Egyre újabb és újabb részletek derülnek ki az orosz titkos ügynökök kalandos életéről, küzdelmeiről és harcairól, ahogy azt pár évtizede írták volna. Mindenesetre az már pár évtizede sem volt ritkaság, hogy az ilyen gumitalpúak sajtómunkásnak vagy emberi jogi aktivistának álcázták magukat – most éppen a GRU három ilyen ügynökét leplezte le a The Insider. 

(Képünk illusztráció)

A GRU 29155-ös csapatának orosz kém-szabotőrjei álnéven járják a világot, merényleteket, robbantásokat és vegyifegyver-mérgezéseket szerveznek, de mielőtt külföldre utaznának, hiteles fedősztorit kell kitalálniuk. Néha éveket töltenek azzal, hogy beszivárognak az emberi jogi aktivisták, újságírók vagy filmesek körébe. Azáltal, hogy a GRU merénylői bizalmat szereztek ezekben a körökben, képesek voltak beszivárogni a Kaszparov Fórumba, csatlakozni a Dokumentumfilmesek Ligájához és munkát kapni egy újságnál.

Köztudott, hogy a kémek gyakran illegálisan tevékenykednek. A The Insider közelmúltbeli nyomozásai kiterjedtek egy GRU-kémre, aki társasági hölgynek álcázva találkozott NATO-tisztekkel, egy ál-brazilra, aki majdnem beszivárgott a Nemzetközi Büntetőbíróságra, és egy ál-újságíróra, aki kutatói állást vállalt egy norvég egyetemen.

Az viszont új hír, hogy a GRU (amely nem dolgozik az Oroszországi Föderáción belül) szabotőr-kémei beépülnek orosz aktivista, emberi jogi és szakmai csoportokba, hogy meggyőző fedősztorit kreáljanak, és bejussanak különböző nemzetközi szervezetekbe.

Hogyan szivárgott be a GRU a Kaszparov-fórumra?

Ivan Zhikharev hivatásos geológus, aki vízkutatásra szakosodott, és aktivista, aki minden szabadidejét az emberi jogi munkának szenteli. A Moszkvai Nyílt Emberi Jogi Egyetemen az egyik legaktívabb önkéntesként emlékeznek rá, igyekezett egyetlen Szabad Oroszország Fórumot sem kihagyni, ahol részt vett a szankciókkal foglalkozó munkacsoportban, környezetvédő és véradó kezdeményezéseket támogatott.

Nem szabad összetéveszteni Ivan Zsigarevvel, akivel azonos születési dátuma, azonos a külseje és csak kicsit különbözik a vezetékneve. Zsigarev egy merénylőkből és szabotőrökből álló szigorúan titkos egység tagja, aki többéves kiképzést kapott a Védelmi Minisztérium fő hírszerzési igazgatóságán.

Ivan Zsigarev a németországi Magdeburgban született az idősebb Ivan Zsigarev orosz katonatiszt családjában, aki az 1980-as években Kelet-Németországban állomásozott. Zsigarev az apja nyomdokaiba lépett, a hadsereg különleges erőiben szolgált, és beiratkozott a GRU katonai akadémiájára, amint azt a lakcímbejelentési előzményei is bizonyítják. Legkésőbb 2009-ben beszervezték a GRU elit munkacsoportjába, a 29155-ös egységbe.

Nagyjából ugyanekkor született „jó” hasonmása, Ivan Zhikharev. A GRU szerzett neki állást az NPO Geospecsztroj állami kutató- és fúróvállalatnál. Miért pont fúrógépész? Lehet, hogy a GRU kreatív keresés közben egyszerűen beírta a nevet egy keresőbe, és a Wikipédiában csak egy ilyen nevű személyt talált – egy híres szovjet fúrót (utóbbi azonban olajat kutatott, míg az új Zhikharev vizet fúrt).

Zsigarev több éven át, egészen 2017-ig a 29155-ös egység többi tagjának életpályáját követte: hamis személyazonosságot hasznűlva három-öt fős kis csoportokkal külföldre utazott olyan megbízásokra, amelyek célja máig ismeretlen. „Zsigarev” például 2015. március elején Hollandiába utazott, ahol tíz napot töltött; ugyanekkor a csapat három másik tagja (köztük a hírhedt katedrális-kedvelő Alekszandr „Petrov”-Miskin) a Benelux államokba utazott. (Miskin azért „katedrális-rajongó”, mert azt állította, hogy csak a templom megtekintése kedvéért utazott annak idején Salisburybe, nem azért, hogy novicsokkal mérgezzen meg emigráns oroszokat, hogy úgy mondjam, hihető, életszerű magyarázat). A következő évben kétszer megismételte amszterdami útját, ismét felváltva a 29155-ös osztagból egy másik kollégájával. Ezúttal a Szkripalok megmérgezésének egy másik gyanúsítottja, „Ruszlan Boszihrov” (Anatolij Csepiga) utazott vele és egy másik GRU-tiszt, aki a bolgár fegyvergyáros, Emelian Gebrev megmérgezéséhez kapcsolódik.

