Emlékezetes hollywoodi balhék, Hollywood történetének leghíresebb színészharcai

Hollywood sötét titkai: miért fogadott bérgyilkost Frank Sinatra?

Hollywood története hemzseg a botrányoktól és sötét bűnügyektől, legyen szó emberölésről, nemi erőszakról vagy emberrablásról. Frank Sinatra például az 1950-es években állítólag bérgyilkosokat fogadott fel azért, hogy rabolják el és fenyegessék meg Marlon Brandót: ne cicázzon az énekes-színész feleségével, Ava Gardnerrel.

A valódi ok egyébként valószínűleg nem is Brando és Gardner baráti viszonya lehetett, hanem afféle kicsinyes bosszú amiatt, hogy a fiatal és hirtelen népszerűségre szert tett Brando az 1955-ös Macsók és macák című gengszter-musicalben elhappolta Sinatra elől a főszerepet, amit a mellékszerepbe kényszerült sztár először csak azzal torolt meg, hogy nem volt hajlandó énekleckéket adni Brandónak.

Aztán a forgatás során a két színész ott tett keresztbe egymásnak, ahol csak tudott. Ennek a folyamatos piszkálódásnak a leghíresebb példája egy éttermi jelenet, ahol beszélgetés közben Sinatra a szerepe szerint sajttortát eszik. Brando szándékosan sorozatban rontotta el a felvételt, így a rendező Joseph L. Mankiewicz újabb és újabb sajttortákat tetetett Sinatra elé, aki degeszre ette magát, mikor Brando végül hajlandó volt helyesen elmondani a szövegét, amelyben szinte ironikus az a megjegyzése az őt étellel kínáló Sinatrának: köszönöm, már ettem.

A forgatási viszály odáig fajult, hogy végül már mediátor segítségére volt szükség a felvételek során, ugyanis a két sztár nem volt hajlandó szóba állni egymással.

Kerek ötven év elteltével aztán, 2005-ben Russell Crowe részben erre az esetre is utalt, amikor gyenge Frank Sinatra hasonmásnak nevezte kollégáját és "vitapartnerét", George Clooney-t. Egészen pontosan 2005 februárjában egy interjúban a Gladiátor sztárja ellenérzésének adott hangot azokkal a színészekkel kapcsolatban, akik reklámszereplést vállalnak, és konkrétan Clooney-val kapcsolatban úgy fogalmazott:

Erre aztán Clooney nevezte bohócnak Crowe-t, aki úgy reagált, hogy nem fél a befolyásos Clooney bosszújától, mert csak gyenge hasonmása a valóban az alvilághoz is kötődő Sinatrának.

Mindenesetre a két színész azóta sincs jóban és nem is elképzelhető, hogy valaha közös filmben szerepeljenek.

Hollywoodi dívák viszálya: amikor Bette Davis megnyugodott, hogy meghalt a riválisa

Amikor legendás hollywoodi színésznőkre gondolunk, nehéz lenne kihagyni a felsorolásból Bette Davist és Joan Crawfordot, akik nélkül az amerikai film aranykora elképzelhetetlen lenne. Bette Davis ráadásul nem csupán a filmvásznon alakított tüzes és összeférhetetlen karaktereket, de a magánéletében is megnehezítette a környezete életét, hasonlóan Joan Crawfordhoz. És tény: ki nem állhatta egymást a két színész.

A két vitathatatlanul nehéz, egymással rivalizáló személyiség harca Robert Aldrich 1962-es filmjében, a Mi történt Baby Jane-nel?-ben a filmvásznon is életre kelt, két színésznő egy összeférhetetlen testvérpárt alakított, a rendező pedig valósággal teret engedett Davis és Crawford „eszelősen" gyűlölködő játékának, akik tulajdonképpen egyszerre alakították saját magukat és önmaguk groteszk karikatúráját.

Az A-listás sztárok közötti viszály annyira ismert volt, hogy Ryan Murphy Feud című dokudrámájának első évada is ezzel foglalkozott és egészen az 1930-as évekig nyúlt vissza, és kapcsolatukat férfiakért és szerepekért folytatott küzdelmek egyaránt beárnyékolták. De például a Mi történt Baby Jane-nel? esetében az Oscar-jelölésekkel kapcsolatban is háborúztak. Crawford számára ugyanis elfogadhatatlan volt, hogy a filmért csak Davist jelölték Oscar-díjra, őt pedig nem, ezért bosszúból Crawford rábeszélte a végül győztes Anne Bancroftot, hogy ha nyer, hadd vehesse át ő a nevében a díjat az Oscar-gálán.

A viszály egészen Crawford 1977-es haláláig tartott. Amikor Davis értesült legkomolyabb riválisának haláláról a sajtó előtt hidegen csak annyit mondott:

A Mi történt Baby Jane-nel? az egyik leghíresebb hollywoodi film a testvérek közötti háborúról, ráadásul Davis és Crawford eleve hollywoodi embereket (egy egykori sztárt és annak árnyékában élő testvérét) alakítottak.

Példának okáért Olivia de Havilland és húga, Joan Fontaine (születési nevén Joan de Beauvoir de Havilland), akik már gyerekként eltávolodtak egymástól és Fontaine 2013-as haláláig sem békültek ki egymással. Holott lett volna siker, amiben osztozhattak volna: Havilland két, Fontaine egy Oscar-díjat nyert.

A két testvér konfliktusának kiinduló oka az volt, amikor gyerekkorukban Olivia szétszaggatta a Joan által viselt, korábban a nővér által használt ruhákat, majd arra kényszerítette húgát, hogy megvarrja azokat. Később Olivia előbb lett színésznő és a pályakezdő Joannak meg kellett változtatnia a nevét, majd amikor mindkettőjüket Oscar-díjra jelölték 1942-ben, Joan nyerte el először a díjat az 1941-es Gyanakvó szerelemért, és Joanban bűntudatot keltett a nővére, hogy "elhappolta" előle az Oscart, amire Joan azzal válaszolt, hogy figyelmen kívül hagyta Olivia kinyújtott kezét, amikor az gratulálni akart a húgának. Ez aztán 1975-ig így folytatódott tovább, amikor meghalt az anyjuk, és Joan szerint Olivia nem hívta meg az édesanyjuk búcsúztatójára.

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!