Tegnapi írásom közepes visszhangot keltett, ugyanis azzal a gondolattal zártam, hogy a most is működő és a Wagnernek, az orosz Afrikai Hadtestnek és a közép-afrikai diktatúráknak fegyvereket szállító, orosz kötődésű repülőjáratok tevékenységének fényében felvetődhet a kérdés, miért is szükséges a magyar katonai misszió jelenléte pont Csádban? Választ nem adtam, mert azt hittem, magától értetődő. Nem volt az.

(Képünk illusztráció)

Itt kell nagyon hangsúlyosan felhívnom a figyelmet arra, hogy ez a gondolatmenet minden ízében, minden pontjában spekuláció, dedukció, semmire sincs bizonyítékom, tehát kérem, senki se tekintse állításnak, ez csak egy lehetőség fontolgatása. Én leszek a legboldogabb, ha tévedek. De vágjunk bele.

Amikor az Országgyűlés megszavazta, hogy a csádi kormány – tehát nem az ENSZ vagy egyéb nemzetközi szervezetek – kérésére kétszáz (váltások idején négyszáz) fős magyar katonai misszió indul Csádba, azonnal felvetődött a kérdés, amire máig nem született értékelhető hivatalos válasz: De minek? Mit keresünk pont mi, pont ott?

Lássuk erről először is az országgyűlés elé terjesztett javaslat szövegét. A javaslatot egyébként fénysebességgel fogadták el.

„A csádi elnök meghívására tervezett misszió célja Csád stabilitásának és ezáltal Európa és Magyarország biztonságának erősítése, az Afrika felől fenyegető újabb migrációs hullámok fékezése. A magyar katonák jelenléte erősíti a terrorizmus elleni küzdelmet, valamint segítik a Hungary Helps programban zajló humanitárius segítségnyújtás és helyi fejlesztések zavartalanságát. (…) Magyarország továbbra is a béke megőrzését, a migráció megállítását és a határok védelmét tartja az első számú feladatnak – tette hozzá. A miniszter kiemelte: a katonai misszió indítása azért fontos, mert a Száhel-övezetben lévő Csádnak kulcsszerepe van az afrikai migráció megfékezésében. Amennyiben Csád instabillá válik, akkor teljesen átszakadhat a migrációs gát Európa felé. (…) A honvédelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a tervezett magyar katonai misszió katonaszakmai szempontból is jelentősnek számít, mivel a térségben jelen lévő más nemzetekkel együttműködésben, de önálló magyar szerepvállalásként indulhat el.”

Tehát akkor elvileg a „migrációs nyomást” hivatott megállítani ez a kétszáz magyar katona? Nem, nem csak, a honvedelem.hu szerint a feladatok köre a végső, jóváhagyott változatban kissé bővült.

„Az elfogadott határozat értelmében az Országgyűlés figyelemmel arra, hogy Magyarország érdekelt a nemzetközi béke és biztonság előmozdítására tett erőfeszítésekben és a terrorizmus elleni küzdelemben, tekintettel az Európára nehezedő illegális migrációs nyomás csökkentéséhez, a Száhel-övezet stabilitásának erősítéséhez, ezáltal a transzatlanti térség biztonságának növeléséhez fűződő érdekre, továbbá figyelemmel a csádi elnök meghívólevelére, hozzájárulását adja ahhoz, hogy a Magyar Honvédség egy, legfeljebb kétszáz – váltási időszakban négyszáz – fős, a szükséges technikai eszközökkel, fegyverzettel, felszereléssel ellátott katonai kontingense Csád területén tanácsadási, támogatási és harctéri mentorálási feladatok ellátása, az ott tartózkodó magyar állampolgárok és a helyben lévő magyar érdekeltségek oltalmazása, továbbá a terrorizmus elleni küzdelem támogatása érdekében 2025. december 31-ig állomásozzon.”

Magyar érdekeltségek alig vannak Csádban, magyar állampolgárok is ritkán keverednek oda, azonban a „tanácsadás, támogatás és harctéri mentorálás” azt jelenti, hogy a mi katonáink részt vesznek a csádi hadsereg kiképzésében, sőt, az általuk mentorált alakulatot szükség esetén a harcba is elkísérik és ha kell, fellépnek mellettük.