Zsigarev 2016-ban Münchenben és Berlinben, 2017-ben Tbilisziben is járt, 2018 januárjában pedig Franciaországba utazott, ahol a 29155-ös különítmény többi tagjához csatlakozott a svájci határ közelében lévő titkos bázisukon. Véletlen vagy sem, Zsigarev a Szkripalok mérgezésének előkészületei alatt is Európában tartózkodott, 2018. március 3-án Bécsből Moszkvába repült – azon a napon, amikor Miskin és Csepiga először látogatott Salisburybe.

2017-ben Zsigarev új küldetést vállalt: beszivárgott a Szaharov Központban működő Moszkvai Nyílt Egyetem az Emberi Jogokért szervezetébe. Az intézmény munkatársai a The Insidernek nyilatkozva sokáig nem tudták elhinni, hogy Zsigarev egyáltalán nem is Zsigarev, hanem a GRU merénylőcsoportjának tagja. Azt mondták, hogy ő volt „a legaktívabb önkéntes”, hozzáférhetett az iskola hallgatóinak regisztrációs adataihoz, és számos vezetői értekezleten vett részt, ahol többek között finanszírozási kérdéseket vitattak meg.

Többek között részt vett a fogva tartott emberi jogi aktivisták támogatására irányuló kampányokban, koordinálta a kirgizisztáni Azimzsan Aszkarovért folytatott munkát, és átadta a számára gyűjtött pénzt. „Ha megkérték valamire, soha nem utasította vissza, minden találkozón részt vett” – emlékeznek rá kollégái.

Elmondásuk szerint mindenkinek azt mondta, hogy szakmája szerint "kútfúrással" foglalkozik, anélkül, hogy sokat beszélt volna a munkájáról. Külföldi útjairól kollégái nem sok mindenre emlékeznek, az egyetemről csak a CampCamp nevű civil fórumra ment Chisinauba, ahol több mint 200 emberi jogi aktivista és újságíró vett részt tizenöt kelet-európai és közép-ázsiai országból.

Az egyetem nem tudott arról, hogy ajánlást adott volna neki a Garri Kaszparov által szervezett Szabad Oroszország Fórumon való részvételre. Zsigarev 2017-től rendszeresen utazik ezekre a fórumokra. A szervezők úgy emlékeznek, hogy először a negyedik fórumra (2017. december 3-4. Vilniusban) regisztrált, majd a nyolcadikig minden további fórumon részt vett (a kilencediket a világjárvány miatt online tartották, és emberünk nem regisztrált az azt követő fórumokra). Zhikharev-Zsigarev ugyanakkor mindig utazási költségtérítést és szállodai elhelyezést kért. Ezeket a kéréseket elutasították, de – mint a szervezők hangsúlyozzák – még ha ugyanabban a szállodában szállt volna meg, mint a résztvevők, a fő szervező Garri Kaszparov akkor is elérhetetlen maradt volna számára, mivel mindig külön szállásolták el.

Zhikharev-Zsigarev három munkacsoportba jelentkezett, ezeknek neve: „Putyin listája”, „Emberi jogok” és „Személyi tartalék”, és tagja volt a szankciókkal foglalkozó munkacsoport chatszobájának. Ott azonban nem volt különösebben aktív, inkább a környezetvédelmi kérdésekre összpontosított.

Érdekes módon Zsicharev az első vilniusi rendezvényére két másik résztvevővel együtt autóval utazott, és velük együtt tért vissza. Ők Ruszlan Kambijev és Raszul Kataganov észak-kaukázusi emberi jogi aktivisták voltak. Az Insider megkereste Ruszlan Kambijevet, hogy megkérdezze a közös utazásuk körülményeiről. Kambijev először azt mondta, hogy egyáltalán nem emlékszik az Ivan Zhikharev nevű férfira, majd amikor egy Instagram-posztban mindhármukról készült fotót mutattak neki, azt válaszolta, hogy a vilniusi fórumon találkozott vele, ahová ő maga is repülővel utazott. Amikor az Insider felhívta a figyelmét arra, hogy a határon készült feljegyzések szerint ő autóval érkezett a fórumra, és Zhikharev ugyanabban az autóban ült, Kambijev felidézte, hogy valóban autóval érkeztek, és egy korábbi fórumon találkoztak. Amikor az Insider felidézte, hogy ez a fórum volt az első, amelyen részt vettek, Kambijev azt válaszolta, hogy akkor valószínűleg a Szaharov Központban tartott „Kaukázus Hőse” díjátadó ünnepségen találkoztak. Az Insider jelezte Kambijevnek, hogy a díjátadás több hónappal később volt, mint a fórum. Kambijev ekkor szünetet tartott, és felidézte pontosan: 2017. október 14-én találkoztak egy rendezvényen a Szaharov Központban.

