Ma folytatnom kell Alekszej Navalnij halálának történetét, ugyanis fontos fejlemények történtek az ügyben. Valamennyire mintha oszlana a köd, bár tisztán még mindig nem látunk a történtek kapcsán, azonban most már sejtéseink lehetnek. A politikus holtteste elő is került meg nem is, mindenesetre a hatóságok azt ígérik, hogy 14 nap múlva kiadják a családnak.
(Képünk illusztráció)
A Meduza híre azt mondja, miszerint:
„Az oroszországi Nyomozó Bizottság képviselői arról tájékoztatták Alekszej Navalnij ügyvédjeit és édesanyját, hogy a büntetőtelepen elhunyt Alekszej Navalnij holttestét vegyi vizsgálatra küldték, amely 14 napig fog tartani. Ezt Navalnij sajtótitkára, Kira Jarmysh nyilatkozta.
Alekszej Navalnij orosz politikus február 16-án, a Jamalo-Nyenyec Autonóm Körzet egyik büntetőtelepén halt meg (vagy egy nappal korábban). Február 17-én reggel Navalnij édesanyja megérkezett a harpi büntetőtelepre, mert megkapta a halálhírét. A telep hatóságai közölték, hogy Navalnij holtteste a szalekhardi hullaházban van. Amikor a politikus édesanyja odaérkezett, azt mondták neki, hogy nincs ott semmiféle holttest.
Kira Jarmysh elmondta, hogy a hatóságok nem voltak hajlandóak kiadni a holttestet a hozzátartozóknak, amíg az ellenőrzés be nem fejeződik. Olga Fatejeva igazságügyi szakértő szerint a nyomozó szervek olykor évekig sem engedik kiadni a holttesteket.
Navalnij holtteste feltehetően a szalekhardi kerületi klinikai kórház hullaházában van – írta a Novaja Gazeta egy helyi forrásra hivatkozva. Navalnij holttestét február 16-án este szállították a hullaházba.”
Nos, ez a két hét talán elég lehet arra, hogy lebomoljon a szervezetből a méreganyag, ami novicsok esetén a szakirodalom szerint (típustól függően) néhány naptól néhány hétig terjedő intervallum alatt tűnik el. A hírre válaszul megrázó erejű beszédet mondott Julia Navalnaja, az áldozat özvegye, arról, mik a tervei a jövőre nézve. Ezt szó szerint és teljes terjedelmében idézem, elvenni belőle vagy hozzátenni akár egy vesszőt is bűn volna.
„Jó napot, itt Julija Navalnaja beszél. Ma először ezen a csatornán szeretnék megszólalni. Nem kellett volna itt lennem. Nem kellett volna felvennem ezt a videót. Egy másik személynek kellett volna a helyemben lennie, de ezt a személyt Vlagyimir Putyin megölte. Három nappal ezelőtt Vlagyimir Putyin megölte a férjemet, Alekszej Navalnijt. Putyin megölte a gyermekeim apját, Putyin elvette tőlem a legkedvesebbet, a legközelebbi és legszeretettebb személyt – de Putyin elvette Navalnijt Oroszországtól is.
Valahol a messzi északon, az északi sarkkör fölött, az örök télben, egy kolónián Putyin nem csak Alekszej Navalnijt ölte meg. Vele együtt a reményeinket, a szabadságunkat, a jövőnket is meg akarta ölni. Elpusztítani és semmissé tenni a legjobb bizonyítékot arra, hogy Oroszország más lehet, hogy erősek vagyunk, hogy bátrak vagyunk, hogy hiszünk és kétségbeesetten harcolunk, és másképp akarunk élni.
Ezekben az években mindvégig Alekszej mellett voltam: választások, gyűlések, házi őrizet, házkutatások, letartóztatások, börtönök, mérgezés, ismét gyűlések, letartóztatások és ismét börtön. Az utolsó találkozásunk vele 2022. február közepén történt, itt az utolsó közös fotónk. Pontosan két évvel később Putyin megölte őt.
