Hazugságok hálójában: ezek voltak a Katona József Színház legnagyobb botrányai

Az alapítás és a későbbi legendagyártás az alapításról

A Katona József Színház 1982-es megalakulásának előzményei a hetvenes évekig nyúlnak vissza.

Az előzmény mégpedig az, hogy két, tagadhatatlanul tehetséges, 34 éves fiatalember megkapja a Nemzeti Színházat: Székely Gábor és Zsámbéki Gábor. Az is kétségtelen, hogy 1978 után a Marton Endre - Major Tamás-féle, nehézkes és ódivatú színházat megújítják, mindketten jó előadásokat rendeznek, sőt, meghívják a világhírű rendezőt, Jurij Ljubimovot is, akinek Háromgarasos opera című előadása színháztörténeti jelentőségű. Ott rendez Ascher Tamás is, ő már kevesebb sikerrel.

Mivel a részben Kaposvárról, részben Szolnokról érkezett színházvezetők a szovjet típusú, szocialista színházi egységben hittek, elutasítva a kimagasló egyéniségeket, ezért a Nemzeti régi, nagy színészeit is megpróbálták belekényszeríteni abba, hogy kicsi fogaskerekekként tagozódjanak az érkező fiatalok közé. Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Agárdy Gábor, Avar István vagy éppen Lukács Margit nem örült ennek. Tulajdonképpen ebbe buktak bele Székely Gáborék. Nem lehet ugyanis színházat csinálni az adott színház legnagyobb színészeivel szemben. (Hogy később, már a kétezres években Máté Gáborék hogyan bántak Haumann Péterrel, arról maga a nagy színész panaszkodott.)

Viszont a Kádár-diktatúrában egy kinevezett színházvezető csak úgy nem bukhatott meg, véglegesen semmiképpen sem, ezért megkapták a Nemzeti Színház akkori kamaraszínházát, a Katona József Színházat, hogy dolgozzanak ott.

25 évvel később, az RTL Klub velük komikusan barátságos, alázatos portréműsorában viszont már versenyt lódítottak az alapításról. Pozsgay Imre vezető MSZMP-politikus pártállami támogatását valóságos ellenzéki földalatti akciónak minősítették. 1982-ben, a Kádár-diktatúra kellős közepén... Első előadásuk - megmaradt a felvétel, ellenőrizhető - nagyon jó előadás volt, Csehov A manó (ez, ugye, a Ványa bácsi voltaképpeni korai változata), Cserhalmi György és a többiek nagyszerű játékával, Zsámbéki Gábor rendezte, de valljuk be, enyhén szólva nem ettől az előadástól dőlt össze a rendszer. Természetesen senki nem kérheti számon utólag a Katona József Színházon, hogy hiperóvatos volt egy diktatúrában, viszont a későbbi hazudozás, álellenzéki legendagyártás enyhén szólva nevetséges.

Az RTL Klubnak egyébként arról is meséltek, hogy a Katona valamilyen alapító okiratát eldugták és voltaképpen csak ezért nem tudták megszüntetni a nyolcvanas évek közepén a színházat. Teljesen hihető...

Külföldi vendégjátékok a szocializmusban

A nyolcvanas évek második felében elkezdődtek a külföldi vendégjátékok. Több előadás tényleg magas színvonalú volt, Székely Gábortól a Boldogtalanok, a Menekülés, a Coriolanus vagy éppen a Catullus, és a színház külföldön talán legsikeresebb előadása, A revizor (Zsámbéki Gábor). Ekkor rendezte Ascher Tamás a Három nővért, amely részben a tagadhatatlanul rendszerbíráló - ne felejtsük el, már az úgynevezett enyhülést szimuláló Gorbacsov idején vagyunk - A revizor farvizén, sikeres tudott lenni. És persze a nagyszerű színészek miatt. Meg könnyű volt belemagyarázni, hogy a nővérek Moszkvába vágyódása voltaképpen a bezárt ország sóvárgása a Nyugat iránt. Így a Három nővér is bejárta a világot. Sok esetben természetesen a kommunista állampárt pénzén. De ne legyünk igazságtalanok: a Katona József Színházban ebben az időszakban nagy színészek játszottak, többnyire jó előadásokban.

A Népszabadság persze segített eltúlozni a sikereket, erről Dörner György, a Katona akkori színésze mesélt korábban az Origónak. Egyik külföldi előadásukon a nézőtér kongott az ürességtől, a kommunista napilap újságírója mégis azt írta (hazudta), hogy telt ház és óriási siker volt. Vagyis, az érdektelenséget sikernek hazudták.

De idézzük Dörner Györgyöt:

A rendszerváltás után önmagában egy kelet-európai színház már nem volt érdekes Nyugat-Európában pusztán azért, mert kelet-európai. Székely Gábor ráadásul otthagyta a Katonát, egyre több vezető színész is (először Eperjes Károly, Gáspár Sándor, Dörner György, aztán Cserhalmi György, később Balkay Géza, Csomós Mari, Sinkó László, Básti Juli, Udvaros Dorottya és Blaskó Péter is.)

