találkozón, Avdiivka elfoglalását elképesztő sikerként, minimális veszteségekkel mutatta be annak ellenére, hogy a négy hónapig tartó művelet becslések szerint 16 000 és 47 000 fő közötti orosz személyi veszteséggel járt. Az ukrán Tavriisk erőcsoport parancsnoka, Olekszandr Tarnavszkij dandártábornok február 21-én kijelentette, hogy az orosz erők január 1. és február 20. között 212 harckocsit vesztettek Tavriisk irányában, és a Tavriisk irányában elszenvedett orosz harckocsi veszteségek jelentős része valószínűleg az Avdijivka elfoglalására irányuló orosz művelet eredménye. Viktor Goremikin orosz védelmi miniszterhelyettes állami kitüntetéseket is átadott az orosz 90. harckocsihadosztály (Összhaderőnemi Hadsereg, Központi Katonai Körzet) tagjainak Avdiivka elfoglalásában játszott szerepükért. Putyin a 90. harckocsihadosztály csapatainak tulajdonította Avdiivka február 17-i elfoglalását Mordvicsev vezetésével.

Egy ukrán HIMARS csapás egy védtelen orosz gyakorlótér ellen a megszállt Volnovakha közelében, a Donyecki Területen valószínűleg jelentős veszteségeket okozott, ami neuralgikus reakciót váltott ki az orosz ultranacionalista milbloggerek közösségében. Az ukrán erők február 20-án csapást mértek a Volnovakhától keletre fekvő Trudivske gyakorlótérre, ahol az orosz 36. Motorizált Lövészdandár (29. Összhaderőnemi Hadsereg, Keleti Katonai Körzet) legalább három századának kiképzése folyt. A BBC orosz szolgálata arról számolt be, hogy a csapás „tucatnyi” orosz katonai személyt ölt meg, és akár 60 főt is megölhetett, ami összhangban van a nyilvánosan elérhető fotókkal, amelyek a csapás utóhatását dokumentálják. Alekszandr Oszipov, a Zabajkálszkij Terület vezetője, ahol a 36. motorizált lövészdandár állomásozik, azt állította, hogy a csapás több mint 60 halottjáról szóló jelentések „túlzóak.” Az orosz ultranacionalista milbloggerek megismételték a csapást követően a rossz orosz döntéshozatalra vonatkozó szokásos panaszaikat, bírálva az orosz katonai parancsnokságot, amiért az orosz katonai személyzetet egy közeli hátországi területre koncentrálta, annak ellenére, hogy elszenvedte az ukrán csapástávolságon belüli orosz katonai koncentrációk elleni korábbi ukrán támadások következményeit.

Jevgenyij Balickij, a Zaporizzsjai Terület megszálló kormányzója nyíltan elismerte, hogy az orosz hatóságok erőszakkal deportálják azokat az ukrán állampolgárokat, akik ellenzik Ukrajna orosz megszállását vagy „sértegetik” Oroszországot, és utalt arra is, hogy az orosz megszálló erők ukrán állampolgárokat végeznek ki rövid úton. Balickij egy február 20-án megjelent interjúban kijelentette, hogy az orosz megszálló hatóságok „nagyszámú családot utasítottak ki... akik nem támogatták a különleges katonai műveletet”, vagy akik „megsértették” Oroszországot, beleértve az orosz zászlót, himnuszt vagy Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Balickij azzal indokolta ezeket a háborús bűnöknek minősülő tevékenységeket, hogy az ukrán családok erőszakos kitoloncolása a saját érdekükben történt, mivel a megszálló hatóságoknak a jövőben még „keményebben” kellett volna „elbánniuk” velük, vagy esetleg más, oroszbarát állampolgárok megölték volna őket. Balickij kijelentette, hogy a megszálló hatóságok „lehetőséget adtak a deportált családoknak a távozásra”, de néhányukat erőszakkal deportálták. Balickij azt is elmondta, hogy a megszálló hatóságoknak „rendkívül kemény döntéseket kellett hozniuk, amelyekről nem fog beszélni” – ez egy lehetséges utalás az orosz megszálló erők tevékenységére, amelyek ukrán állampolgárok gyorsított kivégzését hajtották végre. Az ISW kiterjedten beszámolt az ukrán állampolgárok, köztük gyermekek Oroszország általi erőszakos deportálásáról, és továbbra is úgy értékeli, hogy Oroszország megpróbálja felszámolni az ukrán nyelvet, kultúrát, történelmet, etnikumot és identitást, többek között olyan tevékenységekkel, amelyek a népirtás bűncselekményének megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezményt sértik. Balickij kijelentései az orosz megszállást bíráló ukrán állampolgárok deportálásáról azt jelzik, hogy az orosz deportálási kampányok részben a megszállt Ukrajna lakosságának kényszerítéssel és félelemmel való ruszifikálását célozzák. Az, hogy Balickij egy nyilvánosságra hozott interjúban hajlandó nyíltan megvitatni - sőt védelmezni – az orosz megszálló hatóságok ukrán állampolgárokkal szembeni jogellenes bánásmódját, rávilágít arra, hogy az orosz hatóságok milyen mértékben támogatják és segítik elő az ilyen politikát.