Csádban egyelőre nincs polgárháború, bár az összes, vele határos országban végletesen instabil a politikai helyzet, és harcok dúlnak. Azért írom, hogy egyelőre, mert az országot jelenleg a nem túl népszerű Mahamat Déby Itno, Csád Átmeneti Katonai Tanácsának elnöke vezeti, a korábban harminc évig uralkodó Idriss Déby elnök fia. A kedves papa 2021. április 20-án merénylet áldozata lett. A jelenlegi vezető októberre „szabad választásokat” ígér, melyeket azért hívunk így, mert szabad rajtuk őt törvényesen is megválasztani. Ha mégsem kapja meg a többséget, akkor garantált a polgárháború, ha megkapja, akkor csak nagyon valószínű. Így tehát a teljes Száhel-övezet háborús zónává változik majd, az orosz geopolitikai érdekeknek megfelelően. Csak sajnos a kellős közepén ott lesznek a mi katonáink, kevesen és ki tudja, miféle felszereléssel. A felszerelés jellegéről semmit sem tudunk, a toborzásról is csak annyit, hogy zajlik.

Ennyiből állnak az ismereteink, kész, megállt a tudomány. No, de ahol a tudomány megáll, ott elindul a fantázia. Az elmúlt hetekben olyan hipotézisek kezdtek keringeni – nem ritkán álhírek formájában is – amelyek Rejtő Jenő tollára méltóak. Azzal semmi baj nincs, ha ülünk a barátainkkal, beszélgetünk és találgatjuk, mi lehet ennek a küldetésnek a valódi célja, baj azzal van, ha az eredményt másnap a nyilvánosság előtt, valamely sajtóorgánumban tényként állítjuk. Így kezdtek hírek keringeni mesés gyémánt- és olajmezőkről (Csádban ugyan van olaj, de nem sok, gyémánt meg tudomásunk szerint egyáltalán nincs, ne tessék összekeverni Dél-Afrikával), titkos gyárakról, nemes fák erdőiről (olyan is van Afrikában, ráadásul épp Prigozsin tulajdonában, csak az is máshol), pedig a valóság sokkal egyszerűbb lehet. Hagyjuk a mesekönyvekre Afrika kincset.

Itt kezdődik a spekuláció, innentől nincs bizonyítékom semmire, kizárólag a logikai úton zajló következtetésre hagyatkoztam.

Mi van akkor, ha a csádi magyar missziónak egyáltalán nem lesz semmiféle katonai célja, csak annyi lesz a dolga, hogy ott legyen?

Tegnapi írásom a The Insider oknyomozó-tényfeltáró elemzése alapján készült. Ebben szerepel egy bekezdés, ami szöget ütött a fejembe.

„2018-ban elkezdtek megjelenni az orosz védelmi minisztérium repülőgépei a Közép-afrikai Köztársaságban, Líbiában és Szudánban, hivatalosan azért, hogy logisztikai támogatást nyújtsanak a helyszínen lévő „orosz tanácsadóknak”. Később Mali lett a másik fő célpont. Ezek a járatok gyakran Latakián keresztül érkeztek, ahol a Khmeimim légibázis található, és legalább 2022 elejéig folytatódtak.”

Hm, de hiszen mi is „tanácsadni” megyünk (többek között). Nem mellesleg a mieinket is el kell majd látni mindenfélével, gyógyszertől és élelemtől lőszerig és víztisztító berendezésekig. Szóval, meg kell szerveznünk a logisztikát, és mivel magyar állami légitársaság sajnos már nincs, ráadásul a csádi vezetés hívott minket oda, nem az ENSZ küldött, ezt bizony csak már meglévő és Afrikában aktív légitársaságok útján lehet megoldani. Melyek ezek?