Ezekben az években mindvégig Alekszej mellett voltam. Boldog voltam, hogy mellette lehetek és támogathatom őt. De ma az Ön oldalán akarok lenni, mert tudom, hogy Ön is ugyanannyit veszített, mint én. Alekszej három év kínzás és gyötrelem után halt meg a telepen. Nem csak bezárták, nem ült úgy, ahogy mások ülnek. Megkínozták, egy büntetőcellában tartották, egy betonládában. Kérem, csak képzeljék el: ez egy hat-hét négyzetméteres szoba, amiben nincs más, csak egy zsámoly, egy mosogató, egy lyuk a padlóban WC helyett, és egy ágy, ami a falhoz van szíjazva, így nap közben nem lehet ráfeküdni. Egy bögre, egy könyv (egy) és egy fogkefe, semmi más nem volt nála. Több száz napon keresztül.
Megfélemlítették, elvágták a világtól, nem adtak neki tollat és papírt, hogy levelet írjon nekem vagy a gyerekeinknek. Éheztették. Három évig éhezett. De nem adta fel – végig támogatott minket: felvidított, nevetett, viccelődött, bátorított. Egy pillanatra sem kételkedett abban, amiért küzdött és szenvedett. A férjemet nem lehetett megtörni, és pontosan ezért ölte meg Putyin. Szégyenletes módon, gyáván, anélkül hogy valaha is a szemébe mert volna nézni, vagy csak a nevét kimondani. És ugyanilyen szégyenletes és gyáva módon most elrejtik a holttestét, nem mutatják meg az édesanyjának, nem adják vissza, és szánalmasan hazudnak és várják, hogy eltűnjenek a Putyin által bevetett „Novicsok” nyomai.
Pontosan tudjuk, hogy Putyin miért ölte meg Alekszejt három nappal ezelőtt. Hamarosan el fogjuk mondani önöknek. Mindenképpen ki fogjuk deríteni, hogy pontosan ki és hogyan hajtotta végre ezt a bűncselekményt. Neveket fogunk mondani és arcokat fogunk mutatni.
De a legfontosabb, amit tehetünk – Alekszejért és magunkért –, hogy tovább harcolunk. Még erőteljesebben, még elszántabban, még vadabbul, mint eddig. Tudom, hogy lehetetlennek tűnik, hogy többet tegyünk, de többre van szükségünk. Össze kell fognunk, egy erős ökölbe szorított kézként, és le kell csapnunk erre az őrült rezsimre. Putyinra, a barátaira, a banditákra, a tolvajokra és gyilkosokra, akik megnyomorították az országunkat.
Tudom, érzem, hogy Önöket is érdekli a kérdés: miért jött vissza? Miért vetette magát önként azoknak a karmai közé, akik egyszer majdnem megölték? Miért kellett ilyen áldozatot hozni? Hiszen élhetett volna békében, önmagának és a családjának. Nem tudott beszélni, nem tudott nyomozni, nem szólalt meg és nem harcolt, hiszen börtönben volt.
De nem tehette. Alekszej jobban szerette Oroszországot, mint bármit a világon. Szerette az országunkat, szerette önöket. Hitt bennünk, hitt az erőnkben, a jövőnkben, abban, hogy a legjobbat érdemeljük. Nem a szavakban hitt, hanem a tettekben. Olyan mélyen és őszintén, hogy kész volt az életét is odaadni érte. És az ő mérhetetlen szeretete elég nekünk, hogy folytassuk a munkáját. Ameddig csak szükséges. Olyan hevesen és bátran, ahogyan Alekszej tette.
Most mindenki azon gondolkodik: honnan vegyük ezt az erőt? Hogyan éljünk tovább? Mi az ő emlékéből, az ő eszméiből, az ő gondolataiból fogunk erőt meríteni. A belénk vetett kimeríthetetlen hitéből. Én onnan fogom nyerni az erőmet.
Alekszej megölésével Putyin megölte a felemet, a szívem és a lelkem felét. De a másik felem még mindig megvan, és ez azt mondja nekem, hogy nincs jogom feladni. Folytatni fogom Alekszej Navalnij ügyét. Továbbra is harcolni fogok az országunkért, és arra kérem önöket, hogy álljanak mellém. Hogy ne csak a gyászban és a végtelen fájdalomban osztozzunk, amely körülvett minket, és nem fog elengedni. Arra kérem önöket, hogy osszák meg velem a dühöt. A dühöt, a haragot, a gyűlöletet azok iránt, akik meg merték ölni a jövőnket. Alekszej szavaival fordulok önökhöz, amelyekben erősen hiszek: nem szégyen keveset tenni – az a szégyen, ha nem teszünk semmit. Szégyen, ha hagyjuk magunkat megfélemlíteni.