Az aktivisták a The Insidernek elmondták, hogy utoljára 2021-ben lépett velük kapcsolatba – és önkénteskedett rendezvényeken. Valószínű, hogy Zsigarevet leszerelték, miután hamis személyazonosságát a francia hatóságok 2022-ben nyilvánosságra hozták, mint a GRU tisztjeinek több neve közül az egyiket, akik egy titkos GRU-bázist látogattak meg az országban (bár a francia hatóságok tévesen azt feltételezték, hogy Ivan Zsigarev valódi személy, nem pedig álca).

Hogyan készített magáról videót a GRU?

A 29155-ös csapatból származó merénylőcsoport másik tagja, akinek párhuzamos karrierje fedősztori volt, Maxim Rogyijonov alezredes. Rogyijonov 1983-ban született a kazahsztáni Atbasar városában, és Novokuznyeckben, valalmint Szamarában szolgált, mielőtt felvették a GRU Különleges Erők 3. gárdista dandárjába Togliattiban. 2014-ben ugyanabból a GRU-sorozatból kapott útlevelet, amelynek révén a Szkripalok megmérgezői is ismertté váltak. Új álneve – „Szmirnov” – alatt Barcelonába (2014 márciusában és 2016 júliusában), Olaszországba (2016 októberében), Kirgizisztánba (2016 májusában), a Cseh Köztársaságba (2016 júliusában), Kazahsztánba (2017 áprilisában) és Franciaországba (2017 novemberében) utazott. Miután a The Insider és a Bellingcat 2018-ban felfedte ezt az útlevélsorozatot, 2019-ben új biometrikus útlevelet kapott. De már túl késő volt: Franciaországban elolvasták a The Insider és a Bellingcat publikációit, és mivel Rogyijonov-Szmirnov korábban ebből a sorozatból származó útlevelet használt, az új francia vízumát törölték.

Maxim „Szmirnov” ekkor már évek óta „dokumentumfilmes” volt, a Nem-fikciós Filmek Céhjének tagja. A Céh vezetőségében eléggé meglepődtek, hogy a tagok között van egy ilyen prominens személy, és nehezen tudták megmagyarázni, hogy pontosan mit is csinál a Céhben.

Szmirnov munkakönyve, amelyet az Insider megtekintett, azt mutatja, hogy 2015-2016-ban a Proszto Mediánál dolgozott, de a szervezet kifejtette, hogy a bejegyzés nyilvánvalóan hamis, mivel a céget csak 2016 szeptemberében jegyezték be, és 2018-ban kezdte meg működését (a szervezet nem ismer semmilyen Szmirnovot).

Később társalapítója volt a Tomiris videoprodukciós stúdiónak, amely többek között ízléstelen interjúkat forgatott a „homoszexualitás, a démoni megszállottság, a szadizmus és a pedofília veszélyeiről”. A társadalom erkölcsének megfelelő őrzéséről szóló interjú főszereplője az orosz neonáci Nyikolaj Zajcev-Birdjukin volt.

A GRU-s stúdió egy promóciós videót is készített, amelyet az Oroszországból Mongóliába tartó motoros rallynak szenteltek. Ahogy a The Insider korábban megírta, a GRU nagyon szorosan kapcsolódik ezekhez a rallykhoz, és arra használják fel őket, hogy fejlesszék a logisztikájukat a régióban.

Azonban nem úgy tűnik, hogy a Tomiris ténylegesen részt vett volna a konkrét videókészítésben. Inkább kényelmes álca volt mindenféle nemzetközi delegációk részvételével zajló rendezvények szervezéséhez, mint például egy kerekasztal-beszélgetés a KNDK képviselőivel, egy kazahsztáni nukleáris non-proliferációs konferencia vagy egy orosz–kínai együttműködésről szóló konferencia.

Újságíró és milliomos

Konsztantyin Medvegyev egyedülálló eset a GRU 29155-ös csapata titkos műveleteinek történetében: a többiekkel ellentétben neki nincs álneve. A 21955-ös egység titkos tagjaként valódi nevén élte az életét.