„Az Abakan Air légiflottája gyakran dolgozik Afrikában – főként Ugandában, Zimbabwéban, Szomáliában, Ghánában, Burkina Fasóban, Beninben, Togóban és Szudánban. A célállomások listája a légitársaság korábbi, a World Food Programmal (WFP) való együttműködésének eredménye lehet. A légitársaság 2016-2019 között a WFP humanitárius rakományát szállította több afrikai országba. (…) Véletlen vagy sem, a fent említett járatok egybeesnek a Wagner PMC zsoldosainak rotációs menetrendjével és tartózkodási helyével. A TL-KMO és TL-KMZ teherszállító gépek, amelyek nyilvánvalóan szintén részt vettek a rotációban, nyáron Banguiból Szíriába és Szíriából Líbiába repültek az Abakan Air járataival egy időben.”

Hát, ez kissé kompromittálódott, nincs másik? De, van.

„Az egyik ilyen cég a Kirgizisztánban bejegyzett Sapsan Airline. Legalább 2021 óta gyanítható a Líbiába irányuló illegális szállítmányokban való szerepvállalása. Gépei azonban nem csak Líbiába repültek. A Sapsan Airline gépei rendszeresen repültek a Közép-afrikai Köztársaság, Mali, Uganda és az Egyesült Arab Emírségek között. Szíriában, Ruandában és Líbiában is felbukkantak.”

Vagy:

„A ZetAvia néhány repülőgépe azt követően váltott tulajdonost, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa többször is megvádolta a vállalatot – más ukrán légitársaságokkal együtt – a Líbia elleni fegyverembargó megsértésével. A ZetAvia-t azzal gyanúsították, hogy rakományt szállított az Oroszország által támogatott Khalifa Haftar erőinek – akit a Wagner zsoldosai is támogattak. A leleplezés után a ZetAvia néhány repülőgépét átregisztrálták Kirgizisztánba.”

Mit ne mondjak, a választék kétségbeejtő. Ezek a légitársaságok mind részt vesznek az ENSZ-embargó által tiltott afrikai fegyverkereskedelemben. Zsoldosokat hoznak-visznek. Na, de ha más nincs, rájuk kell fanyalodnunk.

Épp ezért lehet, hogy a magyar missziónak pusztán annyi a célja és értelme, hogy ott legyen, és a gyanús légitársaságok gépei bármikor mondhassák, ha rakományukról és úti céljukról kérdezik őket, hogy „Mi, kérem, csak ellátmányt viszünk a magyar kontingensnek Csádba, már nagyon várják az Erős Pistát szegények N’Djamenában”. Magyarország európai uniós tagállam, NATO-tagállam, ha ránk hivatkoznak, vihetnek bármit, hozhatnak is, senki sem fogja bolygatni a rakományt. Aztán Csádból meg mehet tovább szárazföldi úton az áru, hiszen az összes környező országban harcok folynak, mindenhol szükség van fegyverre. És mondjuk a sok parittya, lőszer mellé felrakhatnak némi igazi ellátmányt is, hogy ne haljanak éhen a strómanok. Elképzelek egy párbeszédet a repülőtéren:

- Mit hoztatok, elvtársak?

- Négy pud túrót a magyar elvtársaknak a cár atyuska kegyelméből, csak vigyázzatok vele, mert tűzmadárból fejték hozzá a tejet, robban!

A magyar kontingensnek ilyenformán annyi lenne a dolga, hogy őrizze a repülőteret, ott legyen, vegye át az árut papíron is és nézzen félre, míg kirakodnak, meg ne legyen bevarrva a zsebe. Sőt, végső soron ezekkel a légitársaságokkal visszafelé kerülhet Oroszországba egy csomó olyan holmi – például mikrochipek, fegyveralkatrészek, esetleg szerszámgépek is – amelyek eladását szigorúan tiltják a nemzetközi szankciók.

Nem állítom, hogy így lesz. Nem állítom, hogy erről bármit is tudnék: annyit állítok, hogy lehet ez is a helyzet. Önök most csak egy spekulációt olvastak. Melynek azonban van némi valószínűsége.

Ha a magyar kontingens vezetőinek lesz egy csepp humora, a bázisnak az „Igori” nevet adják.

Már csak Rejtő tiszteletére is.

Szele Tamás