Iráni források február 21-én azt közölték a Reuters-szel, hogy az Iszlám Köztársaság január elején több száz rövid hatótávolságú ballisztikus rakétát (SRBM) szállított Oroszországnak. A három meg nem nevezett iráni forrás szerint Irán nagyjából 400 SRBM-et szállított Oroszországnak, köztük a Fateh–110 és a Zolfaghar rakétákat. A források szerint Irán legalább négy SRBM-szállítmányt küldött Oroszországnak azóta, hogy Irán és Oroszország 2023 végén rakétaeladási megállapodást kötött. Egy iráni tisztviselő szerint Irán továbbra is szállít rakétákat Oroszországnak, mivel Irán „bármely országba exportálhat fegyvereket”, amelyikbe csak akar, tekintettel arra, hogy 2023 októberében lejártak az ENSZ BT 2231-es határozata alapján Iránra vonatkozó ENSZ rakétakorlátozások. Az ENSZ BT 2231. számú határozata felfüggesztette a nukleáris vonatkozású ENSZ-szankciókat, és lejárati dátumokat állapított meg az Iránnal szembeni rakéta- és egyéb fegyverekkel kapcsolatos szankciókra. Egy Kreml-közeli orosz milíciablogger február 21-én közölte, hogy Irán január elején, az ENSZ rakétakorlátozások lejártát követően rakétaszállításokat kezdett Oroszországba.

Irán Oroszországnak történő fegyvereladásai részét képezik Irán azon törekvéseinek, hogy bevételt szerezzen hanyatló gazdaságának támogatására. A CTP-ISW korábban úgy értékelte, hogy Irán Oroszországtól készpénzt kaphat ezekért az eszközökért. A Prana Network hackercsoport február 4-én dokumentumokat tett közzé, amelyek szerint Oroszország évente nagyjából 4,5 milliárd dollárt fizet Iránnak az iráni Shahed sorozatú drónok importjáért. Az iráni rakétarendszerek szállítása javíthatja Oroszország képességét az ukrán légvédelem átütésére. Egy Kreml-közeli milblogger február 21-én azt állította, hogy az iráni rakétarendszerek beszerzése lehetővé teszi az orosz erők számára, hogy „távoli ukrán célpontokat” találjanak el. Az ukrán légierő szóvivője, Jurij Ihnat ezredes február 21-én azt mondta, hogy a ballisztikus rakéták esetleges orosz beszerzése „komoly fenyegetést jelent Ukrajna számára”. Ez az orosz-iráni katonai csere a két állam közötti katonai és biztonsági kapcsolatok elmélyülésének része, amelyekről a CTP már részletesen beszámolt. E kapcsolatok bővülése különösen azután gyorsult fel, hogy Irán 2022 februárjában katonai támogatást kezdett nyújtani Oroszországnak az ukrajnai invázióhoz.

Az orosz hatóságok Jekatyerinburgban őrizetbe vettek egy amerikai-orosz kettős állampolgárt azzal a gyanúval, hogy pénzt gyűjtött az ukrán háborús cselekményekhez. A Kreml hírügynöksége, a TASZSZ felvételeket tett közzé az orosz őrizetben lévő nőről, és az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) a nőt 33 éves, a kaliforniai Los Angelesben élő személyként írta le. A nyugati média február 21-én arról számolt be, hogy a nő neve Kszenyia Havana, és hogy az orosz hatóságok valószínűleg azért vették őrizetbe Havanát, mert 2022. február 24-én 51 dollárt adományozott egy ukrán–amerikai jótékonysági szervezetnek.

A legfontosabb hírek röviden:

Andrej Morozov neves „független” orosz milblogger a jelentések szerint február 21-én öngyilkos lett, miután megtagadta az orosz katonai parancsnokság utasítását, hogy törölje az Avdiivka körüli súlyos orosz veszteségekről szóló jelentéseit.
Egy ukrán tisztségviselő cáfolta a New York Times (NYT) nemrégiben megjelent jelentését, miszerint az orosz erők „több száz” ukrán katonát ejtettek fogságba Ukrajna visszavonulása során a Donyecki Területen található Avdiivkából.
Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök hadseregtábornok azt állította, hogy az orosz erők „meglehetősen rövid időn belül” elfoglalták Avdiivkát.
Egy ukrán HIMARS csapás egy védtelen orosz gyakorlótér ellen a megszállt Volnovakha közelében, a Donyecki Területen valószínűleg jelentős áldozatokat követelt, ami neuralgikus reakciót váltott ki az orosz ultranacionalista milblogger közösségben.
A Zaporizzsjai Terület megszálló kormányzója, Jevgenyij Balickij nyíltan elismerte, hogy az orosz hatóságok erőszakkal deportálják azokat az ukrán állampolgárokat, akik ellenzik Ukrajna orosz megszállását, vagy „sértegetik” Oroszországot, és valószínűleg utalt arra, hogy az orosz megszálló erők ukrán állampolgárokat végeznek ki.
Iráni források február 21-én azt mondták a Reutersnek, hogy Irán január elején több száz rövid hatótávolságú ballisztikus rakétát (SRBM) szállított Oroszországnak.
Az orosz hatóságok Jekatyerinburgban őrizetbe vettek egy amerikai–orosz kettős állampolgárt azzal a gyanúval, hogy pénzt gyűjtött az ukrán háborús erőfeszítésekhez.
Az orosz erők megerősített előrenyomulást hajtottak végre Avdiivka, Donyeck város, Robotinye és Krinki közelében.
A jelentések szerint fehérorosz és kazah vállalatok segítenek Oroszországnak kijátszani a nemzetközi szankciókat, amelyek célja, hogy az orosz védelmi ipari bázist megfosszák a nyugati alkatrészektől és szerszámgépektől.

Mindent összevéve tehát szegény Murz (tehetséges szélhámos volt, nagy csibész, én tisztelettel emlékszem meg róla) elhunyt, Geraszimov és Moordvicsev feltámadott, Zaporizzsjában embereket végeznek ki, szóval a háború megy a maga megszokott, kissé már ezotériába hajló útján.

Egy tanulság van ezekből a hírekből. Mihail Afanaszjevics Bulgakov realista volt és egyáltalán nem abszurdot írt. Szerintem Annuska már kiöntötte az olajat.

Lassan csenget a villamos is.

Szele Tamás