Medvegyev, akárcsak Zsigarev, 1976-ban született Magdeburgban, az NDK-ban – apja szintén ott állomásozó katonatiszt volt. Idősebb Medvegyev sokáig a védelmi minisztérium egyik osztályának személyzeti vezetője volt, és a moszkvai városi dumába a kommunista párt jelöltjeként próbált bejutni. Fia, Konsztantyin Medvegyev szintén a katonai pályát választotta, és a novoszibirszki Katonai Parancsnoki Intézetben, majd a moszkvai GRU Katonai Akadémián szerzett diplomát.

Az akadémia elvégzése után Medvegyev megtalálta alteregóját: a Marine Insurance magazin „külföldi tudósítója” lett. Ez a magazin a GRU fedőcége – ott dolgozott például Vlagyimir Mojszejev („Popov”), a montenegrói sikertelen puccs egyik szervezője. Bár a nyilvános források nem említik, hogy Medvegyev valaha is publikált volna anyagokat ebben a kiadványban, egy 2008-as cikk az orosz védelmi minisztériumhoz kapcsolódó magazinban leírja, hogy egy Konsztantyin Medvegyev nevű tengeri biztosítási ügynök néhány kanna olajmintát szállított Japánba egy orosz olajszállító tartályhajó fedélzetén (hogy egy biztosítási ügynök miért szállítana olajmintákat, arra a cikk nem ad magyarázatot).

Medvegyev ezután szerepel az időközben bezárt Tribuna című újságban, ahol még cikkeket is publikált. „Tollaslabda – a diplomácia sportja” az egyik cikke, amelyből kiderül, hogy az indonéz nagykövet meglátogatta a Tribuna szerkesztőségét. A szövegből kiderül, hogy az újságírók elsősorban a tollaslabdáról beszélgettek a nagykövettel (a cikk alig egy hónappal a rejtélyes videó után jelent meg, amelyben Dmitrij Medvegyev és Vlagyimir Putyin valamiért a tollaslabdát reklámozta), de az anyag szerzőjének valódi foglalkozása alapján feltételezhető, hogy nem ez volt a beszélgetés egyetlen témája. Egy másik, nagyjából ugyanilyen mélységű és tartalommal teli kiadványból kiderül, hogy Medvegyev külföldről, többek között Szlovéniából is tudósított. Nyikolaj Vasziljev, a Tribuna utolsó főszerkesztője a The Insidernek elmondta, hogy nem emlékszik ilyen munkatársra.

Hogy pontosan mit is csinált Medvegyev, azt nehéz megmondani, de a száma szerepel mind a 29155 katonai egység vezetőjének, Andrej Averjanovnak, mind a Jegor Gordienko diplomata fedőnevű személy által vezetett csoport egyik fontos tagjának és még sokaknak a hívásaiban. Az sem világos, hogy Averjanov miért döntött úgy, hogy nem adja meg Medvegyev fedőnevét. Medvegyev talán Európába utazott, mielőtt csatlakozott volna a 29155-öshöz, ami azt jelenti, hogy a biometrikus adatai veszélyeztethették volna a fedőnév azonosságát. Ennek ellenére Medvegyev gyakran utazott: már a 29155 tagjaként 2016 májusában Helsinkiben, 2016 májusában és augusztusában Biskekben, 2016 júniusában Párizsban, 2017 májusában Bécsben, 2016 augusztusában, 2017 márciusában és 2018 februárjában pedig Prágában járt.

Bármi is volt Medvegyev munkaköri feladata, jól fizetett. Az adóhivatal kimutatásából ítélve csak 2021-ben nem kevesebb, mint 45 millió rubel (napi árfolyamon több mint félmillió euró) osztalékot kapott a Sberbanktól és a VTB-től, és mindezt annak ellenére, hogy Oroszországban egy tisztviselő átlagfizetése körülbelül 50 ezer rubel.

Mindenesetre az megfigyelhető, hogy ezek az ál-újságírók, ál-filmesek, ál-aktivisták nem törték magukat össze fedőfoglalkozásuk gyakorlása közben, sőt: igyekeztek minél kevesebbet dolgozni, ami érthető, hiszen nem vetette fel őket a tehetség, anélkül meg igen nehéz értékelhető sajtót csinálni.

Mondhatjuk, hogy sajtómunkásnak nem váltak be. Nagyobb baj, hogy ügynöknek sem, hiszen a valódi média képes dekonspirálni őket.

Itt merül fel a kérdés: egyáltalán, mire jók ezek az emberek? Mármint merényletek végrehajtásán kívül.

Hát, nem sokra alkalmasak a civil életben: született gyilkosok, másra nem valók.

Szele Tamás