A Sony tovább ássa a szuperhősfilmek sírját

Cassandra Webb (Dakota Johnson) mentősként dolgozik, élete egyhangú, ám egy halálközeli élménytől felborulnak a megszokott hétköznapjai. Víziók kezdik gyötörni, melyekkel előre látja a jövő egyes pillanatait. A látomásokban feltűnik három fiatal lány, akiket egy különös erővel bíró alak akar eltenni láb alól. Cassie sorsa összefonódik a tinédzserekével és bármi áron meg akarja védeni őket.

Bőven akadtak rossz ómenek a Madame Web körül. Az első vélemények egyöntetűen negatívak voltak, az előzetesek sok jóval nem kecsegtettek, illetve az sem számított pozitív előjelnek, hogy a forgatókönyvön nem kevesebb, mit öt ember dolgozott. Ez a nem jó értelemben vett keszekuszaság, rányomja a bélyegét a kész műre, de ne szaladjunk ennyire előre. Az első harmad ugyanis ellentmond a híreszteléseknek és meglepően jól indul a film.

A jövőbelátásból fakadó konfliktuskezelésben megvan a potenciál, és a felütés magában hordozza egy szórakoztató mozi lehetőségét. Ez akkor változik meg, amikor bejönnek a képbe a megmentésre váró lányok. Egyrészt átvált a cselekmény egy bébiszitter kalandba, ahol irritáló tiniket kell pesztrálni, másrészt hiába a díszes írói gárda, ha elfelejtettek épkézláb karaktereket kreálni. Mindenkit el lehet intézni két szóval, az egyik gazdag, nagyszájú, a másik okos, becsületes, a harmadik pedig szégyellős és aggodalmaskodó. 

Ami összeköti őket, hogy a szüleik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak foglalkozni velük, így egymásra vannak utalva. Persze valós dramaturgiára kár számítani, semmilyen következmény nincs megalapozva, minden teljesen ad hoc módon történik, mert ezt kívánja a sztori. 

A főgonosz hasonlóan slendrián módon lett felépítve. Ostoba módon megy fejjel a falnak, s hiába bír emberfeletti erővel, a szerencsétlenkedései élményszámba mennek. Nem véletlenül lett megemlítve a 2000-es évek hangulata, ugyanis a Madame Web ekkor játszódik, és mintha a stílus, illetve a szellemiség is ezt a kort követné. Ebben az érában sokszor volt szerencsénk olyan kémekhez, hackerekhez, akik két monitoron egy komplett országot képesek voltak lekövetni. Itt ugyanez történik, a gonosz jobbkeze minden segélyhívást hall, minden térfigyelő kamera képét látja és még a pixeles felbontást is kiélesíti. Lehet kontrázni, hogy mire számítunk egy ilyen címtől, de ez csak a jéghegy csúcsa.

Nehéz rájönni, hogy a Sonynak mi volt a célja a Madame Webbel. Tény, hogy nem került sokba, a maga 80 milliós büdzséjével kifejezetten olcsónak számít, ám korántsem borítékolható az anyagi siker. Már csak a félrevezető marketing miatt sem, elvégre a beharangozott igazságosztó lánycsapat konkrétan létre sem jön a zárásig. Mintha előzetesen minimum egy trilógiával számoltak volna, így maradva a felvezetésnél és sejtetésnél, holott nem kell a jövőbe látni ahhoz, hogy tudjuk, a Madame Webnek nem lesz folytatása. Ellenben újabb szöget vert be a szuperhősfilmek egyre lejjebb ereszkedő koporsójába.