Minden lehetőséget ki kell használnunk – harcolnunk kell a háború, a korrupció és az igazságtalanság ellen. Harcoljunk a tisztességes választásokért és a szólásszabadságért. Harcoljunk azért, hogy visszaszerezzük hazánkat magunknak. Oroszország – szabad, békés, boldog - a jövő gyönyörű Oroszországa, amelyről a férjem oly sokat álmodott. Erre van szükségünk. Egy ilyen Oroszországban akarok élni. Azt akarom, hogy a gyermekeink is ebben éljenek. Önökkel együtt akarom felépíteni - pontosan úgy, ahogy Alekszej Navalnij elképzelte: tele méltósággal, igazságossággal és szeretettel. Ez az egyetlen út – és nincs másik. Az elképzelhetetlen áldozat, amit hozott, talán nem lesz hiábavaló. Harcoljanak és ne adják fel. Nem félek – és önöknek sem kell félniük semmitől.”
A beszéd után Navalnaja Brüsszelben találkozott Charles Michellel, az Európa Tanács elnökével, felszólalt az EU külügyi tanácsának ülésén, és tárgyalt Josep Borrell uniós diplomáciai vezetővel.
Nos, láthatjuk: Julia Navalnaja már világosan Novicsokról beszél, és neveket, arcokat, képeket, felelősöket kíván bemutatni. Azért a felelősség kérdésében erősen kilógó lólábat sikerült felfedeznem a Moscow Timesban.
Történt ugyanis, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök vezérezredesi rangot adományozott Valerij Bojarinyevnek, az orosz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat (FSZIN) első igazgatóhelyettesének. Bojarinyev három nappal Alekszej Navalnij halála után kapta az előléptetést. 2022 júliusa óta töltötte be pozícióját az FSZIN-ben. Ő felügyeli az Operatív Főigazgatóságot (GOU), valamint az operatív egységek tevékenységét biztosító főigazgatóságot (GUODOP). Mint a Gulagu.net emberi jogi projekt megjegyzi, Bojarinyev „teljesítette Putyin kívánságát – fő politikai ellenfele fizikai likvidálását”. „Szintén Bojarinyev irányítása alatt kínoztak meg több száz ukrán hadifoglyot, hogy igazolják a háború megindítását” – állítja a Gulagu.net.
Az emberi jogi aktivistákból álló csapat megígérte, hogy hamarosan közzétesz egy „Navalnij-listát” az ellenzéki haláláért és más brutális kínzásokért felelős FSB- és FSIN-tisztviselőkről. Ez a lista képezi majd a nemzetközi vizsgálat és a várható szankciók alapját.
Nos, a kép kezd összeállni: azt még nem tudni, miért pont most kellett meghalnia Navalnijnak, azt sem, most hol vannak a földi maradványai (bár elég valószínű, hogy a szalekhardi hullaházban), de az már kezd kiderülni, hogyan ölték meg és kik.
A nagyobb városokban több száz megemlékezőt tartóztattak le, illetve egészen pontosan három nap alatt 39 városban 389 embert vettek őrizetbe. A legtöbbjüket, 154 főt Szentpéterváron, ítéletük általában egytől 14 napig terjed (amennyiben első alkalommal követtek el „politikai” vétséget). Mivel a speciális befogadóközpontokban nincs elég hely, egyes állampolgárokat 300 kilométerre küldtek a várostól, hogy letöltsék büntetésüket. Egy szentpétervári lakost, aki tíz napot kapott egy szál virágért, a várostól 3,5 órányi autóútra északkeletre fekvő Podporozsje városba vittek. A lány ismerősei a 7×7-nek elmondták, hogy a rendőrök nem engedték átadni neki élelmiszert, személyes higiéniai termékeket és meleg ruhát. Elmondásuk szerint a megemlékezéseken őrizetbe vett több társuk is vele együtt a speciális fogdában van.
Moszkvában a „Polgári kezdeményezés” nevű párt március másodikára tömegtüntetést jelentett be a városházán, legalább ötvenezer résztvevőre számítanak. A demonstráció még engedélyezésre vár, de nem túl valószínű, hogy Szobjanyin polgármester zöld utat adna a rendezvénynek.
Oroszországban valami készül – rövidesen meglátjuk micsoda. De egyre érdekesebb a helyzet.
Szele Tamás