Zsámbéki mellett egyre többet rendezett Ascher, majd megjelent Máté Gábor is rendezőként, így az elmúlt évtizedekben a Katona egyre inkább kiszorult a nemzetközi színházi világból. Sőt, 2011-től már Máté Gábor lett az igazgató. Itt kezdődött a teljes zuhanás időszaka.

Miközben előadásaikkal vulgárpolitizálnak, darabot készítenek például arról, hogy (szerintük) minden fiatal otthagyja Magyarországot (a címe: Illaberek...), vagy egy fideszes politikus vélt magánéleti drámájáról kreálnak darabszerűséget, monomániásan azt állítják (lódítják), hogy nem politizálnak, színházuktól távol álló a baloldali propaganda.

Ahogy az elején sokat segített a Katonának, hogy éjjel-nappal ajnározták a színházat a kritikusok - ne felejtsük el, a nyolcvanas években még volt szerepe a kritikának, például a kommunista besúgó, Molnár Gál Péter sorai akár sorsokról is dönthettek. Ma már a kritika sem tud segíteni. Egyrészt senki nem olvas kritikát, másrészt nem mondjuk Bécsy Tamás professzor elemez egy-egy előadást, hanem egy szoknyában bohóckodó "kritikus" a dollármédiától, esetleg egy szánalmas nyelvtani hibákkal fogalmazgató "kritikusnő". És ennek annyi súlya van, mintha - nem véletlenül írjuk ezt - mondjuk részegen (elnézést) böfögne egyet.

Igen, a Katona már sehol sincs a nemzetközi színházi világban. Ezt a helyet ma - figyelem, igen! - Vidnyánszky Attila Nemzeti Színháza foglalja el. Minden évben MITEM, azaz színházi találkozó a világ legjobb színházai részvételével, és nagy sikerű vendégjátékok külföldön. Vidnyánszky Nemzeti Színháza az elmúlt 10 évben Párizsban, Rómában, Bécsben, Moszkvában, Varsóban szerepelt óriási sikerrel, fesztivált nyertek, a színházban pedig világhírű rendezők dolgoznak vendégként és rendeznek korszakos előadásokat.

A Katona viszont a bezárkózást választotta. Alig hívtak külföldi vendégrendezőt, jelentőset talán csak egyet, ellenben arra nagy gondot fordítottak, hogy ne legyen más művészszínház Budapesten. Az SZDSZ és Demszky Gábor irányította fővárosi vezetés először a Törőcsik Mari - Schwajda György vezette Művész Színházat ölte meg két év után, 1994-ben, aztán a Thália Színházat (Csiszár Imre igazgatása két évig tarthatott, pedig felsorolni is nehéz, hány nagy színész játszott ott: Blaskó, Eperjes, Gáspár Sándor, Kubik Anna, Nagy-Kálózy Eszter, stb.) - mindez 1996-ban. Majd a Székely Gábor vezette, a Katonának nagy riválisává váló Új Színházat is megszüntették három és fél év után, 2002-ben.

A cikkünk összeállításában segítő több, (részben egykor) a Katona József Színházban játszott színész elmondta, meglehetősen erős a gyanú, hogy a Katona vezetése állt a rivális művészszínházak megszüntetése mögött. Zsámbéki Gábornak volt egy ismert mondása, amit nem szégyellt nagy társaságban, saját színészei előtt is mondogatni: "A Katonától egy kilométeren belül nem lehet művészszínház. Illetve, helyesbítek, hehehe, egész Budapesten nem lehet, hehehe!"

Nem is lett, egészen Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházáig. (A Radnóti nem rivális, olyan kicsi a nézőtere, a Katonához hasonlóan 400-nál is kevesebb néző befogadására alkalmas Örkény pedig összebútorozott a Katonával, nem véletlenül hívja Mácsai Pál állandóan rendezgetni magához Ascher Tamást.)

Szexuális zaklatási botrány

A nyílt botrányokat sokáig megúszta a Katona, egészen 2019-ig.

Komoly viharok alakultak ki ugyanis akkor a Katona körül, miután kiderült: egyik színésznőjüket szexuálisan zaklatták. Az ügy úgy derült ki, hogy a Katona kiadott egy közleményt, miszerint az egyik szerződéses munkatársuk "több esetben is erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett a színház dolgozóival." Hozzátették, ezt az embert kitiltották a színházból és ezután soha nem dolgozhat náluk, mert több emberrel szemben "átlépte az erkölcsi határokat." Azonban nem nevezték meg, kiről van szó, ami meglehetősen visszás volt az örökösen az átláthatóságról papoló színháztól.

Nem sokkal később Gothár Péter rendező, a balliberális színházi és filmes világ vezető alakja beismerte, róla van szó. Gothár egyébként szoros kapcsolatba került a politikával is: a kilencvenes években az azóta megszűnt SZDSZ parlamenti képviselőjelöltje is volt.

Máté Gábor igazgató és a Katona vezetősége egy álvizsgálattal próbálta elütni a botrányt, és menteni magát, azonban ez nem igazán jött be, hiszen a nem baloldali sajtó alaposan foglalkozott az üggyel. Később kiderült, hogy Máté Gábor már egy éve tudott Gothár legalább egyik szexuális zaklatási ügyéről, mégsem tett semmit. A színház vezetője tehát a vizsgálattal csak előremenekült, nem akarta valójában tisztázni a helyzetet. Hiszen azt megtehette volna korábban is. Sőt, az egyik interjúban lényegében az áldozatra tolta a felelősséget, mondván a színésznő megbocsátott Gothárnak, és emiatt nem lehetett semmit sem csinálni. (A színésznő, akit trágár agresszivitással összefogdosott Gothár, az évad végén egyébként otthagyta a Katonát.)

A rendkívül súlyos ügynek nem lett következménye, hiszen Máté Gábor a helyén maradt, sőt, mai napig a színház vezetője. Ugyanis Gy. Németh Erzsébet, a Gyurcsány-párt akkori főpolgármester-helyettese megvédte. Azaz, nemcsak az idei 6 milliós prémiumáért, hanem emiatt is meglehetősen hálás Máté Gábor a Gyurcsány-pártnak.

Politikai szereplőkké léptek elő

A közvéleményt felháborította Gothár szexuális zaklatási botránya, valamint az, hogy a Katona József Színház megpróbálta eltussolni az ügyet. A kormány egyébként úgy döntött, hogy átvilágítja a színházakat és benyújtotta a kulturális élet működésének szabályozásáról szóló módosító javaslatot.
 

Ez a baloldali kulturális szféra ellenállásába ütközött. Nem sokkal a bejelentés után Karácsony Gergely és a Katona József Színház tüntetést szervezett az Örkény Színház elé.

Az eseményen a szónokok elsősorban arról beszéltek, hogy a színházak veszélybe kerültek. Ez nem állta meg a helyét, pontosabban hatalmas hazugság volt, hiszen a színházak egy fillérrel sem kaptak kevesebbet.

Többek között Pintér Béla, Mácsai Pál és Jordán Tamás is felszólalt az eseményen, akárcsak Karácsony Gergely. Pintér Béla, aki a Katona József Színháznak darabot ír, amelyben egy fideszes politikus vélt családi drámájával foglalkozik alpári stílusban, beszédében valami egészen penetráns módon szidta a sikeres (és konzervatív) szolnoki igazgatót, Balázs Pétert.

Nem ment fejből a Nemzeti dal

A Katona József Színházat ezután sem kerülték el a botrányok. 2020. október 23-án a baloldali pártok támogatásával és a Soros-közeli aHang szervezésében tartottak tüntetést a SZFE modellváltása ellen, ahol szerepet vállalt a Katona egyik színésze is.

Fullajtár Andrea, a Színház- és Filmművészeti Egyetem akkori osztályvezető tanára a Nemzet dallal próbálta feltüzelni a baloldali tüntetőket. Így sikerült az "előadás":

Kiderült, hogy a baloldali körökben agyonsztárolt színésznő nem tudja elszavalni a magyar irodalom talán legismertebb versét. Még a tabletjéről olvasva sem ment neki. Az eset azért is volt különösen kínos, mert Fullajtár akkoriban egy teljes színészosztály életéért felelt. A Nemzeti dalt pedig nemhogy a színésznövendéknek kötelező tudniuk, hanem nem lehet elvégezni az általános iskolát úgy, hogy a gyerekek ne tanulnák meg fejből.

És a legutóbbi botrány: a kedvezményes jegyek a Gyurcsány-párt tagjainak. Máté Gábor igazgató egyelőre nem hajlandó lemondani. Maga helyett egy közönségszervezőt nevezett ki bűnösnek, és kirúgta.

Néhány hete pedig kiderült: hazugság, hogy az emberek valósággal ölik egymást, hogy bejuthassanak a Katona egy-egy előadására. Sőt... a Gyurcsány-pártnak adott kedvezménnyel kapcsolatban Máté Gábor nyilvánosan elismerte, hogy van, hogy félház sincsen. Például Ascher Tamás egyik rendezése, az Apák és fiúk irgalmatlan bukás. Ahogy Máté Gábor fogalmazott - van rá ezek szerint szakszavuk - ilyenkor leengedik a felezőt. Azaz, a nézőtér második, hátsó felét egy függönnyel választják el a nézőtér első felétől, hogy ne legyen kínos az üres színház.

És így jutottunk el a szeplőtlen fogantatás legendájától a leengedett felezőig.